Kérdések-válaszok

Kisfiam 5 éves lesz...

Kisfiam 5 éves lesz novemberben. Idén szeptemberben született kishúga, akit nagyon várt, és nagyon szeret. Egészen a múlt hétig problémamentes volt nagyfiam, akire nagyon büszkék is voltunk, és nem láttunk semmilyen problémát az ügyben. Feleségem ment érte, ekkor az óvodába, ami az elmúlt két hónapban csak ritkán volt lehetséges, így meglehetősen ünnep volt Bencének. Ennek ellenére nem engedte felöltöztetni magát, a kabátot és a cipőt letépte magáról. Nem lehetett mit kezdeni vele, ezért én is érte siettem. Érkezésemkor közölte, hogy új anyukát akar és keres is, mert utál minket. Nehezen haza vittem, és másnap újra próbáltuk az ovit. Sikerült gond nélkül elvinni és elhozni, este vendégek jöttek, és Bencével nem volt semmi gond. Másnap nem akart felöltözni, és nem akart sehova menni. Próbálkoztunk jobbnál jobb programokat kitalálni neki, de nem használt semmi. Kicsit túlerőltethettük a dolgot, mert újra dührohamot kapott. Ütött vágott minket és letépte a ruhákat. A roham után teljes szomorúság következett. Közölte, hogy másik családot szeretne, és mindenkit utál. A dührohamok miatt egyenlőre gyermekorvosunkhoz fordultam, aki nyugtatót és sok türelmet javasolt. A nyugtató hatására fáradékonyabb és szomorúbb lett, viszont a dührohamok ritkák és rövidebbek. Vasárnap egész nap kettesben voltam vele, amitől sokkal jobb kedélyű lett. Mosolygós, és a dührohamok kivételével teljesen normálisan viselkedik. Tegnap bevallotta, hogy most már szeret minket. A mai napon is "bekattant" a játszótéren, mert cipőt próbáltunk ráadni.
A probléma valahol a kistestvére körül lehet, de az öltözködésben nyilvánul meg, amit nem értünk. Az öltözés előtte is probléma volt, de nem ilyen mértékben.
A kérdés, hogy mit tegyünk. Egyenlőre teljes türelemmel kezeljük, de félünk teljesen kifordul, hiszen előtte nem volt szabad neki minket verni, és a hisztiket is valamilyen büntetés követte mindig. Nem verés, hanem valamilyen tiltás. Biztosak vagyunk benne, hogy valamit elrontottunk, de nem tudjuk mit. Mindig kedvesek voltunk hozzá, és szerettük. Talán a kistestvére megérkeztével valamivel kevesebbet figyeltünk rá. Tanácsot szeretnék kérni, hogy mit tegyünk.

Válasz

A helyzetelemzése nagyon jó, valóban a testvér érkezése borította fel Bence nyugalmát. Még az időpont is stimmel, mert általában két-három hónap után - ami életkorukhoz képest igen hosszú idő - unják meg a nagyobb testvérek a kicsit. Ráadásul a trónfosztás Bence számára még nyilvánvalóbb, mivel 5 éves, nagy fiú.
A nagyobb testvér előtt, amikor megszületik a kisebb, két út áll: vagy a szüleivel azonosít, ami azt jelenti, hogy úgy kezd el viselkedni a kicsivel, mint a szülei , tehát gondoskodóan fordul felé - vagy a kistestvérével, amikor a nagyobb is a kicsire jellemző viselkedési formákat produkálja. Újra cumisüvegből akar inni, azt várja, hogy öltöztessék, esetleg átmenetileg bepisil. Bármelyik utat is választja a nagyobb, a féltékenységet előbb-utóbb átéli érzelmi szinten is, csak az a különbség, hogy van olyan gyerek, akinél ez intenzívebben jelentkezik, s van akinél kevésbé látványos az érzelmi kitörések sorozata.
Mit tehetnek Önök? Legyenek megértők, gondoljanak bele, hogy a kistestvér érkezésével járó összes következményét csak Önök felnőttek voltak képesek felmérni, Bence aligha, mivel még sosem volt testvére. A szülők szeretetének elvesztésétől való félelem, a rivális megjelenése nagy érzelmi terhet ró Bencére. Jó stratégia, ha sok közös programot csinálnak kettesben úgy, hogy a kicsit nem viszik el. Amikor Bence otthon van és a kicsi alszik, legyenek csak vele, társasozzanak, játszanak közösen, vagy meséljenek, rajzoljanak. Amennyiben Bence igényli, vegyék gyakran ölbe, simogassák, becézgessék. Ha kapható rá, nézzék meg együtt milyen kicsi és tehetetlen a kishúga, még nem tud járni, beszélni, önállóan enni stb. lassan a kicsi is eléri a kort, amikor egyre érdeklődőbbé válik a külvilág iránt, akkor lehet már hármasban is játszani. Az öltözködések körüli hisztit egyenlőre hagyják, ne hozzák szóba, viszont sokat dicsérjék mindenért, amiért csak lehet.
Bár nem vagyok gyerekorvos, a nyugtatókat elhagynám.
A félelmük, hogy Bence milyen lesz később, egyelőre alaptalan. A fiuk nagy érzelmi viharokat él át, a kistestvér születésétől eltekintve az 5 éves kor körüli időszak a fiúknál amúgy is problémásabb, érzelmileg terheltebb.
A szeretetteljes, nyugodt, elfogadó családi légkör, ami igazi segítség Bencének. Ezt azonban csak akkor tudja megtapasztalni, ha próbálkozik, a határokat feszegeti. A határok pontos ismeretével érzi csak magát biztonságban, ehhez azonban meg kell ismernie ezeket a határokat. Ezért lényeges, hogy próbáljanak megértők, de következetesek maradni. A tiltásra mindenképpen szükség van - már csak azért is, mert az előbb emlegetett határok csak így húzhatók meg. A tiltás esetén minden esetben mutassák meg, vagy mondják meg, hogy mi az Önök által elvárt viselkedési forma. Ne csak azt mondják, hogy ezt nem szabad, mondják meg azt is, mit várnak el a büntetett vagy tiltott viselkedés helyett, mi az indulat levezetés elfogadható formája az Önök számára. (Szóban megfogalmazni még nem tudja Bence, ezt ne várják el tőle. Néha még a felnőttek sem igazán megfogalmazni, hogy miért is lettek indulatosak.)
Sok sikert kívánok.

Izsó Ildikó