A baba portál - Babanet.hu

ADHD

Asperger-szindróma

B-vitamin

Brulamycin

CMV vírus

Crohn-betegség

Enterococcus

Fenistil

Gripe Water

Hirschsprung-kór

Kouriles emulzió

Leiden-mutáció

Maalox

Maltofer

Neo-panpur

Recklinghausen-kór

Smecta por

Staphylococcus

Streptococcus

Streptococcus pyogenes

Tamarin

Tobrex

UV szűrés

Vermox

abortusz

adottság

Összes címke »

Kérdések-válaszok

6 hónapja született a...

6 hónapja született a kislányom. Kezdetben sok nehézségem volt a szoptatással, de ezt leszámítva különösebb gondunk nem volt. Egy hónapja kezdődtek a panaszaim. Éjszakánként nagyon keveset tudok aludni, annak ellenére, hogy a kislányom általában végig alussza az éjszakát. Másnap fáradt vagyok, nincs kedvem semmihez, sokszor a gyermekeimhez sincs türelmem. Nem tudok örülni semminek, sokszor ok nélkül sírok. Hallottam már a gyermekágyi depresszióról és attól félek, hogy ebben a betegségben szenvedek. Úgy érzem, nem vagyok képes egyedül kikerülni ebből az állapotból, de szégyenlek orvoshoz menni. A férjem bár szeretne rajtam segíteni, egyre hamarabb elveszíti a türelmét, és azt várná el tőlem, hogy szedjem össze magam. Valóban ezt kellene tennem? Vagy forduljak mégis orvoshoz? Ettől azonban azért is félek, mert nem akarok elmeosztályra kerülni. Ha pszichiáterhez megyek, ezzel a panasszal be kell-e majd feküdnöm a kórházba?

Válasz

Sajnos a jelenlegi alacsony pszichológiai-pszichiátriai kultúráltság a megfelelő ismeretek hiánya miatt a lelki betegségek valóban alacsonyabb rendűnek számítanak, mint egy "jó kis testi betegség". Sokan egyfajta jellemhibának, akaratgyengeségnek tekintik a depressziót is, és arra biztatják a beteget, hogy ne engedje el magát, szedje össze magát. Az ilyen megjegyzések azonban legtöbbször csak azt eredményezik, hogy fokozódik a depressziós betegre amúgy is jellemző bűntudat, szégyen- és értéktelenség érzés, nem mer beszélni a panaszairól, szégyenli a betegségét, orvoshoz sem fordul. Pedig a depresszió nagyon gyakori betegség (életük során a nők 20%-ánál, a férfiaknál pedig legalább 10%-nál lép fel, a gyermekágyas anyáknak pedig kb. 10 %-a szenved a szülés utáni egy éven belül valamikor depresszióban) és megfelelő kezeléssel sikeresen kezelhető. Amennyiben azonban nem kezeljük a betegséget súlyos közvetlen és hosszútávú következményekkel kell számolnunk.
Legsúlyosabb veszélye a betegségnek az öngyilkossági késztetések jelentkezése. A depresszióban szenvedők 1/4-e (egyes adatok szerint majdnem a fele!) kísérel meg élete során legalább egy alkalommal öngyilkosságot. A depressziósok közül 30-szor annyian lesznek öngyilkosok, mint a hangulatzavarban nem szenvedők között.
Gyermekágyi depresszióban sajátos probléma a csecsemő veszélyeztetettsége. Vannak olyan pszichiátriai betegségek, amelyek közvetlen fenyegetettséget jelentenek a gyermek életére, a depresszióban ez ritkán fordul elő (azonban számolnunk kell vele!), inkább az a jellemző, hogy az anya nem tudja a csecsemőjét megfelelően ellátni. A súlyosan depressziós anya esetleg a gyermek testi szükségleteit sem tudja kielégíteni, de a kezeletlen depresszió mindenképpen kedvezőtlenül befolyásolja a gyermek érzelmi és értelmi fejlődését.
További szövődménye a depressziónak a munkaképesség csökkenése, nehézség az emberekkel való kapcsolatteremtésben és tartásban, problémák a családi életben.
Az öngyógyítási próbálkozások következtében fokozott a hajlam az alkoholizmusra, kábítószer élvezetre, nyugtatók kontroll nélküli szedésére.
A kérdésre válaszolva tehát: mivel a depresszió közvetlenül is jelentős szenvedést okoz, súlyos következményei lehetnek annak, ha nem kezelik megfelelően és ma már nagyon jó gyógyszerek és pszichoterápiás módszerek állnak rendelkezésre a gyógyításhoz, mindenképpen azt javaslom, hogy forduljon orvoshoz a panaszaival.
A másik kérdéssel kapcsolatban fontos tudni, hogy a depressziós betegek jelentős része járóbetegként is kezelhető, főleg a kevésbé súlyos esetek. Mindenképpen szükséges azonban a kórházi kezelés, ha öngyilkossági veszély van jelen vagy más személy (pl. a csecsemő) veszélyeztetett.
Amennyiben a család támogató, a beteg otthon esetleg jobban gyógyulhat, de ha a hozzátartozók nem megértők eredményesebb lehet a kórházi kezelés.
Ha a depressziós beteg nem tudja ellátni a munkahelyi vagy otthoni feladatait, annak erőltetése, hogy otthoni környezetben gyógyuljon, további kudarcokhoz vezethet, az a depressziós beteg egyébként is sérült önértékelését, önbecsülését tovább rontja.
Érdemes tehát az orvosával közösen mérlegelni, hogy a kezelés melyik formája a legmegfelelőbb Önnek. Amennyiben nem áll fenn öngyilkossági veszély, vagy a gyermek veszélyeztetettsége, és megfelelőek a családi körülmények, a kezelés sikeresen folytatható otthoni környezetben is.

Dr. Molnár Andrea 

X
EZT MÁR OLVASTAD?