Kérdések-válaszok
Hát végül nekem is...
ezúton szeretném is megköszönni azt a rengeteg segítséget, amit ezeken keresztül kaptam, legfőképpen Öntől.
Most azonban problémánk van. Balázs császárral született a 38. héten, 2900 grammal (toxémiás voltam). A második napon már volt tejem, Balázs szopizott is szépen. Nem volt fájdalmas tejbelövellés, nem volt sebes mellbimbó, nem volt a tejleadó reflexkor túlságosan ömlő tej, nem fejek, így sok hátsó tejhez jutott és szépen gyarapodott. Igény szerint szoptattam, és ő gyakrabban de kevesebb mennyiséget evett. Mérni a szopásokat csak néha
mértem, viszont minden héten mértük a gyarapodását, és sosem volt probléma.
Most Balázs négy hónapos, és 5700 gramm, vagyis már majdnem megduplázta a
súlyát.
Egy-két hete viszont a szopások már nem örömteliek, inkább egy küzdelemhez hasonlítanak. Hatszor eszik egy nap, 3 - 3 és fél óránként, és tudjuk ugyan, hogy ilyen korban már 4 óránként kellene szopnia, úgy tűnik, hogy ő ilyen gyakorisággal kér. Igyekszem nem erőltetni a mennyiséget (bár a hajlandóságom megvan rá), és ha úgy látom, hogy nem kér már, hát nem adok neki többet. Viszont egyre rövidebb ideig szopik, legtöbbször már a szopi legelején is rángatja a fejét (mintha nem kapna levegőt, pedig biztosan kap, mert nagyon figyelek rá), sőt sokszor sírdogál is. Az ölemben fekve már egyáltalán nem hajlandó enni, csak ha ő fekszik, és én vagy mellette fekszem, vagy térdelek fölötte. Így még úgy-ahogy szopizik, de ilyenkor is
tekergeti a fejét, másfelé nézeget mintha nem lenne éhes, pedig szopi előtt óriási balhét rendezett, hogy kér már enni.
Teljesen tanácstalan vagyok tehát. Talán túl gyakori már neki ez a három -három és fél óránkénti etetés, és etessem négy óránként, ötször egy nap? Vagy már unalmas neki a tej, és kér más ételt is? (Én úgy terveztem, hogy 6-7 hónapos koráig semmi mást nem adnék neki a szopin kívül, és csak utána kezdeném el a hozzátáplálást, sokáig megtartva a reggeli és az esti szopit.) Vagy esetleg bennem volna a hiba, mert a korábbi "rossz" szopik miatt érezné
rajtam az esetleges idegességet, feszültséget? Alapjában véve nyugodt ember vagyok, nem érzem, hogy ideges volnék a szoptatásokkor, de hát tudjuk, hogy a baba nagyon érzékeny, olyant is megérez, amiről én esetleg nem is tudok. Vagy esetleg arra is gondoltam, hogy egyszerűen csak a közelségemet kéri a cicizéssel, de ez talán kizárható, mert Balázs sokat van kézben, és ha nem kézben van, akkor is vele foglalkozom, játszunk, tornázunk.
Mit tudna tanácsolni, mit tegyek? Már most kezdjem el a szopik után a hozzátáplálást? Vagy próbálkozzak még, mondván hogy ha nem adok neki mást, de mindig megkínálom cicivel, akkor úgysem fog éhen halni?
Válasz
Nem ritka, hogy egy gyerek néhány hónap elteltével csökkentik a szopási időt, de ez nem jelenti azt, hogy éhen maradnának. Arra is számíthatsz, hogy nem fog ilyen rohamosan gyarapodni a továbbiakban. Ha ez így maradna, végül akkora lenne, mint egy kiselefánt. Ha jól sejtem, az éjszakai szoptatásnál nincs problémátok (ha még van éjszakai szopizás). A négy-öt hónapos babák már nem merülnek el úgy a szopásban, mint a kisebbek, legfeljebb, ha nagyon álmosak, vagy éppen ébredés után vannak. Minden érdekli őket. Többnyire sajnálják az időt az evésre. Szó sincs róla, hogy unalmas lenne számukra az anyatej. Mivel nem is ismer más ízeket, azok nem is hiányozhatnak neki.
Viszont lehet, hogy jön a foga, és ez kényelmetlenséget okoz neki szopás közben. Az is lehet, hogy hamarosan visszatér a menstruációd, és a hormonális változások miatt megváltozott a tej íze, ez ellen tiltakozik.
Mindkét probléma átmeneti. Jól teszed, ha keresed a megfelelő testhelyzetet, amit ő is szívesen elfogad. Kipróbálhatod azt is, hogy ritkábban eteted, de elég kicsi az esélye, hogy három és fél óra alatt ne éhezne meg. Egy kis türelemre lesz szükséged, hogy átvészeld a következő heteket, amíg ki nem derül, hogy mi a probléma. Arra nincs okod, hogy hamarabb kezdj hozzá a
főzelékadáshoz, bízz benne, hogy babád valóban eszik, ha éhes.
Sződy Judit
