Kérdések-válaszok

Kislányom 2 hét...

Kislányom 2 hét múlva három éves lesz és még mindig nagyon anyás. Még 3 hónapos volt amikor elvittük idegenek közé és már akkor keservesen sírt és azóta nagyon de nagyon félt az idegenektől (sírt, ha hozzá szóltak, bujt, vagy felkérezkedett az ölembe) Csak a nyáron kezdett engedni ez a "vadsága", most már oviba jár és nagyon szereti. De az óvó néni mondja, hogy legtöbbet egyedül játszik. Mondták sokan, hogy vigyük idegenek köze, vittük eleget, de mind hiába. Közben találkoztam egy pszichológussal és elpanaszoltam. Szerinte nincs gond Katával, csak ilyen félénk a természete. Ilyennek született.
Meg szeretnem kérdezni, hogy "normális" dolog az, hogy az anyához nagyon de nagyon ragaszkodjon egy gyerek, annyira, hogy a játszótéren csak velem akart játszani, egész nap velem akar lenni, ha elmegyek otthonról akár egy órára sír utánam.
Ha otthon nem talál meg egyből a lakásban, rögtön ijedten keresni kezd "Mami, Mamikám hol vagy"...nagyon szeretem a lányom, nagyon szeretek vele lenni (éjjel is együtt alszunk), de titokban attól félek, nehogy rosszat tegyek neki. Hisz neki is szüksége van a gyerek-játszótársakra, az önállósodásra.
Idegenek nem ijesztették meg, igaz volt egy autóbalesetünk, mikor 9 hónapos volt. Nem tudom, egyszerűen nem értem, miért ilyen "vad" az idegenekkel szemben. Tényleg minden baba más és más természettel, lelkiállapottal születik? (meg van egy kisebb lányom, ő 7 hónapos és nem fel az idegenektől)
Meg azt szeretném írni, hogy Kata nagyon érzékeny, a zajoktól is fél. Könnyen sír, ha csak haragosabban rászólnak már sír. A családi hátterünk jó, a férjemmel jól megvagyunk és a férjem is szereti a gyerekeket. Lehet veleszületett félénkség a nagyobbik lányomnal?

Válasz

Az emberek közötti temperamentumbeli különbségek már nagyon korán megmutatkoznak. Vannak akik inkább a világ felé fordulnak, könnyebben barátkoznak, gyorsabban alakítanak ki kapcsolatot, őket extrovertáltaknak hívják, míg a másik csoport akik, nehezebben barátkoznak, nehezebben teremtenek kapcsolatot, jobban kedvelik az egyedüllétet, az introvertáltak. Már a szó is megmutatja, hogy kifelé vagy befelé fordulók lehetnek az emberek. A külvilágra vagy önmagukra irányul-e inkább a figyelmük. Természetesen nincsenek tiszta típusok, még az erősen befelé forduló embernek is szüksége van kapcsolatokra és az erősen extrovertált is szeret néha egyedül lenni. Mégis úgy tűnik, hogy a kifelé-befelé fordulással az emberi természet alapvonásait sikerült megragadni, mert a legújabb, személyiségről szóló elméletek is megtartják ezt a csoportosítást. Összefoglalva lányánál lehet a visszahúzódás az alaptermészetének része. Az, hogy az óvodába jól beilleszkedett, szívesen jár a közösségbe is arra utal, hogy az emberekkel való kapcsolatával nincs baj. A három éves gyerek még nagyon igényli, hogy a felnőtt vele legyen, így szinte természetes, hogy inkább az óvónővel van a nap nagy részében.
Levelében említette, hogy kistestvér érkezett a családba. Az Önhöz való túlzott ragaszkodás mögött meghúzódhat a testvérféltékenység is. Aztán azon is érdemes elgondolkoznia, vajon mennyire tudja elfogadni, hogy a nagyobbik lánya ilyen félénk természetű? Nem lesz-e ideges vagy ingerült, ha a lánya túlzott ragaszkodását tapasztalja? Minél jobban ragaszkodik ugyanis valaki hozzánk, annál inkább nehézzé válhat ez a ragaszkodás az, hogy szinte egy perc sincs, ami szabad lenne. Bármennyire is szereti az ember a gyerekét, néha a felnőttnek is szüksége van néhány szabad, a gyermeke nélkül eltöltött percre.
Összefoglalva: úgy vélem a levele alapján, hogy a lánya visszahúzódóbb természete mellett a kistestvér érkezése és az óvoda megkezdése is szerepet játszhat abban, hogy fokozottabban ragaszkodik Önhöz a lánya, s szinte egy percre sem hagyja Önt magára. Jó jel, hogy szívesen jár az óvodába. A természetes fejlődés magával hozza, hogy egyre inkább a gyerekek felé fordul majd a figyelme, s lassan megtanulja a társakkal való együttes játékot is, megtapasztalja ennek örömét.

Izsó Ildikó