Kislányom aug.ban töltötte a 3 évet, alaptermészetére nézve nyugodt, kiegyensúlyozott, de idegenekkel szemben mindig is inkább tartózkodó, (félénk?) volt, beleértve a gyerekeket is (pl. a játszótéren nem nagyon kezdeményezi a játékot a többiekkel, bár mostanában jól eljátszik másokkal, főleg a nála egy kicsit nagyobbakkal, igaz nem mindenkivel, nem tudom mi alapján válogat a gyerekek között).
Eddig arra gondoltam, hogy félénkségének oka az, hogy nem mindig tudja magát pontosan kifejezni, mivel Olaszországban élünk, de mivel napja nagyobb részét eddig csak velem töltötte automatikusan jobban megy neki a magyar. Apukája olasz, és természetesen vele olaszul kommunikál, mindent ért olaszul is csak a magyar szókincse jóval gazdagabb (mesélés részemről, Esti mese, stb. csak magyarul, sajnos ez a férjem Válasz:hanyagságánakVálasz: is betudható). Óvodába is azért írattam, mert reméltem, hogy majd itt fejlődik az olasz nyelv is ill. mert úgy gondoltam, hogy itt az ideje hogy csak gyerektársaságban is legyen. 
Egyébként itthon vagyok még a kisebbik lányommal aki aug.ban volt 1 éves.
Szept. elején elkezdődött az ovi, első 3 nap sírásmentes, 4. napon férjem vitte, mert 39 fokos lázzal feküdtem, ekkor sírt. 5. napon én vittem inkább, de ekkor is sírt egy kicsit az elválásnál. Következő hét sírásmentes volt, már ebédre is ott maradt (ő akart ), majd következő héten ő is lebetegedett, és 1 hétig otthon volt. A bajok ezután kezdődtek, reggel és ebéd előtti! elhozatalnál sírás, ami mára csimpaszkodással egybekötött zokogássá fajult. Kérdésemre otthon, hogy miért sír, az a válasz, hogy mert én nem vagyok ott vele, hiába próbáltam sokféleképpen magyarázni a miértet ( anyukák nem mennek, mert már voltak ovisok, más anyukák sem mennek, stb), kifogásolja, hogy miért olyan későn jövök érte( 9-11.45-ig van ott).
Az óvodáról annyit, hogy egyházi óvoda, az én lányom óvónénije egy kb. 55 éves apáca, (ezenkívül még két ugyanilyen korú apáca, ill. egy fiatalabb pedellusnő van), a csoportban vegyes korú gyerekek vannak, és 33-an vannak a csoportjukban, ami szerintem ilyen esetben rengeteg. az Apácánk szerint a lányom inkább csak kívülről szemléli egyenlőre a gyerekeket, bár játszani is szokott velük, amit én is tapasztaltam párszor. ill reggelente, ha megyünk, mindig odajönnek hozzánk a kis barátnői, akiket már régebbről, a játszótérről ismer. Ennek ellenére sír, otthon nem nagyon akar mesélni az oviról, viszont volt már néhány elejtett megjegyzése, hogy nem akarja, hogy a Suor Franca (az óvó nénije)ott legyen. Az tény, hogy ez az apáca elég szigorú hírnévnek örvend a többi szülő között is. Azt sem tudom, hogy igazából képzett-e valamilyen szinten, úgy értem pedagógiailag. Pl. egyik nap kérdeztem a lányomat, hogy szokott - e rajzolni (kellett színeseket vinni, tolltartót, stb.), mivel itthon egyik kedvenc elfoglaltsága a rajzolás, válasza nem volt, mivel nem tudta, hol vannak a ceruzái. Másnap megkérdeztem az apácánkat, hogy hol vannak, erre a válasz az volt, hogy ő tette el, mert szerinte a kicsik még nem elég felelősek, meg nem is nagyon tudnak mit kezdeni a ceruzákkal (?!), így nem nagyon rajzoltatja őket.
Ebbe az oviba azért iratkoztunk, mert itt van a faluban, és a férjem szerint, nem árt, ha azokkal a gyerekekkel jár együtt, és barátkozik össze, akivel majd iskolába is járni fog, ill. így ovin kívül is nagyobb az esély, hogy összejárhatnak játszani.
Tegnap érdeklődtem egy közeli faluban lévő oviban is, ami szöges ellentéte a miénknek a látottak alapján. 3 laikus, képzett pedagógus az óvó néni, akikből az egyik részmunkaidős, de csak a kicsikkel foglalkozik (itt is vegyes csoportok vannak), össz. 19-en vannak egy csoportban, van külön alvóhelység ( nálunk csak az alszik aki akar!). Egy szó, mint száz nekem sokkal jobban tetszett, már így első látásra is. Ott azt mondták, hogy a nem sírást természetesen ők sem tudják garantálni, de ha át szeretném íratni a lányom, akkor minél előbb lenne jó, mert most még elején vannak az évnek, és van több gyerekük aki most került át.
Nem tudom mitévő legyek, írassam át a gyereket (férjem ezt eléggé ellenzi a fent említett okok miatt), vagy várjak még a mi ovinkban egy kicsit, és ha nem javul a helyzet vegyem ki a gyereket, hiszen úgy is otthon vagyok a kicsivel? Lehet, hogy csak a testvérféltékenység játszik közre?( Eddig is volt féltékenykedés, de ez szerintem normális keretek között zajlott, pl veszekedés a játékokon, őt is etetni kellett, mint a kicsit, stb.) Lehet, hogy még nem óvodaérett a lányom?
Ön szerint mi a fontosabb, hogy itteni gyerekekkel játsszon, vagy barátságosabb oviba járjon, olyan gyerekekkel barátkozva 3 éven keresztül akiket utána lehet, hogy nem fog többet látni? Ez kihatással lehet a későbbi iskolai beilleszkedésre?