10 hetes terhes...

Azt hiszem igazából semmit nem tud a szüleivel kezdeni azon kívül, hogy elfogadja őket olyannak, amilyenek. Valószínűnek tartom, hogy ők máshogyan képzelték el az Ön életét, esetleg egy esküvőt is szerettek volna, mielőtt még terhes lesz, vagy a párválasztásával nincsenek kibékülve, vagy aggódnak amiatt, nehogy egyedül maradjon majd a babával, lehet az is, hogy egyszerűen nehezen békülnek ki a gondolattal, hogy nagyszülők lesznek, mert ez az ő életük múlását is jelenti. Szóval sokféle okot el tudok képzelni, ami miatt tartózkodóbban viselkednek Önnel. Nem hiszem egyébként, hogy az édesanyja nem foglalkozna Önnel, ne látná el tanáccsal, ha ezt Ön kérné. Lehet, ha együtt elmennének babaholmit nézni és közben beülnének valahova egy üdítőre, akkor megbeszélhetnék a dolgot. Talán jó lenne, ha Ön elmondaná, hogy milyen félelmei vannak, s kérné az anyukája segítségét (Ezek a félelmek teljesen természetesek az első gyermek születésekor). 
A saját gyermek születése mindenképpen mérdföldkő egy nő életében, nagy lépés az önállóvá, a felnőtté válás útján. Meg kell tanulnia függetlenedni a szüleitől, érzelmileg-anyagilag egyaránt, s hozzá kell szoknia, hogy Ön és a párja lesznek felelősek egy gyerekért. 
Nem írta meg részletesen, miért gondolja úgy, hogy nem fordulhat az anyukájához? Arról sem írt, milyen volt az eddigi kapcsolata vele? Arról sem írt, hogyan látja az élettársa a helyzetet, tud-e Önnek érzelmi támaszt adni?
Sok boldogságot kívánok a babához!

Izsó Ildikó