Kislányom 16...

Az alapszabály az, hogy akkor jó a szoptatás, ha mindkét fél jól érzi magát közben. Ettől én eltérnék a gyerek kedvéért fél éves korig azzal a felkiáltással, hogy megér némi kényelmetlenséget, hogy a baba jó indítást kapjon az életében, és ne kelljen mondjuk egész életfogytig tartó krónikus betegséggel küzdenie. Magyarul: fél éves korig a teljes szoptatást javaslom,  mert addig a gyermek rá van utalva az anyatejre. (Ezt ugyanúgy el kell fogadni, mint azt, hogy várandósság közben sem tehetjük le a gyermeket, akkor sem, ha kényelmetlen.)
Fél és egy éves kor között már kicsit engedékenyebb lennék: ha az anyának  nehézséget okoz, hogy gyermekének egész nap rendelkezésére álljon, finoman irányítsa úgy a napirendet, hogy  a szoptatás mennyisége jelentősen ne csökkenjen, de neki is legyen szabadideje.
Egy éves kor után a szoptatás jelentősége táplálkozás szempontjából már valamelyest csökken. A legtöbb baba lelki táplálékként tart igényt ilyenkor a szopásra, bár az anyatej immunológiai hatása két éves korig számottevő. Ebben a korban érvényes igazán az, amivel a választ kezdtem: a szoptatás tartson addig, amíg az anya és a gyermek is szeretettel lát hozzá. Ha a mamának néha terhére van, finoman, a figyelmet elterelve lassan csökkenteni lehet a szoptatások számát, és más formát találni a szeretet, a ragaszkodás és a biztonság nyújtásának kifejezésére.
A válaszom egy mondatban: tegyél érzéseid szerint. De azért ne válaszd el a babát, mert mások rossz szemmel nézik a nagy gyerek szoptatását.
Sződy Judit