Van egy 4,5 éves...

A 3-6 éves kor az óvodáskor, látványos fejlődéssel jár együtt. A gyerek önállóbb lesz, kortárskapcsolatokat alakít ki - és felfedezi a nemi szerveit. A pszichológusi gyakorlat azt bizonyítja, hogy a nemi szervek ettől az életkortól kezdve erotikus örömök forrásai fiúknál lányoknál egyaránt. Szinte minden gyerek felfedezi ezt az örömforrást és időnként igényt is tart rá. Van aki ritkábban, van aki gyakrabban, van aki titokban, van aki kevésbé titkoltan keresi és elő is idézi önmagának ezt a kellemes élményt. A gyermekkori maszturbációra vonatkozó szülői és nagyszülői aggodalmak tehát rendszerint feleslegesek, egy olyan előítélet okozza ezeket, ami szerint a gyerekeknek nincs szexualitása, illetve ha mégis, akkor az kóros, egészségtelen. Ebben az életkorban a gyerek tehát megismerkedik azokkal az örömökkel, amit a nemi szervek ingerlése okoz számára, s erre az örömforrásra, az élet nyújtotta más örömök mellett igényt is tart. Ha a felnőttek büntetéssel, fenyegetéssel szorongást kapcsolnak azokhoz az örömökhöz, amiket a genitáliák nyújtanak, s ezzel arra kényszerítik a gyereket, hogy bűntudatot érezzenek minden alakommal, amikor ehhez az örömforráshoz folyamodnak, akaratlanul is megalapozhatják a későbbi, életet megkeserítő serdülő és felnőttkori szexuális problémákat. Tehát a gyermekkori maszturbáció nem kóros, hanem a fejlődéssel együtt járó természetes jelenség. Addig, amíg nem ez lesz az egyetlen örömforrás a gyermek számára, addig nem érdemel különösebb figyelmet, az iskoláskorra általában "elmúlik", vagyis a szülők által már nem lesz észrevehető. 
A lánya esetében ha észreveszi, hogy nyíltan, mások előtt ingerli magát, akkor megemlítheti neki, hogy ezt fajta játékot csak akkor csinálja, ha más nem látja. Fontos, hogy ne keltsen bűntudatot, egyébként a gyerekek általában szemérmesek, ritka a nyilvános örömszerzésük.
A férjével kapcsolatban ne aggódjon, a jó apa-lánya kapcsolat, annak megtapasztalása egy lány számára, hogy az apja szereti, szépnek és okosnak tartja a későbbi női magabiztosság megalapozója. Egy idő után a lánya részéről a testi kontaktus iránti igény csökkenni fog, nem igényli majd a birkózást, dögönyözést, hancúrozást, addig azonban nyugodtan játszanak vele, Ön pedig továbbra se kételkedjék a párjában, eszébe ne jusson figyelni őket, mert nincs rá oka.
A levelében leírt másik probléma az édesanyjával kapcsolatos. Amit Ön tehet, hogy a lehető legjobban megvédi a lányát attól, hogy valaki - akár az Ön édesanyja - bűntudatot keltsen benne az önkielégítéssel kapcsolatban. Ne engedje azt sem, hogy a házasságával, férjével kapcsolatosan bármi gyanú befészkelje magát az életébe. Azt sajnos nem tudom megmondani, hogy ezt hogyan tudja rendezni az édesanyjával. Talán a legkevesebb konfliktust az okozza, ha elmondja a "tudomány mai álláspontját", érzékelteti, hogy ebben a kérdésben nem egyezik az álláspontjuk és megkéri az édesanyját, hogy ne avatkozzon ebbe a témába. Ez nem jelenti azt, hogy nem nehezedhet Önre a továbbiakban is nyomás az édesanyja részéről, de legalább a lányát védi valamennyire.

Izsó Ildikó