Kérdések-válaszok

Kisfiam 3 éves lesz...

Kisfiam 3 éves lesz novemberben, tavaly július óta nem eszik főtt ételt egyáltalán. 1 1/2 éves korában bölcsödébe került előtte tejallergiája volt, így nagyon sokféle ételt nem ehetett. A bölcsödébe kerülés előtt mindig külön főztem neki, s az orvosunk tanácsára nem a mi ételeinket kapta. A bölcsödében 2 hónapig megette az ottani ételeket otthon már csak a tejmentes tápszert kapta, hétvégén pedig üveges bébiételt kapott mivel nem volt időm neki külön főzni.
1 hónapra bezárt a bölcsőde addig a család tagjai vigyáztak rá akik sajnos nem tudtak főzni, de már akkoriban sem akart főtt ételt elfogadni. Ez tavaly július óta megy így, s a háziorvosunk szerint aki amúgy sem foglalkozott a gyermek fejlődésével eleinte nem érdekelte /szerinte jól néz ki/, bár most sem érdekli, de szerinte én elneveltem a gyereket és pszichológushoz kell mennünk. Sajnos tényleg nem tudok 100 %-kal a gyermekkel foglalkozni, mivel a férjem nem hajlandó semmiben sem segíteni otthon, még a gyermekre sem vigyáz. Több erőm nincs már rettenetesen belefásultam, bár néhány ismerősöm azt tanácsolta próbáljak ne foglalkozni vele.

Válasz

A gyermekek fejlődésénél alapvetően nem az a fontos, hogy az étkezései főtt ételből álljanak, hanem az, hogy a szükséges tápanyagokat (ásványi sókat, vitaminokat, fehérjét, szénhidrátot, zsírokat) megkapja. Amennyiben ezek biztosítottak a számára, akkor mindegy, hogy ezt előzőleg megfőzött vagy épp nyers formában kapja meg. Amit nem javasolnék, az az éheztetés, mert ezzel bajt lehet okozni. Azt hiszem egy szülő elfogadhatja, ha a gyermeke nem akar főtt ételt enni, (számtalan dolgot a felnőttek sem szeretnek), meg kell adni tehát a gyermeknek azt a jogot, hogy ne szeresse a főtt ételt - vagy valamilyen ételt ne akarjon megenni (klasszikus példa a spenót és a tökfőzelék). Azt természetesen már nem lehet elfogadni, hogy amit egyik héten jóízűen elfogyasztott, azt a másik héten csak úgy ne szeresse. Tudom, hogy egy anyának nagy csalódás, ha szeretettel és odafigyeléssel főz, a gyermeke pedig nem hajlandó elfogadni az ételt (van tapasztalatom, mert a nagyobbik gyermekem évekig igen rossz evő volt, tulajdonképpen ő sem igen evett főtt ételt). Írja össze, bevonva a fiát is, mi az, amit szívesen megenne. Természetesen nem lehet csak csoki és chips, kell keresni mellé mást is. Ezután próbálja ezekből az ételekből összeállítani a fia étrendjét.
Önnek azt tanácsolnám, hogy - önmaga megnyugtatása miatt - keressen fel egy másik orvost is, mondjuk a megyei kórház gyermekosztályán, ahol személyesen konzultálhat valakivel.

A levelében van néhány mondat, amit kiemelnék:
"Sajnos, tényleg nem tudok 100 %-kal a gyermekkel foglalkozni, mivel a férjem nem hajlandó semmiben sem segíteni otthon, még a gyermekre sem vigyáz. Több erőm nincs már, rettenetesen belefásultam, bár néhány ismerősöm azt tanácsolta, próbáljak ne foglalkozni vele."
Ezek a sorok arról árulkodnak, hogy Ön nem a legjobb lelkiállapotban van. Azt, hogy ennek mi az oka, nem akarom találgatni, a kérdése sem erre vonatkozott. Amennyiben pszichológushoz fordulna, akkor önmaga miatt tegye elsősorban, mert a hosszú ideig, nagy megterhelés alatt álló lélek türelmetlenné, feszültté válik a környezetével szemben, ami sok konfliktus okozója lehet, illetve a jelentkező problémákat sem tudja megfelelően megoldani.
Izsó Ildikó