Kérdések-válaszok

Férjemmel...

Férjemmel Hollandiában élünk de külön városban dolgozunk így csak a hétvégeket tudjuk együtt tölteni. A nehézségek ellenére kapcsolatunk harmonikus, nagyon szeretjük egymást. Mindent megpróbáltunk, hogy egy városban, együtt élhessünk, sajnos ez a vágyunk egyelőre nem teljesült.
Jelenleg hat hónapos terhes vagyok, és kisbabánk jövőjével kapcsolatban több kérdés is felmerült bennünk.
Mindkettőnk számára nagyon fontos, hogy magyar anyanyelvű legyen gyermekünk, és ezért én mindenképpen magyarul fogok vele beszelni. A szerződésem azonban nem engedi meg hogy három hónapnál tovább otthon maradjak vele így korán bölcsődébe fog járni, ahol hollandul fognak hozza szólni.
Nem aggódom a kétnyelvűség miatt, mert több ismerősöm gyereke is nagyon jól alkalmazkodott a kétnyelvű környezethez. Azonban felmerült bennünk, hogy esetleg a férjem angolul beszéljen a csöppséghez, ami egy harmadik nyelvet jelente. Tekintettel arra hogy mindkettőnknek meg kellett küzdeni a nyelvtanulás nehézségeivel, szeretnénk ha minél több nyelvet tudna elsajátítani, de nem akarjuk teljesen összekeverni. Számomra az is nagyon fontos, hogy jó kapcsolat alakuljon ki a pici és papája között.
Így a tanácsát szeretnénk kérni abban, hogy hallott-e már háromnyelvű környezetről, és hogy ez mennyire nehezítené meg vagy zavarná össze a pici beszédtanulását.

Válasz

A három nyelvűség valóban ritka dolog, én sem sok beszámolót olvastam róla. A beszédfejlődés csak egyéves kor után indul meg, s nagy egyéni különbségek vannak a gyerekek között. Van aki már másfél évesen szavakat mond, két évesen folyékonyan beszél, míg a másik két és fél éves koráig nem mond csak egy-két szót. A többnyelvű környezet valószínűleg befolyásolja a nyelvelsajátítást, szinte biztos, hogy keverni fogja a szavakat, kifejezéseket a kicsi. Valószínűleg azon a nyelven szólal meg először, amelyiket a leggyakrabban hallja.
A levelében van egy pont, amit csak érint, mégis fontosnak tartom, hogy reflektáljak rá. Ez az, hogy csak három hónapig marad együtt a kicsivel, ezután bölcsibe kell, hogy adja. Nem írt a részletekről, arról, hogy mi a munkája, s miért van ez a szigorú szabályozás, ami csak három hónapot engedélyez az anyának. Mindenhol azt hangsúlyozzák, hogy a gyermek életében az első év a legfontosabb, hogy a kötődés, ami majd a későbbiekben mintaként szolgál a gyermek számára, kialakuljon. Gondolom, nyolc órában dolgozik, ami nagyon sok egy ilyen kicsinek. Szoptatni sem tudja majd, nem tartom valószínűnek, hogy 4 óránként elengednék egy-egy órára. Gondolják át a férjével, hogy a gyermekük életében az első évet nem tudják visszahozni, az első mosoly, az első gügyögés nem Önöknek szól majd, hanem a gondozónőnek. Innen nézve az anyanyelv sem kérdéses, az a holland lesz. Ugyanis nem az a gyermek anyanyelve, amit az anyukája beszél, hanem az, amit először elsajátít.
Végül még egy gondolat. A nyelvelsajátítás valóban nehéz, fáradtságos munka, magam is átéltem-átélem, amikor a szavakkal, a nyelvtannal birkózom. Mégis úgy gondolom, hogy nem akkor indítják optimális feltételekkel a gyermeküket az életben, ha már fél évesen három nyelven tudja azt mondani, hogy asztal, hanem akkor, ha biztos, stabil, érzelmi támaszt adó egész családban cseperedhet fel. A fejlődés folyamán ugyanis vannak vissza nem hozható periódusok, amelyek ha elmúlnak, pótolni sem lehet azokat, ilyen a már említett kritikus egy év. Az egyéni szakmai karrier, a pénz valóban fontos tényezők az életben, kérdés, hogy amit most elmulasztana, az a jövőben pótolható lenne-e?
Elnézését kérem, ha esetleg kellemetlenül érintette a válaszom, de úgy diktálta a szakmai tapasztalatom, hogy felhívjam a figyelmét erre a kérdésre.

Izsó Ildikó