Kérdések-válaszok
Kisfiam 3 éves....
Egyik problémánk, hogy - bár már mindig jelzi mikor kell pisilnie - kizárólag a pelusba hajlandó ezt elvégezni. Sem bilire, sem WC-re nem hajlandó ülni vagy ha rá is ül gondosan vigyáz arra, hogy nehogy belepisiljen. Ha nem adok rá akkor pelenkát amikor kéri inkább nem pisil, hanem visszatartja.
Másik gondunk, hogy napokig nem hajlandó kakilni. Ingere van, de visszatartja, aminek az a következménye, hogy 3-4 naponta a gyereket kúpozni kell, aminek már nem képes ellenállni. De minden egyes kúp beadása külön trauma neki és nekünk is, mivel a végsőkig tiltakozik ellene.
Szervi problémája nincs - mivel már ezt kivizsgáltattuk -, ugyanakkor azt mondja a kakilás előtt, hogy az fáj neki azért nem kakil. Viszont amikor - már eljutunk oda, hogy nem bírja visszatartani és - nyomja és közben kérdezem, hogy fáj-e mindig az a válasz, hogy a kakilás nem fáj. A kúp beadása ellen is a fájdalomra hivatkozva tiltakozik.
Azt gondolom, hogy valóban érezhet inkább kellemetlen érzésnek nevezhető "fájdalmat", mivel a kúpot már egy 3-4 napos kakiba kell szinte "belenyomni" és az ürítés előtt is lehet kellemetlen érzése, mivel visszatartani nagyon nehéz és rossz érzés a tolóingert, azonban ez szerintem nem fájdalom és ezt nem tudjuk vele megértetni, hogy ezeket a kellemetlen érzéseket azzal a viselkedéssel tudja elkerülni, amit mi javasolunk neki, vagyis hogy amikor úgy érzi hogy kell, akkor nyomni kell a kakit.
Voltam gyermekpszichológusnál ezzel a problémával, azonban az iránymutatása - az, hogy én ne görcsöljek ezen a problémán annyira, mert az átragad a gyerekre, és hogy gyurmázzak vele, hogy szokja a koszos és kellemetlen dolgokat - több hete nem vezetett eredményre.
Válasz
A szobatisztaság kialakulása, megszilárdulása nagy fordulópont a gyermek életében. Általános tapasztalat, hogy kb. hároméves kor körül szinte spontán kialakul, mivel a gyermek mind testileg, mind érzelmileg - szellemileg megérik rá. A szobatisztaság kialakulása tehát egy összetett folyamat, amiben a döntő a gyermek akarata. Neki kell akarnia, s neki kell szabályoznia is az ürítési funkcióit, végül is a dolog rajta múlik. Szobatisztaságról csak akkor lehet beszélni, ha a gyermek nemcsak jelzi, hanem szabályozza is az ürítési funkcióit. A szabályozásnak két oldalról kell megvalósulnia. Tudnia kell visszatartani és el kell tudnia "engedni" a pisit vagy a kakit.
Levelében részletesen írt a jelenlegi helyzetről, de nem írta le, hogyan történt a szobatisztaságra szoktatás. Mikor kezdték, hogyan zajlott? Arról sem írt mióta tart a székrekedés, így konkrét javaslatot ugyan nem tudok adni, de megpróbálom körüljárni a kérdést, elsősorban a pszichés vonatkozásokat emelve ki.
