Nem igazán van alkalmunk együtt lenni a férjemmel, az éjszakát kivéve. Későig dolgozik, így sokszor úgy érzem, minden rám szakad; pedig Ő is ott segít, ahol tud. Persze, majd minden vita a gyermekek előtt folyik s ha nem, akkor is érnek el foszlányok hozzájuk. Két szobás lakásban, nem igazán lehet halkan "veszekedni"...  
Zsolt fiam 6 éves. Az váltja ki Zsolt viselkedésével kapcsolatosan az indulatokat, hogy nemigen látok változásokat, sem a hozzáállásán, sem a cselekedeteiben. Tehát, ha többször ugyanazt a dolgot elmagyarázom, elmondom is Neki és mégis újra meg újra, ugyanúgy tesz, mint mielőtt felvilágosítottam volna - ilyenkor azt érzem, hogy a levegőbe beszélek, nem ragad rá semmi, amire tanítom, elfogy a türelmem. Sokszor utólag mondja meg, ezt is csak úgy véletlenül, hogy nem is értette amit mondtam Neki, vagy már el is felejtette. Igen, nekem is úgy tűnt, hogy szegény gyerek, ténylegesen nem tudja, mikor mit csináljon, csak azért, hogy nehogy haragudjak rá, de azt is észrevettem, hogy sokszor tisztában van mit kell tegyen vagy mondjon, mégis az ellenkezője sül el, mintha valami kis manó rágná meg súgna, mit ne tegyél, bosszantsd csak anyádat !
És már oda is eljutottunk, hogy Zsolt már nem is álcázza féltékenységét, kimondja tisztán, hogy  bezzeg Szidit mennyit puszilod, én meg csak egész kicsi puszikat kapok;  milyen jó, hogy Szidit mindig ölben cipeled, engem meg fel sem veszel, ha elfáradok; Szidinek vettél a bababoltból törlőkendőt, én meg nem kapok egy autót sem, bezzeg minden nap bekened Szidi testet, nekem meg csak az arcomat....stb, stb, stb... megértem, hogy fáj Neki, rosszul esik sok minden, amit Vele mar nem lehet csinálni, vsz Szidivel annál inkább / pl. Ő miért nem szopizhat ??!! / , de  nem igazan lehet mindig a kedvében járni, úgy hiszem, már elég értelmes gyerek ahhoz, hogy be tudja látni, meg tudja érteni, hogy Vele is foglalkozunk, ő is figyelmet érdemel,  csak mind másképpen mint Szidi. 
Igen, ez a féltékenysége, meg csupa hasonló dolgok. De a többi idétlen megnyilvánulása, ezeket mire lehet vélni ? Ha valami nem tetszik, nincs kedve, nyafog, torzítja el az arcát, rázza magát, hisztizik. És nagyon nincsen türelmem az ilyesmihez. A családban senkinek szót nem fogad, rajtam kívül. / és sokszor felteszem a kérdést : vajon csak azért enged a szép szónak, mert fél a számtól ? - hisz nagyon ritkán kap egy-egy legyintést /
 Az apját az ujja körül csavargatja sokszor, nagymama túlságosan szereti ahhoz, hogy megszólítsa, rendreutasítsa valamiért, már oda is eljutottunk, hogy ritkán, mikor anyukámnál vagyunk, elhangzik : vigyázz, mert néz anyád , vigyázz, mert jön anyád , stb... mi vagyok én, mumus a szemében ? így nem is lehetek más, nem?
A múltkor letagadott két fekete pontot amit a napiban kapott, itthon úgy viselkedett, mintha mi sem történt volna, erre másnap a férjem megtudja, hogy van két fekete pontja, mert nem lehetett szép szóra bírni, rendetlenkedett, zavarta az órát és mást csinált mint amit az óvónő mondott.
Itthon meg nem lehetett rávenni, hogy elmondja mi történt, mert megharagszom,  nagy nehezen csak kibökte miről van szó,   persze morál, a legfinomabb, a legtanulságosabb amit csak ki tudok hozni magamból, hatott, megérthette miről is van szó, per pillanat. Estére olyan cirkusz keveredett - rendetlenkedett az asztalnál, feleselt ordináré módon az apjának, ő már pedig nem mosakszik meg vacsora után, hisz a tegnap mosdott... ! - lefeküdt vacsora nélkül szépen.   
Sokszor ki vagyok nyiffanva, nem tudom, hogy kezeljem, hogy jó legyen a helyzet mindenki számára.