Kérdések-válaszok

Nagyobbik kislányunk...

Nagyobbik kislányunk 2,5 éves, húga 10 hónapos. Nagyon szeretik egymást, de a nagy elég féltékeny lett az utóbbi időben. 2 évesen szobatiszta lett nappalra, és 1 hónapja vettük le a pelenkát éjszakára is. Az első napok remekül mentek, de aztán vissza adtuk rá a pelenkát éjjelre, mert minden éjjel bepisilt. Egy hete pedig bekakált a bugyijába, és azóta nem hajlandó elmenni wc-re, inkább bepisil, bekakál, úgy, hogy sokszor nem is szól a balesetről. Kicsit elkeseredtem, mert eddig önállóan járt a bilihez, egyedül intézte a dolgokat. Most rendszeresen együtt járunk wc-re, hogy ne történjen baleset, szelíden, de határozottan "viszem".
Nagyon irigy a húgára, nem nyúlhat a kicsi szinte semmihez. Velem állandóan ellenkezik, kiabál. Néha nagyon fárasztó, de tudom hogy ezen át kell esni, de ez a szobatisztaág dolog aggaszt. Hogyan segítsek magunkon, hogy könnyebben visszaálljon a "rend"?

Válasz

A kis korkülönbséggel született azonos nemű testvérek között gyakori, hogy a nagyobb intenzív indulatokat él át a kisebb iránt. Ha jól belegondolunk ez érthető is, hiszen osztoznia kell e szülők figyelmén, - a gyerekek szerint a szeretetükön is, - ráadásul egy húsz hónapossal egészen másként bánnak, mint egy újszülöttel, s ez az eltérő bánásmód, ami a felnőttek számára teljesen egyértelmű és természetes, még jó ideig fennmarad. A szoptatás intimitása a nagyobb számára a kirekesztettség érzésével járhat, ami csak fokozza indulatait. Gyakran tapasztalható, hogy a negatív élmények átélése mellett a nagyobb megpróbál ugyan olyan lenni, mint a kicsi: újra pépes ételeket akar enni, s nem ritkán elveszti a már megszerezett szobatisztaságát.
A szülő helyzete sem könnyű: egyrészt meg kell értenie azt a helyzetet, amibe a gyermeke került, ugyanakkor át kell éreznie azokat az indulatokat, amiket a nagyobb átél. Ezek az indulatok a kisebb testvér és a szülő ellen egyaránt irányulhatnak, amit persze nem könnyű elviselnie a gyermeknek, így nagy konfliktusokat élhet át. Ezek az érzelmi viharok jól megmutatkoznak a nagyobb lánya viselkedésében is.
Azt javasolnám, hogy egyenlőre hagyják a szobatisztaságot. Beszélje meg a lányával, hogy újra visszakerül nappalra is a pelenka, mert - és itt ki kell találni valamit, ami nem a lánya "alkalmatlanságáról" szól, pl. könnyen beteg lehet, felfázhat, ha a bugyiba megy a kaki és a pisi. Tehát, ha a lányuk nem tiltakozik nagyon, kerüljön vissza a pelenka azzal a kitétellel, hogy ha szól a lányuk, majd újra leveszik (nyáron aztán majd ismét lehet próbálkozni). Nincsenek elkésve, az általános tapasztalat szerint három éves kor körül szinte spontán módon válnak szobatisztává a gyerekek. Az, hogy Ön viszi a lányát WC-re, nem a legszerencsésebb, mert a gyereknek kell szabályoznia az ürítési funkcióit, s mivel Ön figyel a pisilésre és a kakilásra, a kontroll is az Ön kezében marad. A valódi szobatisztaság csak akkor alakul ki, ha a gyerek saját maga képes visszatartani a pisilést és a kakilást addig, amíg a megfelelő helyre nem üríthet. Ez viszont csak a gyereken múlik - "megteszem vagy sem a környezetemnek?"
A másik javaslatom, hogy dajkálja sokat a nagyobb lányát, vegye ölbe, simogassa amikor csak lehet. Vonja be az Ön által végzett munkába, bízzon rá feladatokat, amiket jól el tud végezni, erősítse az önállóságát. Ezek a feladatok olyanok legyenek, amiben sikert élhet át a lánya, s ezt Ön erősítse is meg: dicsérje meg, ha jól teljesített. Vigyék el a nagyobbat külön programokra ahova a kicsi nem mehet, vagy Ön vagy a férje menjen el vele kettesben, amikor csak rá figyelnek, csak vele törődnek. Amikor a kicsi alszik és a nagyobb még nem, játszanak közösen, meséljenek, bújjanak össze. Egyszóval keressenek a nagyobb számára kedvezményeket, amiket a kicsi nem kap meg. A szobatisztaság pedig egyenlőre ne kerüljön szóba.

Izsó Ildikó