Kérdések-válaszok

Kislányom jelenleg 3...

Kislányom jelenleg 3 hónapos, születésekor fején szabálytalan alakú kivörösödött terület volt, már a szülésznő felhívta rá a figyelmet, hogy nem közönséges szülési sérülés, mert nincs rajta haj. Pár nappal később a gyerekorvos úgy véleményezte, hogy méhen belül megnyomódhatott, és 6 hetes korában, amennyiben nem javul bőrgyógyászati vizsgálatot javasolt. Az elváltozás annyiban javult, hogy a színe normalizálódott, de egy kb. 10-12cmx2-3cm-es szabálytalan alakú területen és egy ebből kiinduló, előre mutató kb. 7-8 cm-es vékonyabb csíkban jelenleg sincs haj.
Bőrgyógyásznál azóta voltunk, aki elmondta, hegszövetről van szó, ott hajnövekedésre nem is számíthatunk, megfelelő frizurát javasolt, és felvetette, hogy esetleg úgy húsz éves korában hajátültetést lehetne végezni. Ezzel együtt javasolta az évenkénti kontrollt- hátha esetleg addig valami új lehetőség adódna.
Nagyobbik lányom 3 éves, vele "ugyanebben a témakörben" meglehetősen elálló fülei miatt voltunk gondban. Jelenleg ez nem foglalkoztatott minket, a haja eltakarja, csak most a kicsi miatt kezdtem ezen is újra töprengeni.
Végül is mindkét elváltozás kizárólag esztétikai jellegűnek tűnik, érdemes-e ilyen esetben plasztikai műtétet forszírozni? Ha igen, van-e valamilyen optimális életkor? (Az nyilvánvaló, hogy nem csecsemőkorban, valahol más esetben az iskolás korra való korrekciót javasolták. )
Mit lehet tenni annak érdekében, hogy a gyerekek ne válhassanak gúnyolódás céltábláivá? Érdemes-e ezekre az eltérésekre felhívni előre a gyerek figyelmét, (és ha igen, hogyan) vagy inkább örüljünk, amíg észre sem veszi, nem okoz neki problémát. (A nagyobbiknál valószínűleg ez lesz a helyzet még sokáig, de a kicsinél elég valószínű, hogy észre fogják venni mások is, meg hát, saját maga is, hogy nem teljesen olyan a feje, mint másoknak.)
A gyerekre lehet-e bízni, és mikor, hogy döntsön (persze amennyiben orvosilag lehetséges), akarja-e hogy plasztikai műtéttel megváltoztassák?

Válasz

Körülbelül iskoláskorig a gyerekeket az ő átlagtól való eltérésük, - ami azért, meg kell jegyezni: nem annyira ritka -, nem nagyon fogja zavarni, ill. csak annyira, amennyire a szülőket. Ha a gyerekek külseje a szülőnek nagyon zavaró vagy kevéssé elfogadható, akkor ez a gyerekeket is zavarni fogja. Iskoláskortól és főleg serdülőkortól kezdik magukat a gyerekek egymáshoz mérni, és innentől van inkább olyan önértékelésük, önbecsülésük, ami már nem függ annyira a szülőtől. Feltehetően ettől az időszaktól lehet a gyerekeknek érdekes az átlagtól való eltérésük.
Azt azonban nem lehet megjósolni, hogy mekkora problémát jelent majd ez a gyerekeknek, hiszen ez sok tényezőtől függ: pl. az önértékeléstől, magabiztosságtól, attól, hogy mennyire tud ő másokkal barátkozni, mennyire tudja a gyerektársait elfogadni, milyen szerepet tud kivívni magának az osztályban, milyen lesz az osztály közössége, értékrendje, a pedagógus nevelési módszerei, és persze a szülői elfogadás, bátorítás, támogató szeretet.
Az iskoláskorú gyerekek és a serdülők is sokszor nagyon kritikusak egymással, és ez a fejlődő önismeretükkel és társismeretükkel van kapcsolatban, tehát teljesen normális fejlődésnek tekinthető. Az alsó tagozatos iskolás gyerekeknél a másik gyermek jellemzése jórészt nem attól függ, hogy milyen a másik gyermek valójában, hanem attól, hogy a gyerek milyen kapcsolatban van a másikkal. Úgy jellemzik pl. egymást, hogy: "A Panni nagyon rendes, mert kölcsönadja a ceruzáját", vagy "A Dia olyan hülye, mert mindig lökdösi a székem". Ilyen korú gyerekeknél nagyon gyakori a pletyka, a "másik kibeszélése", ez azonban, pszichológus szemmel azt jelenti, hogy így formálódik a gyerekek társas normája, értékrendje, vagyis ez is normális fejlődésnek tartható.
Hogy ebből lesz-e csúfolódás, gúnyolódás, az megint csak sok dologtól függ (tanári nevelés, osztály légköre, értékei). Mégis azt kell mondjam, hogy valószínűleg lesz egy enyhe, elfogadható mértékű csúfolódás, hisz ez ebben az életkorban szinte természetes jelenség, az előbb említettek miatt. Ugyanakkor azt is hozzá kell tenni, hogy a csúfolódás fokozottabb mértéke, tehát ha egy gyerekre "rászállnak" a többiek, állandóan gúnyolják, akkor ez egyrészt nem egyszerű csúfolódás, hanem az osztályban meglévő és rosszul kezelt agresszió jele, másrészt nem feltétlen a valóban eltérő testi jegyek miatt alakul ki az ilyen jelenség. Sokszor olyan gyereket is gúnyolnak, akinek nincs semmilyen kiugró vonása, mégis a gyerekek agressziójának céltáblája lesz. Az ilyen jellegű túlzott csúfolódást persze mindenképpen meg kell oldani, s elsősorban a pedagógus feladata.
Fel lehet-e készíteni a gyermeket? Inkább azt lehet támogatni, és hagyni kibontakozni a nevelés során, hogy legyen megfelelő önbizalma, bátorsága, ügyessége a baráti kapcsolatokban. Ebben az esetben valószínűleg meg tudja védeni magát az alkalmi csúfolódások során. A műtéttel kapcsolatban azt gondolom, hogy azt a gyerekre, ill. a serdülőre kell bízni, természetesen az orvosi javaslat (mely életkorban a legmegfelelőbb) figyelembe vételével. A gyerek ugyanis el tudja dönteni, ha ismeri a lehetőségeit, a részleteket és a következményeket, hogy melyik számára a kisebb tehertétel: bizonyos frizura viselése, vagy az esetleges fájdalommal is járó orvosi beavatkozás.

Dr. Kőrössy Judit