Kérdések-válaszok

11 éves lányom...

11 éves lányom időnként bepisil. Nagyon korán, 20 hónaposan lett szobatiszta, éveken keresztül nem volt soha probléma, majd 2-3 évvel ezelőtt bepisilt. Kb. fél év múlva megismétlődött a dolog, a mai napig egyre sűrűbben, úgy hetente-kéthetente. Azt mondja, rettenetesen szégyenli, hogy neki pisilnie kell. Látom, az egész életét ez nagyon megkeseríti, segítséget nem hajlandó elfogadni, szakemberhez fordulni, ezzel együtt rémálom az élete az iskolában is, holott az egyik legjobb tanuló az osztályban.
A bepisilések sohasem éjszaka fordulnak elő, kizárólag csak nappal. Magát azt a tényt, hogy pisilnie kell, azt szégyenli.
Egyik beszélgetésünk alkalmával azt mesélte, hogy a nagymamája pár évvel ezelőtt bűnös dolognak
nevezte a pisilést, amit a nagymama szerint szégyellni kell. Hogy mennyire emlékszik pontosan a lányom erre a régi esetre azt nem tudom, mindenesetre a nagyszülő /az anyám/ beteges nézete a mai napig hatással van rá. Igyekszik ez alól kikerülni, látja és tudja hogy ezen a helyzeten változtatni kell, de azt mondja nem akar szakemberhez fordulni. Pontosabban saját magában bízik annyira,
hogy ezzel meg tud birkózni, mivel -szerinte- az eszével már felfogta hogy nem kell magát a pisilést szégyellnie -így bárhol, bármikor elmehet bárki előtt wc-re, nem kell visszatartania, csak időt kér tőlem,
még ne vigyem el, meg fogja tudni oldani-mondja Ő.
Mennyire hihetem el, hogy ez így is van?
Mennyire veszíthetem el a bizalmát, ha akarata ellenére elviszem orvoshoz?
Kizártnak tartja, hogy türelemmel, a probléma itthoni megbeszélésével megoldódna a dolog?

Válasz

Mivel a lánya elutasítja a pszichológust, kérdésekkel fordulok Önhöz, hátha sikerül "távgyógyászattal" segíteni.
A nagymamával kapcsolatos szituáció nagyon érdekes, valószínű, hogy itt van a probléma gyökere. Az Ön édesanyja biztosan a pisilésre értette amit mondott? Meg lehet kérdezni a nagymamát, emlékszik még a szituációra?
S most egy teljesen más terület: beszélt-e a lányával a szexről, mennyire tiltott -tabu - téma ez Önöknél? Ez annál is időszerűbb, mert lassan közeledik a nemi érettség ideje, amikor az első menstruáció kapcsán a dolog úgyis szóba kerül. Észrevette-e, hogy a lánya végez önkielégítést? Ugyanis ez teljesen normális, természetes dolog, már a 8-9 éves gyerekben is, akár fiú, akár lány, mozognak a hormonok, felfedezi saját testét. Az jutott ugyanis eszembe lehet, hogy a nagymama egy ilyen szituációt kapott el, a lánya a tevékenységét a pisilésre fogta, a nagymama viszont erősen letiltotta a dolgot anélkül, hogy nevén nevezte volna azt gondolván, hogy a lánya úgyis ért belőle. A lányánál pedig az egész áttevődött a pisilésre. Egyébként a vizelet visszatartásával, a combok mozgatásával ingerelheti magát, s amikor eljön a végkifejlet, nem tud uralkodni magán, s a pisi is bemegy. Az is lehet, hogy az önkielégítésnek ezt a módját tanulta meg -a vizelet visszatartással kapcsolatosat. Az elgondolásomat támasztja alá, hogy a lánya szégyenli a dolgot, ami a pisilés esetében irracionális, érthetetlen, nem úgy az önkielégítés esetében.
Talán segítene a lányán, ha lekerülne róla ez a tiltás, s elbeszélgetnének róla kettesben, mondjuk a felvilágosításhoz kapcsolódóan. Nem könnyű helyzet, ezt egy kívülállónak könnyebb lenne megtenni, ezért javasoltam a pszichológus megkeresését.
Azt kérdezi, hogy elmúlik-e a dolog magától? Talán. Addig viszont a lánya kellemetlen szituációk sorozatát éli át, így jó lenne a mielőbbi megoldás.

Izsó Ildikó