A barátnőmtől...

Valóban vannak, akik a szülés körüli időkben veszítik el magzatukat. Ez tragikus, de véleményem szerint sok esetben megelőzhető. Nem megnyugtató szöveget akarok írni, hanem a mi gyakorlatunkat. Ennek alapelve, hogy igenis az utolsó időszak a terhesség egyik legveszélyeztetettebb időszaka. Nevezetesen: a lepényben a sejtoszlások a 30. hét utáni időben leállnak, innentől mérlegelven működik, hogy a baba táplálás igénye és a lepény kapacitása hogyan viszonyul egymáshoz. A megoldás a magzati keringésvizsgálat és a cardiotokográfia (más szavakkal: a magzati ultrahangos doppleres keringésvizsgálat, illetve a magzati szívhangok időbeni analízisén alapuló vizsgálat) együttes eredményén múlik. Mai ismereteink szerint ez a két vizsgálat együtt, egymást intermittálva alkalmasak arra, hogy a méhen belül fejlődő magzat állapotáról megkapjuk az elégséges információt. Mivel ez nem egy jogi referencia-könyv, hagy ne boncoljam a lehetőségeket. Mi a terhesség 30. hete körül végzett rutin ultrahangot keringésvizsgálattal (=flowmetria) kötünk össze és a 36. héttől hetente legalább egyszer az NST-t ( ez az egyszerű kardiotokográfia neve) elvégeztetjük. És a köztes időben persze flowmetria, alternálva. Ha babonás lennék, le is kopognám: aki ezt eddig betartotta, magzati veszteségünk nem volt. A fenti elvek kiállták az idő próbáját, persze, mindenki hibázhat. A szülészet művészet. Ha nem az lenne, kaptafára szorítva bárki is megtehetné. A szülész orvos az egyik legbizalmibb társ a várandósság időszakában.