Lehet hogy önnek egy...

Az Önök által tapasztalt félénkség gyakran előfordul a 2 -2,5 éves korú gyermekeknél, tehát a fejlődés velejárójaként is tekinthetjük.  A szakemberek megkülönböztetik a félelem és a szorongás fogalmát. Félelemről akkor beszélünk, ha az érzelem kiváltásában egy konkrét meghatározott "tárgy" lelhető fel. Félni lehet a kutyától mert megharaphat, a macskától, mert megkarmolhat, a szomszéd nénitől, mert kiabál, stb. A félelemnek az a sajátos formája, amelynek nincs meghatározott tárgya, a szorongás. A félelem is és a szorongás is meghatározott, jól körülírható testi - lelki tünetekkel jár. Életünk során a félelemre és a szorongásra egyaránt szükségünk van, mert ezek segítségével készülhetünk fel a vélt vagy valós veszélyre, a védekezésre vagy a "menekülésre".  Itt is, mint sok más esetben a félelem ill. a szorongás mértéke a fontos.
A szorongás a fejlődés folyamán előre meghatározható időpontokban jelentkezik, jelezve ezzel egy új fejlődési pontot. Az első pont a 8 hónapos kor körüli idő, - szorongás az idegenektől -, ez akkor jelentkezik, amikor a gyermek meg tudja különböztetni a környezetében lévő felnőtteket. A számára fontos, ismerős felnőttek "eltűnésére" - ha nem látja őket - sírással reagál, ugyancsak sír, ha idegenek jelennek meg a környezetében. Ekkor mondják az anyukák, hogy egy percre sem tudják magára hagyni a gyermeküket, mert hevesen tiltakozik. A babakocsiba vagy a kiságyba "benéző" idegeneket sem üdvözli az addig megszokott mosollyal, könnyen sírva fakad, nem engedi, hogy idegenek hozzáérjenek, felvegyék.
A második pont a 2 -2,5 éves kor, amikor az ún. szeparációs szorongás jelenik meg. A gyerek ekkor ébred rá önálló létére arra, hogy másoktól különálló ember. A világ is kitágul számára, a sok érdekes dolog mellett még több félelmet keltővel is találkozik. Gondolkodásának, emlékezetének fejlődésével fantáziája is aktívabban működik. Ekkor kezd el félni a gyerek az egyedülléttől, a sötéttől. Igényli a felnőttek jelenlétét, mert számára az jelenti a biztonságot. 
Végül a harmadik, fejlődés során jelentkező szorongás a serdülőkorban tűnik majd fel. 
Mit lehet tenni? Nem kell erőltetni a gyereket, nem kell "tréningeztetni, szoktatni". Mivel a gyermek nem tudja okát adni rossz érzésének, csak rontani lehet a helyzeten. A szerető, elfogadó, de megfelelő korlátokat szabó környezet megnyugtatja a gyermeket, biztonságot ad számára. Ahogy a világról szerzett ismeretei nőnek, lassan megtanulja uralni szorongását is. Addig pedig égve lehet hagyni a kislámpát, s ha kéri el kell kísérni a másik szobába.

Izsó Ildikó