Kérdések-válaszok

A kérdésem, hogy...

A kérdésem, hogy tudnám befolyásolni a férjem nevelési elveit? A kisfiam óvodás, és sajnos a férjemmel teljesen ellentétes véleményen vagyunk a nevelést illetően. A férjem szerint, ha már gyereke van, annak megenged mindent, mondván: legyen meg az öröme a gyereknek. Az utóbbi időben a TV és a videó nézése az egyetlen elfoglaltság, amivel a gyerek foglalkozik. A gyereknek a férjem felvesz, ill. megvesz mindenféle rajzfilmet, hogy nézze. Ő büszke arra, hogy a gyerek sok mindent el tud mondani a filmekből, ill. utánozza a szereplőket. Sajnos mindig a rossz szereplőket, amire a férjem még rá is erősít. A férjem másban is mindent megenged a gyereknek, pl. ha ebédhez ülünk és a fiam cukrot akar enni, azt is megengedi. Amikor én valamit nem engedek meg neki, hisztizik, vagy azt mondja, hogy majd az apa megengedi.
Mit lehet tenni? Lehet, hogy én csinálom rosszul?

Válasz

A levelében több dologról is ír (a TV korlátlan nézése, a hiszti, a cukrozás ebéd helyett), ezek mind összefüggnek egymással, bár máshogy jelennek meg a gyermek viselkedésében.
A TV korlátlan nézése gátolja a belső képek kialakulását, amik arra szolgálnak, hogy segítsék feldolgozni azokat az élményeket, amelyekkel a gyermek napközben találkozott. Ezek között biztosan vannak olyanok, amelyeket még nem ért, amelyek éppen ezért szorongást (tárgy nélküli félelmet) okoznak. Azt, hogy mely dolgok lehetnek ezek, csak nagyon nehezen lehet utólag kinyomozni (lehet egy elhullott madár, egy beteg ember tolókocsiban, egy koldus az utcán, egy furcsán berendezett kirakat, vagy -és ez saját példa egy kirakati bábu, amitől a fiam hosszú ideig félt, jó néhány hónapba telt, míg rájöttünk, miért nem akar egy bizonyos bolt előtt elmenni -ott állt ugyanis a baba). A gyermek számára a világ még nagy és gyakran érthetetlen, ezért félelmetes. A TV-ben készen kapott képek nemhogy szorongáscsökkentők, hanem éppen ellenkezőleg szorongásnövelők, mivel a gyerek ebben a korban - 4 évesen még összekeveri a valóságos és a nem valóságos dolgokat. Hiába mondják neki, hogy ez csak film, nem igazi, nem valóságos, amit ott lát, számára ez nagyon is valóságos dolog. Emellett a gyerek fő tanulási formája az utánzás. Azt csinálja, amit a környezetében lát, így azt is utánozni fogja, amit a TV-ben látott. A konfliktusok megoldására a TV-ben leggyakrabban látott agressziót tanulja meg.
A TV nézés elveszi az időt a játéktól is, ami szintén a feszültség levezetését, a képzelet gazdagodását segíti csakúgy, mint a könyvből való mesélés.
A hiszti és a cukrozás is összefüggnek, mégpedig a mindent megengedő neveléssel. Teljesen igaza van abban, hogy a fia gyorsan megtanulta, hogy amit el akar érni, azt hogyan tudja megtenni - hiszti. A mindent megengedő nevelés nagyon kényelmes, hiszen a gyerek remekül elfoglalja magát, azt csinál, amit akar. Az egészséges személyiségfejlődéshez a gyereknek meg kell tanulnia a korlátozások elviselését azt, hogy valamit nem szabad, valamit pedig csak később lehet megtennie. A korlátok egyrészt a gyerek testi-lelki biztonságát, másrészt a korlátozások hatására keletkezett feszültség levezetésének, feldolgozásának megtanulását szolgálják. A korlátok jelölik ki azokat a határokat, amelyeken belül a gyerek biztonságban érzi magát. Persze folyamatosan próbálgatja a határokat, s ezek a határok ahogy nő, lassan tágulnak is. Aztán, amikor felnőtté válik, már tudja, hogy melyek azok a szabályok, amelyeket nem lehet megszegni, melyek azok a korlátok, amelyeket nem lehet átlépni. Ehhez azonban nagy szükség van a gyermekkorban kijelölt határokra, s azok többé-kevésbé következetes betartására. Az igazán nagy probléma, majd serdülőkorban jelentkezik, amikorra a gyerek megszokja, hogy neki mindent lehet, ezzel sok konfliktust okoz majd magának.
Férjévek kapcsolatban csak annyit tudok tanácsolni, hogy próbáljon valamilyen kompromisszumot elérni, bár levele alapján elég szilárdnak tűnnek a nevelésről alkotott elképzelései.

Izsó Ildikó

A kérdések és válaszok egy részét a rovatban közzé tesszük.