Kérdések-válaszok

Kislányom...

Kislányom szeptemberben múlt 2,5 éves, és október végére jutottunk el arra a szintre hogy nem hord pelenkát éjszaka sem - de mégsem szobatiszta. A pisivel nincs gondunk, szól ha jön- minden gond nélkül pisil wc-be, bilibe, ha úgy adódik akkor az utcán is. A kaki már nem működik így. Mikor elkezdtük a bilizést, akkor többször kakilt a bilibe is. Aztán már csak éjszakára adtunk rá pelust, és észrevettük hogy napközben visszatartja a kakit egészen estig, és ahogy pelus került rá bekakilt. Ekkor hagytuk el a pelust éjszakára - gondolva hogy majd kénytelen lesz a bilibe/wc-be kakilni. Az első napon inkább nem kakilt. Másnap már nagyon kellett neki, többször szaladt a bilihez hogy jön a kaki, végül egy picit kinyomott, majd a maradékot a bugyijába kakilta. A helyzet mostanra úgy áll, hogy közli velem hogy nem kakil sem a bilibe, sem a wc-be, csak a pelusba, és ha már "égető " a probléma akkor sírva kéri hogy adjak rá pelust. Próbáltunk mindent - dicsértük, rábeszéltük, megszidtuk, kérleltük , példaként hoztuk a kistesó előtt, kakiltunk előtte hogy mi is így csináljuk, még azt is kitaláltuk hogy a wc falára ragasztottunk illatosítót, hogy azt minden kaki után meg kell nyomni, és ha kakil ő is megnyomhatja- de semmi. Sőt, az a gyanúnk hogy fél a kakitól, ezért kakil a pelusba, mert ott nem látja. Amikor bekakilt mondjuk a bugyiba akkor mindig kétségbeesetten kezdett kiabálni, annyira megijedt. Mit tegyünk? Miért van ez? Egyébként szól ha jön a kaki, tehát tudja szabályozni, visszatartani, - nem ez a gond, egyszerűen szándékosan nem akar csak a pelusba kakilni.

Válasz

Önök valóban mindent megpróbáltak, csak egyet nem, nem adták rá a lányukra a pelenkát, amikor kérte. Levele végén azt kérdezte, mit tegyenek? Amikor a válaszomon töprengtem, eszembe jutott, hogy a nagyobbik fiammal pontosan ez volt a helyzet, egy időben mindig akkor kakilt, amikor fürdetés után felöltöztetve, illatosan, bepelenkázva -akkoriban már Ő is csak éjszakára viselt pelenkát -ült az ágyon. Nem örültem neki, ahogyan Önök sem.
Mindkét esetben az a helyzet, hogy a szobatisztaság eléréséhez hiányzik valami. Feltehetően, bármilyen furcsa is, de a lelki érettség még nem megfelelő. Nem csak az kell, hogy vissza tudja tartani a kakit, hanem az is, hogy el is tudja engedni oda, ahova kell. Talán még nem elég érett erre a lányuk. Egyébként a két és fél évesen elért szobatisztaság nagyon jó teljesítmény a lányától, legyen rá büszke.
Az a javaslatom, ha még időben érkezik a válaszom, hogy engedjenek a lányuknak. Tudom, hogy kellemetlen a tisztába tevésnek ez a fajtája, ráadásul drága mulatság is -bár erre a célra a legolcsóbb pelus is megfelelő - mégis tegyék azt, amit a lányuk kér. A tünetek, amiről beszámolt, azt jelzik, hogy a lányuk próbál megfelelni az Önök elvárásának, csak még nem képes rá. Még nem érte el a testi-lelki érettségnek azt a fokát, amikor megbízhatóan tudja szabályozni magát. Próbál, igyekszik, de még nem megy, a szülei pedig nem értékelik az igyekezetét. (Már szól, ha kakilnia kell!) Nem jó, ha a szobatisztaságból harc alakul ki a szülő és a gyerek között. Sajnos gyakran fordul elő, hogy egy idő után már a "ki az erősebb és a kitartóbb" című mérkőzés veszi kezdetét, amiből a gyerek kerül ki vesztesen, ráadásul az élet más területére is áthelyeződhet a konfliktus.
Tehát engedjenek a lányuk kérésének, legyenek türelemmel. Azzal segítenek a lányuknak, ha megértőek és türelmesek vele szemben, s örülnek minden kis eredménynek. Annak is, ha a pelusba megy a kaki. Itt jegyezném meg, hogy a gyerekek képesek visszatartani napokig a székletüket, gyakran egy hétig sem kakilnak, s amikor sor kerül a dologra, mert már elkerülhetetlen, nagy fájdalmakkal, sírással jár a dolog, aminek következtében megpróbálják még tovább visszatartania székletet, így egy olyan rossz kör alakul ki, amiből csak orvosi segítséggel lehet kitörni.

Izsó Ildikó