Német nyelvtanár...

A nyelvtanulás valóban nagyon fontos, egy vagy inkább két idegen nyelv ismerete tényleg nélkülözhetetlen lesz a következő nemzedéknek. Mivel mi szülők, jócskán átérezzük a nyelvismeret fontosságát és a későn, rossz módszerrel, motiváció nélküli nyelvtanulás "szenvedelmeit" is ismerjük, sokkal nagyobb figyelmet fordítunk a nyelvekre, mint tették - tehették - ezt a mi szüleink. Talán ezek miatt az okok miatt is sok a kétnyelvűséggel kapcsolatos kérdés itt, a neten is.
Nagyon örülök a kérdésének, mert lehetőséget ad arra, hogy összefoglaljam azokat a gondolatokat, amelyek a kétnyelvű kérdések kapcsán megfogalmazódtak bennem. Remélem, így az Ön kérdéseire is választ tudok adni.
A nyelvtanulás/nyelvtudás fontosságát nagyon régen felismerték, ezért nagy hangsúlyt is fektettek rá. Aki megtehette, olyan nevelőnőt fogadott a gyerekei mellé, akinek anyanyelve volt az illető idegen nyelv, jól ismerte az adott nyelvterület kultúráját is. A gyerekek így a sajátjuk mellet megtanulták az idegen nyelvet is, esetenként nem is egyet, hanem többet is. Akinek nem volt nevelőnője, az az iskolában tanulta meg a nyelvet, ami persze sokkal nehézkesebb volt, de így sem lehetetlen tökéletesen megtanulni egy másik nyelvet.
Manapság a szülők ismét felismerték a nyelvtanulás fontosságát, úgy gondolják, hogy ha a gyerek egyszerre két nyelvet tanul meg, megspórol egy csomó fáradtságot az iskolában. Ez helyes felismerés, azonban a problémát ott látom, hogy bármilyen jól beszéli is a nyelvet a szülő, a tudása nem anyanyelvű az idegen nyelven, emiatt leegyszerűsítve, kevésbé árnyaltan fogalmaz, stb. Ez persze egy kis gyerek esetében nem lenne baj, talán még előny is. Van azonban egy probléma, s ez az, hogy a szülő tanítja a gyerekét. Ez ugyanis egy másfajta kapcsolat (a tanár-diák), mint a szülő-gyerek kapcsolat, s nagyon nem jó összekeverni a kettőt, mert megterhelheti egyik a másikat. A gyerekek nem tudnak, nem is kell tudniuk váltani a kétféle kapcsolat megkívánta viselkedési, magatartási formák között. Amikor az anya tanítja, akkor is az anya marad, emiatt nem figyel annyira, komolytalanabbul veszi a helyzetet, ami a tanulás rovására mehet. A szinte kikerülhetetlen feszültségek megronthatják a szülő-gyerek kapcsolatot is.
A gyermekek egy éves koruk körül mondják ki az első szavakat. Vannak, akik felismerhetően nevezik meg a tárgyakat vagy a személyeket, vannak aki nem. A beszédtanulás mindenesetre ebben az életkorban indul meg, a második-harmadik életévben robbanásszerűen felgyorsul. Személyes véleményem, hogy -ha csak nem idegen ajkú az egyik szülő - ne zavarják meg a gyerekeket egy másik nyelvvel ebben a korban. Amikor már biztosan beszéli az anyanyelvét, akkor lehet az érdeklődését felkelteni egy másik nyelv iránt. Ez lehet 4, de lehet 5 éves kor is. Ekkor érdemes elkezdeni az ismerkedést a másik nyelv alapszavaival, ekkor érdemes mondókákat, énekeket, verseket mondani.
9-10 éves korig még nagyon gyorsan és nagyon jól meg tudják tanulni a gyerekek egy idegen nyelv alapjait, ha az érdeklődés, a kíváncsiság él bennük. Ennek felkeltése és fenntartása lehet a szülők feladata, s persze egy jó nyelvtanár felkutatása. Az elakadásoknál, amikor segítséget kér a gyerek, persze segíteni kell, de nem érdemes belemenni a nyelvtanítás - általánosabban a gyermek szülő általi tanításának a csapdájába. Sokkal jobb megoldás, ha a gyermek a szülő példáján át felismeri a nyelvtudás fontosságát, látja, hogy otthon tanulják vagy használják a nyelvet (beszélnek, olvasnak a szülők idegen nyelven).
Sok esetben előfordul, hogy a szülők nem tudnak idegen nyelven. Ekkor lehetőségük szerint teremtsenek alkalmat arra, hogy a gyerek megtapasztalhassa nyelvtudásának eredményeit (egy külföldi út, vagy csere nyaralás remek alkalom erre).
A kissé hosszú bevezető után a konkrét válaszom a következő: egyenlőre ne is foglalkozzon gyermeke kétnyelvűségével! Ha majd ott lesz Ön mellett beszéljen hozzá magyarul, mondjon neki magyar mondókákat, ismertesse meg az anyanyelvével. Amikor majd 4-5 éves lesz, talán már korábban is, amikor már érzi és érti a beszédet, mondhat neki németül mondókát, megtanulhatják, énekelhetnek, verselhetnek. Keltse fel és tartsa fenn az érdeklődését, de ne akarja Ön megtanítani németül. Már az is hatalmas előny, hogy látja, mivel jár egy idegen nyelv tudása, élményt, tapasztalatot szerez. A külföldi barátaikkal való kapcsolat pedig valós élményt nyújt az idegen nyelvről. Ha elérkezettnek látja az időt, keressen egy jó tanárt, Ön pedig maradjon meg szerető anyának, aki azt is képes elfogadni, ha a gyerek nem akar németül megtanulni, inkább az angolt vagy a franciát választja.

Izsó Ildikó