Nagyobbik fiam áprilisban lesz 3 éves. Óvodába szeretnénk adni szeptembertől. Sajnos több problémánk is van ezzel. Kisfiam rettentően anyás, ami érthető is valahol, főleg mióta megszületett a kistestvére. Szeptemberben viszont ő már majdnem 3.5 éves lesz, testvére több mint 1, úgy gondoltuk nem kéne tovább várni vele. Csakhogy nagyon nem szereti a közösséget. És ez még enyhe kifejezés. A játszótéren akkor érzi jól magát, ha rajtunk kívül nincs senki ott, ha mégis vannak más gyerekek, a legcsöndesebb sarokban játszik, míg el nem mennek. Próbáltam baba-mama klubba vinni, ott közölte -sajnos szó szerint- "van gyerek, az nem jó". 1 éves kislánytól képes hazáig szaladni, ez is megtörtént már. Másik gondunk, hogy rettentően óvatos. Emiatt kissé ügyetlen. Megtudná csinálni, de nem meri megtenni. Az ugrálásra nem tudjuk rávenni. Azt mondja nem ugrál, mert elesik. Igazából meg sem próbálta még. Nem mászik fel sehová, nem futkos bárhol. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy annak örülnék, ha állandóan a fa tetejéről kellene lehoznom. Tisztában vagyok vele, hogy nem szeret csak úgy mindent kipróbálni, óvatoskodik. Ennek is meg van a jó oldala. Főleg ő olyan típus, aki aprólékosan szereti megfigyelni a dolgokat. Az alkatához is ez illik jobban, mivel vékony, testileg, lelkileg törékeny. Durvaságoktól megijed, hangosabb szótól is képes félni. Pedig azt sem mondhatnám, hogy elzárva élünk. Elég nagy a család, sőt van vele egykorú unokatestvére, akivel még együtt is lakunk, nap mint nap találkoznak. Attól tartok, bekerül az oviba és nem elég, hogy nehezen barátkozik, még meg is verhetik, ügyetlennek titulálják. A gyerek orvosunk azt ajánlotta várjunk az óvodával. Járunk mozgás fejlesztő játszóházba, ahol külön foglalkoznak vele, ott is ezt ajánlották. Mi viszont félünk, nem lesz neki egyre nehezebb az idő múlásával? És főleg, hogyan lehet segíteni ebben neki?
Az óvodába adás nálunk 3 éves korban szokásos, ennek azaz oka, hogy ekkor jár le a Gyes, aminek a megléte nagy eredmény. A 3 éves kor azonban nem azt jelenti, hogy akkor minden gyerek érett is az óvodára. Egyszer egy idős kolléganőm azt mondta, hogy az óvodába akkor kell beadni a gyereket, ha a kicsi akar odamenni. Talán az eddigiekből kiderült, hogy én is azt javaslom, várjanak még egy évet az ovival, s csak akkor próbálkozzanak. A gyerekek egy év alatt sokat változnak, még a zárkózottabb, társaságkerülőbb gyerekek is oldódhatnak. Egyébként csak az iskola előtti egy év ajánlott az óvodából, de még az sem kötelező, tehát az óvoda ajkár ki is maradhatna. Azt javasolnám Önnek, hogy várjanak még egy évet, s akkor is csak délig legyen oviban a fia. Az ott alvás kritikus pontja az óvodának, a gyerekek nagy többségének ez a kifogása az ovival szemben. A félnapos ovi megterhelő az otthon maradó anyukának, mivel általában ütközik a kisebb alvásával, de általában megszervezhető. Ennek a megoldásnak sok előnye van: a fia, egy évvel idősebben megtapasztalhatja a közösséget, de nem "dobják mély vízbe", vagyis nem egész napra kell elszakadnia az anyukájától. Az egy év alatt a mozgás és személyiségfejlődésben bekövetkező változások miatt a fia érettebb lesz a kortárscsoportba való beilleszkedésre, így sikeresebben is alakít ki majd kapcsolatokat.
Izsó Ildikó
