Kérdések-válaszok
Kisfiam 5 hónapos....
2 hónapos korában megpróbálták átmosni a könnycsatornáit, de a művelet sajnos nem sikerült (mondván, túl kicsi még a baba, ezért nem tudtak megfelelően behatolni az eszközzel), ezért egy hónap múlva megismételték, pontosabban csak szerették volna, mivel ekkor megállapították, hogy hiányzik a könnypontja (ha jól tudom, az orrba vezető nyílás...?). Most újra kontrollra kell vinnünk (a tünetek továbbra is fennállnak), de nagyon félek, mert a legutóbbi alkalom után 2 hétig nyöszörgött álmában a Kicsi, idegenektől megijedt és hetekre abbahagyta a gügyögést is... Ráadásul azt mondták, ha most sem sikerül a járatokat kitisztítani, akkor altatásban fogják megcsinálni, tudomásom szerint erre pedig a legtöbb orvos csak a baba 1 éves kora után vállalkozik. Azt mondják, eddig lehet, hogy azért nem sikerült, mert nagyon pici volt a baba, és a növekedéssel nagyobb az esély a sikerre. Nem szívesen teszem ki a Kicsit ismét ennek a "kísérletezésnek"...
Kérdéseim:
- ha nincs könnypontja, milyen eljárással lehet azt létrehozni?
- lehetséges, hogy most már képesek lesznek könnypontot fakasztani? mennyire fájdalmas ez a babának?
- árthat-e a baba látásának a lassan 5 hónapja tartó folyamatos kamillázás, időnként antibiotikumos cseppek használata (szemorvos kérésére)?
- az esetleges altatásban végzett beavatkozás során mi történik?
- el lehet-e végezni az altatásos beavatkozást egy éves kor előtt ?
- az altatásnak milyen következményei lehetnek-e a Kicsire?
- öröklődhet-e ez a fajta rendellenesség (a Kicsi édesapjának is el volt záródva születésekor a könnycsatornája...)?
Válasz
Első két kérdése: Ha nincs könnypontja lehet-e valamilyen eljárással létrehozni, lehet-e fakasztani és mindez fáj-e a babának?
A könnypont a szemhéjszél belső végében, a belső zugtól kb 3-4 mm-re kifelé helyezkedik el, mind az alsó, mind a felső szemhéjszélen. Ez a kicsi tűhegynyi nyílás belemerül az úgynevezett könnytócsába, mely a szemrés belső harmadában lévő kis könnycseppet jelenti. Ez a kis cseppecske mindig jelen van, ha nem tud lassan az orr felé lefolyni a könnyelvezető csatornába akkor kigördül a szemrésből, vagy elpárolog és mert ezzel folyamatosan nedvesebben tartja a szemhéjszélet, jó táptalaj a baktériumok számára, amelyek szereik a meleg nedves területet és a por piszok mely a levegőben száll az is szívesen megül ezen a nedves területen. Nem tud az orr felé letisztulni, így fenntart egy folyamatos irritációt és ez az oka a könnycsatorna eredetű
kötőhártyagyulladásnak.
A látást nem befolyásolja, bár valóban nem jó, ha hónapokig antibiotikummal kell kezelni egy kisbaba szemét. Megszokja az ott élő baktériumtörzs a gyógyszert és komoly fertőzéskor már rezisztens lesz arra az antibiotikumra, amit használtunk.
Nem lehet könnypontot csinálni, ha az nem nőtt! Valószínűleg azért nincs könnypontja, mert nincs utána könnycsatorna sem, ezért tehát nem tudok arra felelni, hogy fáj-e a babának ez a művelet, hisz nincs ilyenkor teendő. Illetve későbbiekben valóban lehet egy különleges műtéttel
könnycsatornát ültetni a szemhéjszél és az orrüreg közé, azonban ez kb 1-4 éves korban és valóban műtéttel és valóban altatásban. Mindezt azonban gondos előzetes UH, MRI és CT vizsgálatoknak kell megelőzni. Konzíliummal eldönteni, hogy ez a legcélravezetőbb megoldás. Nagyon ritkán van erre a beavatkozásra szükség.
Azt gondolom, hogy inkább arról lehet szó az önök gyermekénél, hogy nagyon pici a könnypont és a rendelkezésre álló eszközökkel nem sikerült a könnycsatornát megtalálni feltárni. Erre abból következtetek, hogy ön csipásodásról váladékozásról ír, mely inkább csak meglévő könnycsatorna esetén tapasztalható, hisz ahol nincs ilyen kis eldugult csatorna ott a termelődött könny azonnal kigördül a szemrésből és eltávozik. Sőt a szervezet kiváló regulációja révén, megérzi, hogy elegendő kevesebb könny termelése és éppen annyit termel csupán amennyi elpárolog. A könnycsatorna teljes hiánya esetén általában ezzel a formával találkozunk, és nincs szükség semmiféle beavatkozásra sem.
Így tehát az önök kisbabájának valószínűleg egy finomvékony szondával sikerül a könnycsatornáját kitisztítani, mindenképpen javaslom tehát, hogy próbálkozzanak ismét esetleg, ha van energiájuk, jöjjenek el klinikánkra konzíliumra. Jobb túlesni ezen a konzíliumon mihamarabb, mint naponta izgulni azon, hogy helyesen kezelik-e. A konzílium, még nem azt jelenti, hogy be kell avatkozni. Ha félti a gyermeket a fájdalomtól akkor is érdemes megbeszélni, hogy mi a teendő ebben az esetben. Senkihez a szülő engedélye nélkül nem szabad hozzányúlni- emiatt tehát ne féljen. Fontosnak tartom a pontos felvilágosítást, és javaslom hogyha kis bizonytalansága is van inkább kérdezzen újra, talán nem voltunk elég világos beszédűek.
A könnycsatorna elzáródás hajlama öröklődhet, de amint sejtem a leveléből az Édesapa problémáját is sikerült kisgyermekkorban megoldani az akkori orvosoknak.
Az altatás természetesen, ha nem szükséges a műtét, akkor elkerülendő. Semmiképpen nem javasolnám egy normál könnycsatorna szondást altatásban végezni, hisz a beavatkozás kellemetlensége lényegesen kevesebb, és a kockázata is, mind egy altatásnak. Az átmosás, szondázás esetén csupán annyi a rossz a csecsemőnek, hogy határozottan megfogjuk a fejecskéjét, és nem hagyjuk hogy mocorogjon addig amig a könnycsatorát átmossuk. Ez nem tarthat tovább 10-15 mp-nél. Természetesen gyakran nagyon nehéz a kicsi könnypontba beletalálni az eszközzel, így mikroszkóp, nagyító szükséges lehet.
Azonban koraszülötteken és csecsemőkön is végzünk műtétet, pl. szürkehályog stb. miatt... és ehhez a beavatkozáshoz megfelelő kivizsgálás után elaltatja az aneszteziológus a csecsemőt. Nem tapasztaltam emiatt problémát, mert csak optimális körülmények közt szabad elvégezni a műtétet. A könnycsatorna bármilyen zavara nem ok arra hogy elaltassunk egy kis csecsemőt. Természetesen, ha pl sérülés éri ezt a területet, akkor a helyreállító műtétet altatásban végezzük.
Dr. Sényi Katalin
