Kérdések-válaszok
Autista kisfiu
3 éves a kisfium megállapitoták nála h autista.(hiperaktiv ,figyelem zavaros ,magatartás zavar, alig beszél .
A kérdésem h hogy érjem el nála h rám figyeljen/szabályokat ne csak akkor/azokat tartsa be amihez éppen kedve van. Düh kitörést produkál ha nem az van amit ö akkar ilyenkor hajlamos fellökni társait vagy ha kézbe van hajat huzni / arc felé kapálozni. A játékokkal tök szépen játszik mig játszani akkar vele ,végez akkor lesöpri az asztalrol vagy eldobja. Lehetetlen igy az ovodába beszoktatni. Már szépen ovatosan nem konkrétan jelezték h hát lehet ki kéne venni az ovibol. Mert nekünk (ovonöknek) nincs annyi idönk h ennyi idöt foglalkozunk vele / 1 ovonő csak vele harcoljon / figyelje a szemével mikor mi rosszat csinál. Csoport foglalkozáson nem vesz részt mert meg nem tud ülni 2 percet se a seggén. A nyugi várd ki a sorod mig te jösz a labda játékba esélytelen. A legnyugisabb pillanata mikor elvesziti a fokust és a belsö világába fordul kis idöre. Válaszát köszönöm
Válasz
Kedves Szülő!
A dühkitörések kezelésében sokat segíthet, ha előre jelzed a változásokat. Például mondd el, hogy vége a játéknak, és pakolás következik. Ehhez érdemes Timer órát használni, ami hangjelzéssel jelzi, hogy lejárt a játékidő.
Fontos, hogy mindig rövid mondatokban fogalmazz. Mondd egyszerűen: „Ülj ide”, és mutass is rá a székre vagy a tárgyra. Használj képeket vagy jeleket, mert így könnyebben megérti, mi következik. Rajzolhatsz vagy nyomtathatsz egyszerű piktogramokat, például „ebéd”, „kézmosás”, „pakolás”.
Tartsd a rutint, mert a gyermek biztonságot érez, ha mindig ugyanaz a sorrend. Például játék után mindig jöjjön a pakolás. Ebben sokat segíthetnek a napirendi kártyák is.
Érdemes felkeresned olyan gyógypedagógust, aki autizmus spektrum pedagógiája szakirányon végzett, mert személyre szabott módszerekkel tud segíteni. Ajánlom a Vadaskert Alapítvány szülőtréningjeit is, ahol többek között dühkezelésről, kommunikációról és a mindennapi helyzetek kezeléséről tanítanak hasznos technikákat.
Fontos tudnod, hogy ennyi információ alapján csak általános tanács adható, hiszen minden gyermek más. A legtöbbet a személyes találkozás és a szakemberrel való közös tervezés segíthet.
Üdvözlettel: Sz.L.Kitti
