A kisfiam most lesz...

Általában a 3 éves kor környéke a szobatisztaságra szoktatás legkedvezőbb időpontja. Régi bevált módszer, hogy nyáron lekerül a pelenka, s általában egy hét alatt már a kisebb balesetek előfordulása is megszűnik. Először a nappali szobatisztaság, majd az éjszakai alakul ki (alvás közben gyakrabban kicsúszhat az ellenőrzés alól az ürítési funkció), kb 3-6 hónap alatt azonban az éjszakák is pelenkamentessé válnak. A szobatisztaság ugyanúgy a fejlődés velejárója mint a járás vagy a beszéd megindulása. S mint ahogy ezekben is meglehetősen nagy eltérések mutatkoznak a gyerekek között, így a szobatisztaság elérésében is vannak különbségek.
Önök tehát még időben vannak, nem kellene siettetni a fiukat, mert még nincs elkésve. Jó lenne, ha erről a bölcsis gondozónőket is meg lehetne győzni. 
A szobatisztaság egyébként is "kényes" dolog, mert az erőltetett szoktatással rontani lehet rajta. A felnőttek egyszer csak úgy gondolják, hogy a gyerek elég nagy már ahhoz, hogy ne legyen pelenkás. A szobatisztaságnak azonban több feltétele van: egyrészt el kell érni az idegrendszeri szabályozás megfelelő fejlettségi szintjét, ami gyerekenként eltérő időpontban következhet be, ez ráadásul kívülről nem is látszik. Emellett van egy pszichés feltétel is, a gyereknek akarni kell, a szobatisztaságot, s ez az, ami nélkülözhetetlen. A fejlődés folyamatában minden új képesség elsajátítása lemondással is jár, amit a gyereknek kell vállalnia. Ha erre akár testileg, akár pszichésen még nem érett, csak nagy kínlódások árán lehet a szobatisztaságot elérni. 
Mi történik ha erőltetik a gyereket? Vegyük azt a példát, hogy a gyerek akarna, de még nem képes rá. Folyamatosan azzal szembesül, hogy elvárnak tőle valamit, amit nem tud megtenni. Egyre jobban szeretne megfelelni, s éppen ez a görcsös akarás válik a szobatisztaság kialakulásának akadályává. A másik esetben a gyerek már képes lenne a szobatisztaságra, de a folytonos erőltetés miatt dacból nem teszi meg, hogy a bilibe végzi a dolgát. Egyik helyzet sem jó. 
Abba is érdemes belegondolni, hogy nem csekély erőfeszítést kíván a gyerektől, hogy önmagát szabályozza. Egy új dolgot kell megtanulnia, amire eddig nem volt szüksége: az ürítési funkcióinak szabályozását. Szólni, ha érzi az ingert és visszatartani, amíg a megfelelő helyre kerül.
A szobatisztaságra való szoktatásból könnyen kialakulhat elkeseredett küzdelem gyerek és felnőtt között. Nem érdemes ezt vállalni, inkább a gyerek mellé kell állni, mint a bölcsődei gondozónők mellé. A javaslatom tehát az, hogy a fia helyett inkább a gondozónőkkel foglalkozzon, próbálja elérni, hogy ne erőltessék, ne legyenek türelmetlenek a fiával szemben. Legalább a nyárig próbáljon haladékot kapni a kicsi számára. Azaz érzésem, ha a fia tapasztalja, hogy lekerül a napirendről a szobatisztaság, ezzel a ránehezedő feszültség is megszűnik, nagyobb kedve lesz megtenni a környezete számára, hogy a megfelelő helyre végzi a dolgát.

Izsó Ildikó