Nemi életünk már a kezdetben is jó volt, bár én nem tudok hüvelyi úton kielégülni (ez főiskolás koromban nem volt probléma). Ez eddig nem is zavart, hiszen orális, vagy kézi ingerlés módján tökéletesen kielégítjük egymást. A férjem nagyon jól kezeli ezt a problémát, imád, és mindent meg tesz értem. Sokszor felér egy huszonévessel nemi aktivitásban. 3 hónapja szültem és gátmetszést végeztek, emiatt még a sebem fáj (nem tudom elmúlik e egyáltalán...), és az is zavar, hogy nem olyanok a szeméremajkaim amilyenek voltak.   Gondolkodtunk egy újabb babán is, de (főleg én) a nem mellett döntöttünk. (Azért titkon mégiscsak szeretnék, de leginkább már a férjem kora miatt, és hiányzik a közösség). Mostanában, ha férjem közeledik, kicsit nyűgös vagyok, mert elkezdenek kavarogni bennem a gondolatok, és ilyenkor fáj a behatolás, és nem is kívánom. Régen, igaz nem elégültem ki tőle, de mindig is nagyon szerettem a ki be csúszkálást, felizgatott. Mostanában már egyéb ingerlésre is nehezen elégülök ki. Mit lehet tenni, hogy jobban élvezzem a közösülést, és ne csak szorongás legyen az egész?