Szoptatással...

A szoptatás maga nem okoz semmiféle pszichés defektet. Ahhoz az is kell, hogy az anya képtelen legyen elengedni a gyereket. Ennek az a legjobb tesztje, hogy gondold át, mit éreznél, ha a gyereked szépen abbahagyná a szopizást magától. Ha ez komoly lelki válságba sodorna, akkor könnyen lehet, hogy túlságosan kötöd a gyereket. Viszont nagyon sok anyát láttam már, aki nem szoptatott, mégis sikerült abnormálisan szoros kötődést kialakítania gyerekével. (Négyévesen is babakocsiban tolta, nyolcévesen is altatta stb.)
Amúgy az ember gyereke (ha az állatvilág tagjának tekintjük - már bocsánat, ha ez valakit sértene) úgy van kitalálva, hogy legalább két éves koráig szopjon. Ebben az időben fejlődik ki teljesen az immunrendszere, innentől képes tökéletesen és önállóan működni az anyatej támogatása nélkül. (Ezt biológusok "számolták ki".) Más kérdés, hogy természetesen mai higiénés körülmények között, és táplálási lehetőségek mellett vidáman életben maradnak, sőt, akár egészségesek is lehetnek a kisbabák anyatej nélkül is. De most nem ez a fontos. A Te kérdésed szempontjából az a fontos, hogy százötven éve még szinte minden gyerek három éves koráig szopott, mégsem lett identitászavara, szexuális aberrációja mindenkinek. Akinek az lett, annak mástól.
Ezzel válaszoltam a másik két kérdésedre is: az anya hormonjai nem zavarják meg a fejlődést, elválasztani nem kell, csak ha az anya úgy érzi, hogy már ő szeretné hogy abbamaradjon a szoptatás. (Ez esetben is fokozatosan.) Az, hogy a szomszédot, az anyóst vagy a védőnőt zavarja, nem elegendő indok. 
Miért lenne baj, ha egy gyerek emlékszik arra, hogy szopott. Ez az élmény még jól is jöhet anya korában.

Sződy Judit