Már említettem, hogy a szobatisztaságot a gyereknek is akarnia kell, végül is az egész dolog egyedül rajta múlik. Az egészségesen fejlődő gyerek alapvetően szeretne megfelelni szülei elvárásának, s ez az elvárás az alapja a szobatisztaság iránti igényének is. Az első sikeres próbálkozásoknak az egész környezet örül, s ez az öröm serkenti a gyereket a további próbálkozásokra is. Hároméves kor körül (plusz-mínusz fél év), a gyerekek gyorsan felismerik az összefüggést az inger-visszatartás-bili között. Persze eleinte előfordulnak balesetek, amikor olyan sokáig tartja vissza a pisit vagy a kakit, hogy aztán már nem ér el a WC-re. Ezeket a baleseteket sosem szabad büntetni, mint ahogy nem szerencsés az sem, ha állandóan kérdezzük a gyerektől nem kell-e WC-re mennie, vagy éppen ráültetjük a bilire, s ott kell ülnie, míg valamilyen eredményt nem produkál. Ezek a megoldások azért nem jók, mert épp a saját funkciók feletti kontrollt vesszük ki a gyerek kezéből. Annak, hogy ha rendszeresen nem szól, nem hajlandó a megfelelő helyre üríteni, vagy éppen visszatartja az ürítését, oka van. Alaposabb vizsgálódások általában valamilyen szülő-gyerek konfliktust derítenek fel.
Ezt az utolsó mondatot óvatosan írtam le, mivel az Önök problémájának hátteréről nem tudok semmit, így csak feltételezéssel élek. Nem célszerű azon vitatkozni a fiukkal, hogy most fáj vagy nem fáj a kakilás. Ő fájdalmasnak érzi, ezt el kell fogadni, inkább bíztassák, hogy Ő milyen bátor, erős fiú, hogy le tudja győzni a fájdalmat (úgy írom ezt, hogy közben egyetértek Önnel abban, hogy a kúp nem fájhat, s épp ott kellene fájni, ahol meg a fiuk nem érez fájdalmat. Egyébként ez is arra utal, hogy valamilyen más probléma van a háttérben, a fiuk valamiért "nem akar" szobatiszta lenni).
Azt tudnám javasolni, hogy egyenlőre lépjenek ki ebből az ördögi körből, a pisilés menjen a pelusba, s próbáljanak meg nem neheztelni ezért. Nyugodtan mondja el a fiának, hogy ugyan Ön jobban szeretné a bilit, de ha Ő nem akarja, akkor legyen a pelus. Beszéljék meg a kakilást is, próbáljon valamilyen alkut kötni a fiával, pl. a pisi mehet a pelusba, de a kaki legyen mindennapos. Gondolom már javasoltak valamilyen gyógynövényes hashajtót is, ami lazítja a székletet. Jobb lenne, ha erre próbálnának áttérni, mert a kúpozás egy három évesnek valóban elég nagy megpróbáltatás.
A szobatisztaság egyébként gyakran válik mérkőzéssé a szülő és a gyerek között: "ki az erősebb?" címmel. Mivel az ürítési funkcióit csak a gyerek tudja eredményesen és sikeresen szabályozni, ha ezt nem teszi, vagyis nem akar megfelelni a környezet elvárásainak, annak oka van. Ez a meg nem felelés nem tudatos, vagyis a gyerek nem szándékosan pisil be, vagy épp nem kakil. Ő ugyanúgy szenved ezektől a bajoktól, mint a felnőtt környezete, ezért az erőltetés nem segít. Ezekben az esetekben jó elgondolkozni, milyen is a kapcsolat általában a szülő és a gyerek között, nem szabályozzák-e túl sokat a gyereket, vagy éppen nem tiltanak-e neki túl sok mindent?
Végül néhány sor a kolléga védelmében. Az analitikus nézőpont szerint, (ami végül is alapja, viszonyítási pontja lett a személyiséggel, annak fejlődésével kapcsolatos többi elméletnek is), a szobatisztaság az anális szakasz idején történik meg (anus - végbélnyílás). Ekkor tanulja meg a gyerek az elengedés-visszatartás mechanizmusát, s ezt most inkább átvitt értelemben kell érteni, mint konkrétan. A gyurmázás segíthet, de csak akkor, ha Ön felszabadultan tud foglalkozni a fiával. Valóban fontos lenne, ha egy kicsit Ön is "el tudná engedni" a fia szobatisztasággal kapcsolatos problémáját, ha engedni tudna a fia akaratának (pisi a pelusba).
Izsó Ildikó
