Kérdések-válaszok

A következő helyzet...

A következő helyzet miatt szeretném a segítségét, tanácsát kérni: kislányom 2 éves múlt, öccse 4 hónapos. A gondom a lányommal van. Egy lift nélküli 4 emeletes ház negyedik emeletén lakunk. Eddig tulajdonképpen csak úgy tudtam a 2 gyerekkel egyszerre le-föl közlekedni ha segítségem volt, ám most a jó időbeköszöntével csak nekivágok egyedül is. A lányom dackorszakának tetőpontját éli, akaratos hisztis kis lény. Gyakran bemondja az "unalmast" olyankor megmakacsolja magát, és nem hajlandó egy lépést sem tenni, csak cipelteti magát. A játszótéren pedig játszadozik, de ha menni kell nem tudom vele megértetni jobbik esetben csak üvölt, rosszabbik esetben hisztizni kezd, üti magát, földhöz vágódik. Van hogy egyszerre a kicsi is üvölt már az éhségtől, én pedig tanácstalan vagyok hogy mit tegyek. Megverni nem akarom, próbáltam szép szóval, haragosan, próbáltam "zsarolni" (itt hagylak, én megyek..) de semmi nem használt, sőt rám se hederítve egyedül indul vissza a játszótér felé. Mit lehet tenni ilyen esetekben, és ez a viselkedés normális-e ilyen korban???

Válasz

A helyzet nagyon ismerős számomra is, így teljesen megértem, milyen nehéz helyzetben van. Úgy gondolom, lánya viselkedését nem is annyira a dackorszaka, hanem a féltékenység befolyásolja. Amíg nem volt a kistestvér, az Ő kívánságai voltak a legfontosabbak, most pedig nem elég, hogy szülei szeretetén osztoznia kell valakivel, még alkalmazkodnia is kell a kicsihez, megszakítva a játékát. Talán több ötlete lesz, ha ebből a szempontból nézi a dolgokat. A helyzete ugyanis csak leleménnyel oldható meg. Azt tudom tanácsolni, hogy pl. próbálja átszervezni a napjukat. Délelőtt, amikor kevesebb az idő, inkább sétálni menjenek, amikor a folyamatos séta során a lánya talán észre sem veszi, hogy újra hazaérkeznek. Próbáljon valamit kitalálni, amivel hazatérésre ösztönözheti a lányát: megnézzük a mesét, megsütjük együtt a süteményt, elkészítjük apának a vacsorát, otthon megesszük az epret. Amit próbáljon elkerülni, hogy a kistestvérre hivatkozzon a hazatérésnél, mert ezzel csak serkenti a lánya ellenkezését. Általában is próbáljon vele többet, személyre szólóbban foglalkozni, hivatkozzon a nagylányságára, rámutatva arra, hogy ő mennyi mindent tud már, az öccse pedig még alig valamit.
Gondolja át, hogy mennyire megváltozott az életük, a lányának is!, akire most sokkal kevesebb ideje jut a kicsi miatt, holott Ő most fokozott mértékben igényelné az anyai figyelmet.
Az utcai hisztikben nekem is részem volt, pl. amikor a nagyobbik fiam lefeküdt a jeges járdára és üvöltött torka szakadtából. Én vártam, ott voltam mellette, figyeltem arra, hogy ne lépjenek rá a járókelők, egyébként meg megpróbáltam megőrizni a nyugalmamat és csendben maradtam. Amikor elmúlt az indulat, és abbamaradt a vergődés, leporoltam a gyereket, miközben reméltem, hogy nem fázott meg, és indultunk tovább. Amire próbáltam figyelni, hogy beszélgessek vele, megtudjam, miért veszítette el ennyire a türelmét. Próbáltam "alkut kötni" vele, ha kiderült, mi nem tetszett neki, amiben lehetett engedtem, cserébe én is kértem valamit. /Ebben a módszerben nekem a legnehezebb az volt, hogy figyelmen kívül hagyjam a jószándékú járókelők véleményét/
Még egy tapasztalat: a játszótérről való hazatérésre már jó előre fel kell készülni, mert mindig hosszú időt vesz igénybe a hazaindulás, még akkor is, ha simán megy minden. Amikor már voltak a lakótelepen, játszótéren ismerőseim, én megbeszéltem, hogy otthagyhatom-e a nagyobbik fiamat addig, amíg a kicsivel hazamegyek szoptatni. Cserében aztán én is vigyáztam a másik gyerekre, amikor az anyukája elment vásárolni.
Remélem tudtam valamit segíteni.

Izsó Ildikó