Az én fiam még "csak" 15 hónapos és ő sem beszél, illetve az egyetlen "szó", amit használ, az az, hogy "be" (=bekapcsolni a lámpát, betenni a kockát a dobozba, bemenni a szobába, szóval elég tág jelentésű). Ezt már több hónapja használja, de azóta nem igen fejlődött. Folyamatosan halandzsázik ugyan, olyan, mintha mondatokat mondana, de nincs benne egy értelmes szó sem. Utánozza a felnőttek hanglejtését is. Elég kevés hangot használ (b, p, m, n, f, v, t, k, g, ny és a, e, ö). Viszont nagyon sok mindent megért, egy ideig írtam, hogy hány szót ért meg passzívan, de 70 után feladtam. Egyszerűbb felszólításokat is megért, behozza, odaviszi, megmutatja, amire kérjük. Ezeket azért tudom ilyen pontosan, mert ez a szakmám (nyelvtanár vagyok). Persze, ahogy ilyenkor lenni szokott, az én gyerekem szólal meg legutoljára :-). Nemrég olvastam egy tanulmányt, amelyben azt írta egy gyermekpszichológus, hogy a beszédfejlődés késése az anyai gondoskodás és az anyával való kapcsolat függvénye is. Ettől kicsit megijedtem. Nem tudom, késlelteti-e az a kisfiam beszédét, hogy napközben, mivel heti két délelőtt dolgozom és időnként otthon végezhető munkát is vállalok, sokszor a dédnagymamája vigyáz a kicsire. Ő ugyan sokat beszél hozzá, énekelget neki, de talán ez mégsem olyan hatékony, mintha velem lenne? Amikor én foglakozom vele, igyekszem minél többet játszani és beszélni vele, mutogatom neki a tárgyakat, a képeket, formákat, színeket, stb. Ő érdeklődve hallgatja, mindent megmutat, de semmit sem hajlandó elismételni. Lehet, hogy érez rajtam valamilyen elvárást és "csak azért se mondja"?
A másik aggályom pedig az, hogy a családi veszekedések mennyire hatnak ki egy gyerek beszédfejlődésére. Sajnos az én és a párom családja közt sok az ellenségeskedés és ez időnként a gyerek szeme láttára zajlik. Ilyenkor ő nem mutat különösebb érdeklődést, de nem tudhatom, mi zajlik le benne.
Tudom, hogy korai kétségbeesni, hogy nem beszél még, csak sajnos a környezetünk sem túl kedvező ilyen szempontból. A legtöbb ismerős gyerek (fiú is, lány is) egy éves kora körül már beszélt (egy-két szót). Ezek az ismerős anyukák (akik szinte egész nap a gyerekükkel vannak), meg vannak róla győződve, hogy ez az ő érdemük és sajnálkozva kérdezgetik, hogy vajon miért nem beszél még mindig az én fiam. Aki ráadásul a korához képest még kimondottan nagy termetű is, úgyhogy a jóindulatú nénikéktől is megkapjuk az utcán, hogy "ekkora gyereknek már beszélnie kéne".