Kérdések-válaszok

Kislányom fejlődik,...

Kislányom fejlődik, mindent amit egy egy éves és 10 hónapos kislánytól el lehet várni, azt megkapom tőle. Egészséges, jól fejlett, izmos, mozgékony, a maximálisan közlékeny és önálló. A nevelésemnek a mottója: "self demand"= boldogulj egyedül. Már rég nem probléma 3 méteres létrára felmászni neki, lovagolni vittem, az autóban már rég nincs kisülés, a baba mellettem áll vagy ül, meg se mozdul, élvezi az utazást, megbízható kislány! Oda teszem az utca sarokra: "Várj meg amíg vissza jövök az autótól a parkolóból" - az a járdáról le nem lép, el nem mozdul, amíg oda nem érek. Az üzletekbe egyedül küldöm be, megvárom kint, egyedül tud magának vásárolni csokit, Danone-t, kifizeti a kasszánál, utána sereglik az eladó közösség, hogy kié ez a gyerek! Játszik a számítógépen, a fogászati gép a kedvence, minden babájának ki van fúrva a szája, ahogy apuci csinálja. A rendelő a kedvenc helye, kézen fogva kíséri a pacienst a székbe, vizet tölt stb.
Egyszóval csodálatos baba!!!!csakhogy ami a tegnap volt megriasztott. Ő, aki eddig semmitől se félt, se kutya , se motor, se idegen se semmi, most az igazi Mikulás láttára, bár elő volt készítve hogy fog jönni, órákon keresztül bőgött! Nem lehetett lecsitítani. Majd elég volt ha szólt a telefon, vagy megállt egy autó a ház előtt, már bőgött riadtan. Nagyon felzaklatott mert elejét akarom venni egy estleges folyamatnak. Állandóan magyarázom neki, hogy semmitől és senkitől ne féljen. Ez eddig íigy is volt. Mi lesz ezután.??!!!!
A család azt mondja hogy ez az intelligencia fejlődésének egyik megnyilvánulása. No, én ebben nem hiszek. Már hallottam, hogy a szekrénybe ott a mókus, csak azért, hogy ne kíváncsiskodjon, meg hogy "jön a Hófehérke" ha nem eszel (a nagymama!).
Vannak akik azt mondják, hogy túl sokat várok el a babámtól. Az igaz, hogy többet tud mint más hasonló korú gyerek, minden lehetősége meg is van, hogy a maximális élménydús élete legyen. Minden nap valami új helyre viszem, valami mást csinálunk.
Hogy lehet kiküszöbölni azt, hogy ne féljen. Nekem ez nagyon fontos.

Válasz

22 hónapos kislánya, akiről levelében írt, korához képest valóban önálló, itt főleg az egyedül történő vásárlásra gondolok. Valóban nagy teljesítmény, hogy egyedül bemegy a boltba, erre nem sok 22 hónapos képes.
A nevelési elve "boldogulj egyedül", nagyon szimpatikus, ha egy kiskamaszról van szó. Ők már valóban igénylik az önállóságot, az önálló cselekvés lehetőségét és a - meghatározott keretek közötti - szabad kezet. Ez a filozófia egy 22 hónaposnál nem veszélytelen, sem testileg sem lelkileg. Vegyük például az autóban való utazást. Az, hogy a lánya megbízható, nagyon jó, gondolom Ön remekül vezet, azonban ne feledje, más is közlekedik az utakon, követhet el hibát, ami kivédhetetlen, és már kész is a baj. A gyereknek a hátsó ülésen, a babaülésben vagy legalábbis az anyja mellett van a helye, nem pedig elöl. Emellett a 22 hónapos megbízhatósága csak ideig óráig tart, előbb-utóbb eljön azaz idő, amikor túlzottan bízva önmagában tesz majd egy-két váratlan mozdulatot, vagy lesz egy-két nem várt akciója. Ennek azaz oka, hogy amit Ön megbízhatóságnak nevez, valójában nem az, csak annak látszik. A 22 hónapos kicsi nem tudja mi a megbízhatóság, mert egyszerűen nem ismeri a fogalmat, ugyanis még nem képes elvont fogalmakban gondolkodni. Ugyanúgy, mint ahogy a vásárlása sem igazi vásárlás "csak" megcsinálja a megtanult cselekvéssorokat. (Azért az idézőjel, mert ez is nagy teljesítmény, mint említettem)
Szívesen megkérdezném, miért célja, hogy ne féljen a kislánya semmitől? (a Mikulást majd kinövi, minden gyerek átesik ezen a perióduson, ne aggódjon, ennek oka a gyermeki gondolkodás sajátosságában van. A gyermekek egyfajta mágikus világképpel rendelkeznek, ahol a valóság és a látszat még megkülönböztethetetlen számukra. Ez fokozottan érvényes az igazinak látszó nagydarab, piros ruhás, és ami a fő teljesen ismeretlen Mikulás esetében.)
A félelem nem céltalan, figyelmeztet a veszélyre, időt biztosít arra, hogy "felkészüljünk a harcra vagy a menekülésre". Attól leszünk óvatosak, körültekintők mert ismerjük a félelmet. A félelem érzése, megtapasztalása ugyanolyan fontos, mint az örömé, a bánaté, a fájdalomé, az egyik alapérzelem, aminek az arckifejezése bárki számára felismerhető. Ez persze nem azt jelenti, hogy keresni kell azokat a helyzeteket, ahol megtapasztalhatja a gyerek ezt az érzést -ez kegyetlenség lenne - erre azonban nincs szükség , mert úgyis találkozik félelmetes helyzetekkel a kicsi. Olyan helyzetekkel, amelyek számára félelmetesek. A gyermek logikája és érzelemvilága, annak fejlődése gyakran nem logikus egy felnőtt számára, éppen ezért néha nehezen is érthető. (lásd Mikulás).
Többször elolvasva a levelét, felmerült bennem egy kérdés: milyennek szeretné látni a lányát, 5-10-15-20 év múlva? Gondolom kiegyensúlyozottnak, kedvesnek, önbizalommal telinek, okosnak, önállónak és persze szépnek. Azt is szívesen megkérdezném, vajon azaz út, amin elindultak ide vezet-e? Én nem vagyok biztos benne, mint ahogy abban sem, hogy jó-e, ha minden nap új élmények, új ingerek érik? Marad ideje az élmények feldolgozására? Marad estére energiája a mesére, amit az ágya mellett ülve olvasnak neki? A sok új élmény mellett szemlélődhet, elmerülhet egy-egy számára érdekes dologban vagy állandóan új élménnyel kell megbarátkoznia, s elmarad a bogár vagy a kavics alapos tanulmányozása? Márpedig az élmények feldolgozása, a szemlélődés megtanulás és élvezete nélkülözhetetlen az igazi, elmélyült ismeretszerzéshez.

Izsó Ildikó