Sokat olvasok arról, hogy a tej mennyisége csak azon múlik, hogy mennyit eszik a baba, mennyit szoptat az ember. Akkor én hol rontottam el?
Kislányom megszületése után a kórházban nagyon sokára indult meg a tejem, pedig a baba állandóan éhes volt. Pechemre olyan szobába kerültem, ahol a többi mamából "ömlött" a tej, csak az én kicsim volt állandóan éhes. Ez nagyon kiborított.  Egy ismerős ápolónő megszánt és éjszakánként adott egy kis tejet a babának, így pár órácskát tudott ő is és én is aludni. Aztán otthon az első hónap folyamatos szoptatással telt, de elhittem, hogy így van rendjén. Teljesen lestrapálódtam az éjszaka is 1-2 óránkénti etetés miatt, de próbáltam kitartani. Aztán mikor már két napja semmit nem tudott aludni a baba az éhségtől, csak amikor már teljesen kimerült, úgy döntöttünk adunk neki tápszert. Szopás után még 150 grammot (!) megevett és végre álomba merült. Ezek után is próbáltam folyamatosan szoptatni, néha elég is volt neki a tej, de végül 5 hónaposan már nem volt türelme az addigra már igen megcsappant mennyiséget kiszívni és elválasztotta magát. Nagyon bántott, sokat sírtam, mert a jelenlegi anyatej-propaganda miatt bűnösnek éreztem magam, amiért tápszert adok, de nem volt szívem éheztetni a kicsit. Akkor most én rontottam el valahol, vagy tényleg előfordulhat, hogy az anyatej termelődés nem a nagykönyvben megírtak szerint működik?