Vállalkozó vagyok....

Tisztelt Levélíró! Rövid kérdésébõl nem világos, hogy pontosan mire is kér választ. A gyes lejárta után ugyanis a családtámogatási ellátásoknak és a vállalkozásának nincs közvetlen hatása egymásra. Egyéni vállalkozó esetében egyébként csökkentett munkaidõrõl beszélni – úgy vélem – fogalmilag kizárt. A kötött munkaidõben történõ foglalkoztatás ugyanis a munkaviszonyban, közalkalmazotti, közszolgálati jogviszonyban, ügyészségi, bírósági, igazságügyi alkalmazotti szolgálati jogviszonyban, hivatásos nevelõszülõi jogviszonyban, állókra, illetve a fegyveres erõk, rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjaira vonatkozóan értelmezhetõ csak. Más jogviszonyokban – például egyéni vállalkozásban a magára a vállalkozóra – a munkavégzés idõtartamának a meghatározása a jogviszony jellegével ellentétes lenne, mivel azok valamely munkával elérhetõ eredmény szolgáltatására és nem meghatározott idõtartamon keresztül végzett rendszeres, folyamatos munkára vonatkozóan jöhetnek létre. Amennyiben a kérdése a gyes melletti vállalkozói tevékenységére vonatkozik, akkor tájékoztatom, hogy az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény az egyéni vállalkozó számára nem írja elõ a tevékenység személyes folytatását, gyakorlását, hanem személyes közremûködési kötelezettséget állapít meg. A személyes közremûködést azonban a törvény tágan értelmezi. Az egyéni vállalkozó ezért nem az igazolványában meghatározott tevékenység (szakma) személyes folytatására, gyakorlására kötelezett, hanem közremûködése a vállalkozás szervezéséig, irányításáig terjedhet, alkalmazottat, bedolgozót vagy segítõ családtagot is foglalkoztathat. Erre tekintettel nem tartalmaz a törvény a vállalkozás, illetve az annak keretében folytatott tevékenység szüneteltetésére vonatkozó szabályokat sem, mert olyan elõírás sincs, miszerint a vállalkozó az igazolvány birtokában minden esetben köteles lenne a tevékenységét személyesen folytatni, gyakorolni. A vállalkozásban való személyes közremûködés megvalósulhat ugyan az egyéni vállalkozó döntéseiben, a vállalkozás irányításában, felelõsségvállalási kötelezettségében is, azonban ez nem esik egybe magának a vállalkozói igazolványban meghatározott tevékenységnek a személyes folytatásával, gyakorlásával. Ennek megfelelõen a társadalombiztosítási szabályok is a tevékenység személyes folytatása és nem a személyes közremûködés esetére állapítanak meg külön szabályokat. A társadalombiztosítási szabályok vonatkozásában a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérõl szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 29. §-a elõírja a járulékfizetési kötelezettséget a vállalkozói kivét, de legalább a minimálbér után. A járulékfizetési kötelezettség alól azonban a Tbj., meghatározott esetekben mentesíti a biztosított egyéni vállalkozót, például akkor, amikor fizikailag nem képes a vállalkozói tevékenységét személyesen gyakorolni, mert beteg, táppénzes állományban van, vagy ha gyermeke gondozása, családtagja ápolása mellett nincs lehetõsége a vállalkozói tevékenység személyes folytatására. Ekkor a minimálbér alapulvételével járulékfizetési kötelezettsége nincs. Ha például a vállalkozó állítása szerint személyesen nem folytatta a vállalkozói tevékenységét, de a költségei között vállalkozói kivétet elszámolt, úgy a vállalkozás személyes folytatásának ténye külön bizonyítás nélkül is megvalósultnak tekinthetõ. Kivét, illetve díjazás elszámolás hiányában is megvalósulhat a vállalkozói tevékenység személyes folytatása, ha azt az ellenõrzést végzõ hatóság az ellenõrzése során megállapítja. Végül a gyessel kapcsolatban tájékoztatom, hogy tekintettel arra hogy a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 2006. január elsejétõl hatályos módosítása alapján keresõtevékenységet a gyerek egy éves kora után korlátozás nélkül folytathat, a gyesre való jogosultságát a vállalkozó tevékenysége semmilyen formában nem korlátozza vagy akadályozza.