Kérdések-válaszok
Kisfiam két és fél...
Az utóbbi egy hónapban azonban nagyon szófogadatlan lett. A bölcsiben állítólag nem vészes, itthon azonban szinte alig bírunk vele. Semmilyen rászólás nem használ, ha csinál egy rosszaságot és rászólok, hogy nem szabad, megtetézi egy másikkal. Dobál, tör, zúz. Olykor sajnos már előfordult, hogy tehetelenségemben ráütöttem a kezére, fenekére, de ez sem használ semmit. Kínomban ilyenkor beteszem a kiságyába, de persze szinte rögtön kijön, ha tízszer küldöm vissza akkor is. Ha csak rá figyelek, és vele foglalkozom, akkor még tűrhető a dolog, de ha közben mással is foglalkozom, nem bír magával. (Hozzá kell tennem , hogy a bölcsiben, gyakran találnak valamilyen kifogást, amiért nem lehet kimenni az udvarra, így nem igazán tudja, ki sem szaladgálni magát. Munka után próbálok vele minél többet levegőzni, de mostanában már este nagyon hideg van, esik az eső, így nem sikerül mindig. Hétvégén igyekszünk ezt bepótolni. )
Korához képest nagyobb termetű gyerek, és nagyon szereti a társait ölelgetni. Akik persze ezt nem akarják, meg fel is borulnak. Ezt csinálta már a bölcsi előtt is. De az utcán gyakran a szembe jövő idegenek elé is (főleg nagyobb gyereket), kiteszi a kezét, meg akarja ölelgetni őket. (Otthon nagyon sok köztünk (hármunk közt) a testi kontaktust, ezt nagyon szereti. Így nem értem, hogy miért van szüksége erre.
Tegnap szólt a gondozónő, hogy elalvás előtt hasra fekszik, két kezét a nadrágjához szorítja a fütyijénél (még pelenkás) és úgy emelgeti a csípőjét sokáig. Nem szólt rá, és úgy beszéltük meg, hogy ez így is marad, és este otthon is elkezdte az esti ágyban való, elalvás előtti beszélgetésnél. Ez aggaszt egy kicsit.
A szobatisztaságot soha nem erőöltettem, ez látszik is, mert még mindig állandóan pelenkát hord. A bölcsiben rendszeresen bilire ültetik őket, hol engedi hol nem, otthon szinte soha. Viszont, ha bekakilt, akkor már zavarja, nem hajlandó leülni, de sokszor azt is csak sokára engedi, hogy tisztába tegyem.
A kérdésem: Kell-e foglalkozni, a "maszturbálással"? Hogyan kezelhetem a rosszalkodását?
Általában véve úgy érzem, hogy rossz hatással van rá a bölcsibe járás. Ha nagyon nagyon muszáj, mert a fejlődése, lelki állapota ezt teszi szükségesség, akkor az óvodáig vissza tudok menni gyesre. Szükséges?
Válasz
Az otthoni rosszalkodás gyakran előfordul azoknál a gyerekeknél, akik napközben valamilyen intézményben (óvoda, bölcsőde) vannak, ahol egész nap szabályoknak kell megfelelni, vagyis jó kell viselkedni. Érthető, hogy otthon egy kicsit elengedik magukat, rosszalkodnak. Az otthoni rosszalkodásnak oka lehet az is, hogy a fia így fejezi ki a neheztelését, amiért el kell válnia Öntől. Az esti rosszalkodásokkal eléri, hogy a számára fontos felnőttek figyelme állandóan ráirányuljon. Igaz, hogy ez nem a legjobb megoldás, de el kell ismerni, hogy nagyon hatékony. A fia új szokása a "fütyizés", önnyugtatás, önvigasztalás, a szeretett felnőtt távolléte miatti hiányt, feszültséget csillapítja így. Persze nagyon könnyen rá lehet szokni, hiszen kellemes élményt nyújt a fiának, ezért aztán már otthon is csinálja, amikor már Ön mellette van.
A levele végén azt kérdezi, menjen-e vissza erre a fél évre újra gyes-re? Nem szívesen adok konkrét javaslatot, mert a döntés következményeit, s ezzel a döntés felelősségét nem lehet átvállalni. Talán segít Önnek, ha néhány szempontot sorba veszek. Ha most újra otthon maradna, akkor fél év múlva egy másik közösségbe úgy is be kell majd illeszkednie a fiának, és újra csak el kellene válnia Öntől.
Azt is kérdezte, hogyan kezelheti az esti problémákat? A rosszalkodásokat türelemmel és következetességgel lehet csak kordában tartani. Ha büntetésre szánta el magát, akkor abban legyen következetes, vagyis küldje be a szobába a fiát, ahonnan csak akkor jöhet ki, ha megnyugodott. A kézre, popsira verés csak az Ön feszültségét vezeti le, a fiánál előbb utóbb elveszti hatékonyságát, ráadásul az embernek mindig lelkiismeretfurdalása van a popsira verések után.
A "fütyizés" esetében a figyelemelterelés lehet a megoldás, vagyis adjon a fia kezébe valami nézegetni valót, pl. fogja a könyvet a mesénél. A tiltás nem vezet eredményre, mert csak felhívja a figyelmet a cselekedetre, ráadásul a tilalom betartását sem lehet ellenőrizni, hiszen vannak olyan helyzetek, amikor egyedül van a fia. A lehető legtermészetesebb hangon kérje meg, hogy hagyja abba amit épp csinál, forduljon hanyatt, vagy üljön az Ön ölébe, mert mesélnek. Bármit ki lehet találni, amit a helyzet hoz, a fontos, hogy természetes legyen (a gyerekek roppant érzékenyek a titkokra, azonnal megérzik, ha a felnőttek valamit el akarnak hallgatni).
A szobatisztasággal várhatnak nyárig, akkor gyorsan és főleg konfliktusmentesen lehet a fiát leszoktatnia a pelenkáról. A bölcsiben lehet, hogy előbb is eredményt érnek el, beszélje meg, hogy semmiképp se erőltessék a fiát.
Otthon próbáljon meg minél többet a fiával lenni, ha csak teheti, tartsa maga mellett, beszélgessenek, vagy vonja be a munkájába. A tiltással legyen határozott, következetes. A jó viselkedésért pedig mindig dicsérje meg, akár többször is egy nap.
Izsó Ildikó
