Kérdések-válaszok
Hét és fél éves...
A kakis bugyi, sajnos mindennapos. Szép szó, beszélgetés, a wc-re kényszerítés, szigor, büntetés, - már minden ki lett próbálva.
Természetesen nem ehet semmit, ami szorulást okoz, és narancs levet iszik esténként, a "siker" érdekében. Hiába.
Szeretnék segíteni, de teljesen tanácstalan vagyok, mert nem érzem a gyerkőcben az akarást, hogy valóban ő is akarja...
Válasz
Ahogyan le is írta, valóban részben az a baj, hogy a kislány nem akarja a székletét jobban szabályozni, hiszen van aki megteszi helyette, van aki foglalkozik evvel a dologgal. Kérdése kapcsán azt gondolom, hogy a kislánya már elég nagy ahhoz, hogy ez az ő dolga és feladata legyen. Ha állandóan ellenőrzi, felügyeli valaki az elfogyasztott táplálékot, a széklet meglétét, akkor ez azt jelenti, azt sugallja a gyerek számára, hogy ő erre képtelen, és ez tulajdonképpen nem is az ő felelőssége. Meg kellene próbálni kevéssé irányítani a gyermeket, és azt kifejezni, persze fokozatosan, hogy ez most már az ő feladata, hiszen ez máshol is így van, és erre ő ugyanúgy képes, mint a többi gyermek. A vizelet és széklet visszatartás és kiengedés a gyermekeknél gyakran örömforrást, élvezetes izgalmat jelent, és az egyik jele a gyermekkorban is meglévő nemi ösztönnek. Az érzelmi és ösztönfejlődés során "eltűnik", átalakul ez az ösztönkésztetés, más örömszerzési források és megoldások alakulnak ki. Ha túlzottan aggódik a szülő a székrekedésért, a megfelelő székletért, akkor evvel hozzájárulhat ahhoz, hogy ez az örömszerzés tovább is fennmaradjon, mint amit az egészséges fejlődés diktálna. Azt is jó lenne tudni, hogy mit jelent a székrekedés. Amennyire én tudom, gyermekeknél elég gyakori, hogy csak másnaponként, esetleg harmadnaponkét van széklete, és ez teljesen normálisnak tartható. Mindenesetre ezt a kérdést gyermekorvosok meg tudják válaszolni, érdemes tehát azt megkérdezni, hogy egészséges gyermeknél milyen székelési szokásokat lehet normálisnak tartani. Tulajdonképpen ettől függetlenül azt tudom mondani, hogy kicsit kisebb hangsúlyt kellene erre a témára helyezni a kettejük kapcsolatában, át kellene adni az irányítást és a feladatot a kislánynak, meg kellene bízni benne, hogy ő ezt meg tudja csinálni, és ha mégis szükségét érzi a szülői segítségnek, akkor inkább indirekt módon ügyeljen a leányka étrendjére. A konkrétebb javaslatok előtt azonban fontos lenne egy két dolgot ismerni. Mivel ezeket nem tudom, így alternatívákat írok le, amelyek más-más megoldásokkal járnak együtt. Érdemes lenne azt tudni, hogy mennyire önállóan végzi a kislány az iskolai munkáit, házi feladatait, táska bepakolást, az esetleges házimunkát, vagy játék elrakodást. Ha ugyanis ezekben önálló és megbízható, akkor elegendő arra megkérni, azt megbeszélni vele, hogy az időben való wc-re menés is az ő feladata, a tiszta fehérneművel a mamának sokat segítene, hiszen nem kellene külön áztatni, fehéríteni, stb., és akkor több idő jutna mesélésre, együtt játszásra, barkácsolásra, és ahogy mást is, úgy biztos ezt is meg tudja ügyesen csinálni, mint ahogyan a nagyok. Nem tudom, igaz-e az, hogy nem engedik ki a kislányt az osztályból. Amennyire én tudom, a mai első osztályokban kiengedik a gyerekeket az óra közben is a wc-re, de elképzelhetőnek tartom azt is, hogy a kislánya fél, vagy szégyell engedélyt kérni. Ha így van, akkor ezt a gyerekkel és a tanárral is meg kell beszélni, a kislányt bátorítani kell, biztatni, el kell érni, hogy ne szorongjon ettől a helyzettől. Az is eszembe jutott, hogy mi történik a hétvégeken, akkor időben kimegy a kislány a wc-re, vagy figyelni kell rá? Ha otthon evvel semmi baj, akkor talán inkább az iskolai feszültség idézi elő ezt a problémát. Az is elképzelhető, hogy valóban "csak" játszik a kislány a széklet visszatartással, és már csak az utolsó utáni pillanatban ér ki a wc-re, pedig egyébként bátor, merész kisgyermek, aki minden feladatát megbízhatóan végzi. Ebben az esetben valami olyasmit kellene tenni a gyermeknek, ami a kellemes játékot valamiféle kellemetlen következménnyel köti össze. Pl. elképzelhetőnek tartom, hogy minden "baleset" után neki kellene beáztatni, enyhe mosószerrel ki is mosni (vagy legalább megkísérelni a mosást) a bepiszkított bugyit. Nekem most hirtelen ez jutott eszembe, de nyilván Ön jól ismeri, hogy mi az, amit a kislánya nem szeret megtenni, de mégis jogosnak tűnik számára a kirótt kellemetlen következmény. Egyik esethez kapcsolódó megoldás sem hoz nagyon gyors sikert, nyilván lesz még néhány szennyes bugyi, de remélhetőleg hamarosan megoldóik ez a probléma.








