Első terhességem során aranyér alakult ki nálam, amit szülés után közvetlenül (még a szülőasztalon) az orvos helyreigazított, így teljesen elmúlt. A második terhességem során nem alakult ki, de szülés közben kijött, és az orvos (másik) nem tette vissza. Megjegyzem, hogy mind a kettő fogadott orvos volt, jó nevű szakember, nem kevés pénzt kértek. A védőnő szerint az aranyér normális dolog, az emberek 80 %-nak van. Belenyugodtam. Nyolc hónap telt el, a mai napig megvan ez az aranyerem, elég bosszantó, azt hiszem, úgy szokták mondani, hogy ez "az életminőséget rontó" dolog. Súlyos vashiányom lett, és a háziorvosom rákérdezett, nem lehetséges-e, hogy aranyerem van, és emiatt is veszíthetek vért. Elbeszélgettünk a szüléseimről, és azt mondta, hogy a második orvosom is megtehette volna, hogy az aranyeremet kezeli időben. Most beutalt proktológiára (korábban még a szót se hallottam), nagyon remélem, hogy végleg megoldódik a problémám. A kérdésem az lenne, hogy tényleg elvárható-e a szülésztől, hogy ezt az aranyérproblémát kezelje, vagy ez csak szívesség tőle. A másik kérdésem, hogy a védőnőknek nem kell foglalkozni ezzel? Végül is ezzel az aranyérproblémával ki foglalkozik? Ha szülés előtt felvilágosítottak volna, akkor biztos megkérdeztem volna a fogadott orvosomtól, hogy, ha ez a probléma fellépne, akkor hogyan kezelné. Ha tudtam volna. De erről a dologról nem illik beszélni? Öles betűkkel kellene hirdetni, hogy van megoldás, senki ne hanyagolja el. Úgy érzem, ez már társadalmi probléma.