Kérdések-válaszok

A kislányom 20...

A kislányom 20 hónapos volt amikor sürgősen valami munkát kellett vállalnom és bébicsősz lettem. Vittem őt is, minden nap egy családhoz, ahol 2 gyerek volt egy 3 és fél és egy 1 éves. Az anyuka minden reggel rohant el, amikor én érkeztem és ezért a nagyobbik gyerek nagyon morcos volt kb. 1 órán át. Az én kislányom viszont nagyon szerette őt és alig várta már, hogy végre játszhassanak. Azalatt az egy óra alatt amíg a szegényke feloldódott, az enyém csak morcoskodást, gorombaságot kapott a közeledés helyett. Elég nehezen jutottunk túl azon az első órán. Azután szépen játszottak egész nap. Az egész mese vége mi lett? Az én kis tündibündi csemetém most ugyanezt csinálja, (ráadásul ok nélkül, mivel én nem hagyom őt ott) amint jön hozzánk valaki, morci lesz, hiába örült előtte egy perccel, hogy jön a vendég akit szeret. Amint belép a lakásba kislányom nagyon ellenséges lesz vele és kb. 15 percig az is marad. Akkor múlik el hamarabb a morcos roham, ha rá se néznek a vendégek, amit elég nehéz elérni. Magyarul megtanult egy viselkedést, (szerintem) és már régen nem járok oda bébicsősznek, ő még mindig emlékszik, hogyan fogadták ott őt és visszaadja a kölcsönt! Igaz, most már, hogy majdnem 3 éves, nem mindig csinálja, de senkit sem üdvözöl, (a nagymamát sem, akit imád!) és kell neki legalább 5 perc amíg felenged. Létezik, hogy eltanulta ezt a dolgot, vagy csak véletlen egybeesés??

Válasz

Azok a helyzetek, amiről levelében írt nem tanult, hanem az életkorral együtt járó jelenségek, ez pedig a szorongás. A szorongás a félelemnek egy sajátos formája, amelynek nincsen meghatározott tárgya. Az idegrendszer ezen speciális izgalmi állapota jellegzetes fiziológiai és pszichológiai tünetekkel társul. A szorongás, a közhiedelemmel ellentétben nem káros/kóros jelenség, hanem bizonyos mértékben szükséges, hiszen felkészíti a szervezetet a várható veszélyre, arra, hogy felvegye a küzdelmet vagy menekülni kezdjen. A szorongás már 8 hónapos korban megjelenik, ők az ismeretlen emberektől, az idegenektől félnek. Van egy életkori szorongás a serdülőkorban is, s van egy periódus, ez a két éves kor körüli időszak, amikor az ún. szeparációs szorongás jelentkezik. Valószínűleg Ön ezzel találkozott annál a gyermeknél is, akire vigyázott. Amikor odaérkeztek a gyerekekhez, az anya "elrohant", amiért a nagyobb gyerek biztos, hogy neheztelt. A fejében az Önök megjelenése és az anya "eltűnése" (az anyától való szeparáció - elkülönülés, elválás) teljesen érthetően összekapcsolódott: Önök jönnek, anya elrohan. Valószínűleg ez volt az oka a nagyobb gyermek ingerültségének, dühének, s az ebből fakadó agressziójának.
Amit Ön tapasztal a lányánál, szintén az életkorral együtt járó jelenség. Annyiban más a helyzet, hogy itt a vendég, az idegen érkezése váltja ki az izgalmi állapotot. A lánya várja a vendéget, ez izgatottságot okoz, s ennek az izgatottságnak a megjelenése a fordított viselkedés. Az életkor és a személyiség fejlődésével a jelenség megszűnik.

Izsó Ildikó