Kérdések-válaszok

Fannikám 27 hónapos...

Fannikám 27 hónapos és elkapta a ROTAvírust. Hányás, hasmenés minden volt és mivel nem akart inni, így bevittük a Szent László kórházba, nehogy kiszáradjon. Hétfőtől péntekig voltunk ott és 3 napig volt infúzión Fannus. Én éjjel-nappal vele voltam, egy percre sem hagytam egyedül. De mikor közeledtek felé, hogy leveszik, ill. felteszik az infúziót sírós-hisztis roham jött rá. Én még így nem láttam és az igazat megvallva más gyerek nem viselte ilyen tragikusan a dolgot. Pénteken hazajöttünk és azóta minden apróságon visítva hisztizik. A fürdetés sem megy könnyen, mert azt a kezét amibe az infúzió volt bekötve még mindig ragtapasszal kell leragasztani és ha egy kicsit felázik a tapasz akkor szintén ordít, hogy ragasszam vissza. Éjszaka is "fél" (hozzáteszem azóta velem alszik nem akarom magára hagyni), és álmában azt mondja: "nem akarok szurit"! A kérdésem az lenne, hogy ez a kórház utáni visítós-hiszti normális-e és hogyan kezeljem. Egy nadrágfelvételen is kiborul a bili. Péntek óta minden nap többször is jön a hiszti és az igazat megvallva sajnálom Fannust, mert látom, hogy szenved. Gondolom előbb vagy utóbb elmúlik ez a reakció, de nem szeretném ha nagyon rákapna erre a viselkedésre. Biztos könnyen meg tudná szokni. Azt sem tudom mi a jó: öleljem át és várjam meg míg lenyugszik, ill. hagyjam magára. Gondolom az előbbi a neki megfelelő. Van, hogy csak odabújik hozzám és hüppögve panaszkodik. Nem akarom elrontani Fannus nevelését és a párom már igencsak rosszul tűri ezeket a dühkitöréseket.

Válasz

Akárhogy is történik, egy kórházi tartózkodás mindig trauma egy gyerek számára, minél kisebb, annál rosszabbul viseli. A kórházban vannak olyan beavatkozások, amelyeket meg kell tenni, bármilyen kellemetlenek is, ez gyakran kisebb-nagyobb fájdalommal jár együtt, amit a gyerekek rosszul tűrnek. Ez az élmény aztán hosszú ideig megmarad, gyakori a felsírás, a rossz alvás, a látszólag ok nélküli kifakadások.
Nem segít más, csak a türelem. El kell fogadni, hogy átmenetileg megváltozott a gyerek, ez kb. 1-2 hétig tarthat, utána lassan vissza kell állnia a megszokott menetrendnek és viselkedésnek. Azt javaslom Önnek, hogy legyen továbbra is türelmes, fogadja el Fannit olyannak, amilyen. Ez átmeneti helyzet, lassan vissza fog állni a rend, főleg, ha Ön türelmes tud maradni. Legyen engedékenyebb, ne aggódjon, nem lesz maradandó ez a viselkedés, még nagyon elevenen él benne a kórházi trauma.
Sokat számít, hogy a szülő mit közvetít a gyerek felé, nem csak szóban, hanem a viselkedésében is. Mindig két szinten kommunikálunk a környezetünkkel, így a gyerekünkkel is: az egyik a tartalmi szint, ez a mit mondunk kérdésre ad választ. Pl. szép az idő. Ugyanakkor, a tartalmival párhuzamosan mindig van egy másik kommunikáció, ami a viszonyszinten zajlik, ez a hogyan mondom kérdésére ad választ. Ha a példamondatot elkeseredett vagy örömteli hangon mondja valaki, nem mindegy, hiszen a mondat értelme az ellenkezője fordulhat. A tartalmi szint a szóbeliséghez, míg a viszonyszint a nem szóban zajló kommunikációhoz köthető, ha a két szinten ugyanaz az információ közvetítődik, akkor lesz hiteles a kommunikáció. A gyerekek különösen érzékenyek a két szint közötti ellentétre.
Az eddig leírtak azt jelentik, hogy a szülőnek, bár jó, ha türelmes, ha megértő, ha nyugodt, hitelesen kell kommunikálnia vagyis ha a tartalmi szinten azt mondja "ne félj kicsim, nem fog fájni", közben pedig remeg a hangja és izzad a keze, vagy azt mondja, hogy "türelmes vagyok, nyugodt vagyok", miközben ingerült hangsúllyal beszél a gyerekkel, akkor ezt a gyerek, mint mindenki más is, megérzi, s inkább a viszonyszintnek, a hogyan mondom?-nak hisz. Amennyiben Ön gondolja, úgy érzi, hogy túlzás, amit Fanni csinál, akkor ezt mondja el neki, fogalmazza meg felé az érzéseit, mint ahogy Ő is kinyilvánítja azokat a "hisztijével". Azt hiszem sokat segíthetnek a szülők a gyerekeknek azzal, ha egyértelmű kommunikációt folytatnak, s nem próbálnak türelmesnek mutatkozni, ha épp "elszakadt a cérna".
Izsó Ildikó