Kérdések-válaszok
Az...
A városban, ahol élünk, az ovik rendkívül túlterheltek. 25-30 fős csoportokban egy óvónő felügyeletével. Ezért hosszas vívódás után úgy döntöttünk, hogy egy szép környezetben levő bölcsi "kisovis" csoportjába adjuk Rebekát, ahol 15 gyerek van egy csoportban két óvónővel. 4 nap alatt beszokott (ő akart maradni), azóta reggel 8-tól du. fél 4-ig van. Mindig szeretett nagyobbakkal is játszani, itt ő a legnagyobb. Engedik őket szabadon játszani, azért ha van kedvük énekelnek is. Talán kicsit keveset mesélnek nekik, de lehet, hogy csak az én érzésem szerint. A második hét vége fele ingott meg egy kicsit, amikor nem akart bemenni. Másnap reggel elmondtam neki, hogy mi mennyire büszkék vagyunk rá, hogy ő milyen ügyes és okos az oviban. Ez hatott, és nem ellenkezett többet. Igazából úgy látom, hogy szívesen is megy, bár a nap végére nagyon kifárad. Amiért bizonytalan vagyok, hogy nem mesél az ő benti életéről. Nem is erőltetem, legfeljebb óvatosan kérdezgetem, hogy játszott-e ezzel v. azzal, mi tetszett, mi nem, de nem faggatom túlságosan. Az óvónők nem győzik dicsérni, hogy milyen ügyesen játszik, segít, elfoglalja magát. De miért nem mesél? Jól tettük-e, hogy bár 3 év körüliekkel, de mégis kisebbekkel jár?
A másik nagy dilemmám, hogy hogyan legyen tovább. Itt csak nyárig maradhat, szeptembertől át kell íratni. A választék a következő: állami ovi, vegyes csoport, 30 fővel. (El nem tudom képzelni, hogy szerencsétlen pedagógus hogy tud egy 3 éves, 4, 5, 6 éves egészen különböző igényeinek megfelelni. Ráadásul a nagyok szörnyen terrorizálják a kisebbeket...) A város másik végén levő ovi, ami szintén 30 fős, de itt legalább osztott csoport van. Magánovi, 10-15 fő/csoport, ahol a karatétól a lovaglásig minden van, talán azért lehet választani, hogy melyikre is járjon a gyerek. De van erre szüksége iskolás kor előtt???? Valamint Waldorf ovi. Ezzel a módszerrel én maximálisan egyet értek, viszont van egy általános iskola tőlünk 5 percre gyalog, ahova majd járhatna. Innen már délben otthon is lehet. Viszont azt hallottam, ha valaki Waldorf oviba jár, onnan nagyon nehéz az átmenet a "hagyományos" általános iskolába.
Válasz
Azt hiszem, eddig nagyon jól sikerült a lányukat a közösségbe bevezetni, ne aggódjon, nem éri semmiféle hátrány, amiért néhány hónappal kisebbekkel jár együtt. Ne aggódjon azért sem, hogy a lánya nem mesél a napközbeni eseményekről. Ennek az az oka, hogy az ő emlékezetük másféle törvényszerűségek alapján működik, mint a nagyobb gyerekeké vagy a felnőtteké. A 3 év körüliek emlékezete még szituációhoz kötött, tehát nagyon függ az adott helyzettől, és a cselekvéstől. Vagyis azért nem mesél a lánya, mert emlékei akkor idéződnek fel, amikor ugyanazon a helyen van, vagy hasonló cselekvést végez, mint amit napközben. Ez a jelenség elmúlik, ahogy növekedik, később, 2-3 év múlva majd többet mesél.
Egy 3-5 éves gyereknek még nagyon fontos a felnőttekkel való kapcsolata, így ha megteheti, inkább az óvónők alapján válasszon. Egy rátermett óvó néni a 20 gyerekkel is gond nélkül elboldogul, van akinek a 10 is sok. A Waldorf módszer nagyon gyerekközpontú, mivel viszonylag kis létszámúak a csoportok, a pedagógusoknak is nagyobb lehetőségük van a személyesebb kapcsolat kialakítására. A Waldorf óvodából még viszonylag könnyebb az átjárás a normál iskolába, később valóban nehezebb. A Waldorf módszer számunkra talán idegen, de a természetközpontúsága, a gyerekszeretete, a kreativitásra való nevelése kiemelkedő. Az átjárás egy normál iskolába azért nehezebb, mert más ütemben haladnak a gyerekek a tanulmányaikban. Nyugodtan járhatnak tehát a Waldorf oviba, és otthon délutánonként lehet játékos iskola előkészítő feladatlapokat kitölteni majd akkor, amikor Rebeka már elérte a nagycsoportos kort. Az iskolaválasztásnál is azt javasolnám - bár még nagyon messze van -, hogy elsősorban pedagógust válasszanak, s másodsorban legyen lényeges az iskola közelsége.
Izsó Ildikó










