Kérdések-válaszok
Lányom kb. 2 éves...
Az utóbbi kb. egy évben a gyerek részéről ez az érdeklődés konkrét formát öltött: "hogy kell leírni azt, hogy Enikő?" Bár sokan mondják róla, hogy átlagot meghaladó képességű gyerek, igyekeztünk
ez irányú érdeklődését inkább visszafogni.
2 napja azonban konkrét bizonyítékot kaphattunk arról, hogy Panni (nevezzük nevén a gyereket) gyakorlatilag magától megtanult olvasni. (gyakorlatilag = minden szülői ösztönzés nélkül). Egyelőre csak a nyomtatott nagy betűket ismeri, azokat viszont összeolvassa, értelmezi. Laikus véleményünk szerint ez legalábbis az olvasás egy bizonyos formájának nevezhető.
Azt gondoljuk most már fel kell adni az eddigi ellenállást és itt az ideje, hogy segítsük, támogassuk - igyekezzünk kielégíteni tudásszomját.
Elképzelésünk az, hogy játékos formában - amikor Panni igény tart rá - megpróbálnánk segíteni a tanulásban. Egyikünk sem rendelkezik tanári végzettséggel, ezért fordulunk Önökhöz.
Szabad-e itthoni formában egy ilyen korú gyereket "oktatni"?
Esetleg próbáljuk visszafogni ilyen irányú érdeklődését (eddig így gondoltuk, de most már nem szeretnénk ezt tenni)?
Iskolába nem szeretnénk még küldeni, hiszen csak decemberben volt 5 éves és nagyon igényli az állandó játékot, hihetetlen fantáziával rendelkezik. Esetleg van más, általunk eddig nem ismert szervezett képzési forma a hozzá hasonló érdelődési körű és képességű gyerekeknek?
Csak röviden néhány jellemző:
- kb. 3 éves korától kezdve nagyon érdekli őt a történelem (Habsburgok, fáraók pl.)
- a számítógépes ismereteivel már most nagyon sok felnőttet hozna zavarba
Hosszan sorolhatnám még, de azt hiszem a lényeget már leírtam.
Nem akarunk csodagyereket nevelni, de mesterségesen visszafogni az érdeklődését sem szeretnénk. Mit tanácsolnak?
Válasz
Amikor a gyerekek kiegyensúlyozott, nyugodt, ingergazdag környezetben nevelkednek, intenzíven érdeklődnek a környezetükben lévő tárgyak, jelenségek iránt. Gyakrabban figyelték ezt meg, ha egy gyerek nevelkedett a családban testvér nélkül, vagy nagy korkülönbség volt a gyerekek között. Sok gyerek tanulja meg magától a betűket, mielőtt iskolába kerülne, szavakat is összeolvasnak, betűzik az újságok, könyvek címét. A betűk ismerete és az értő olvasás azonban nem azonos.
Figyeljék meg, hogy Panni értőn olvas-e, vagyis el tudja-e mesélni a tartalmát annak, amit olvasott. Lényeges az is, hogy mennyit olvas egyszerre: egy-egy rövid mondatot, vagy végigolvas egy rövid mesét?
Tekintve, hogy lányuknak még másfél éve van az iskolakezdésig, van idejük gondolkozni azon, mit is tegyenek? Vannak tehetséges gyerekeknek szervezett iskolák, levelében nem írta, hogy hol laknak, így konkrét javaslatot nem tudok adni. Egyébként az iskolaválasztásnál fontosabbnak tartom a tanító néni választást. Egy jó pedagógus szárnyakat adhat, illetve visszafoghatja a gyerekeket. Egy első-másodikos gyerek, bármilyen tehetséges, akkor is még gyerek, érzelmileg még erősebben kötődik a felnőttekhez, mint a kortársaihoz, ezért van "kőbe vésve", amit a tanító néni mond.
Mindenképpen alaposan tájékozódjanak majd egy év múlva a lehetőségekről, így tavasz tájékán mindenhol szerveznek nyílt napokat, ahol a leendő elsős pedagógussal is megismerkedhetnek. Ha a tanító néni vállalja egy tehetséges gyerek oktatását, akkor megfelelhet a "sima" általános iskola is.
Ez alatt a másfél év alatt próbálkozhatnak óvodásoknak szóló foglalkoztató füzetekkel, ha Pannit lekötik. Mindenképpen javaslom, hogy beszéljenek az óvónőkkel, akik Pannival foglalkoznak, mert ők látják a fejlődését, így a további foglalkozáshoz is javaslatot tudnak tenni. Semmiképpen sem szabad visszafogni a kislányt, a kérdéseire a továbbiakban is mindig válaszolni kell, az otthoni tanítását azonban nem javaslom.
Izsó Ildikó
