Kérdések-válaszok
Kislányom 2 éves....
Az egyetem utolsó éve alatt is voltak problémák, ezek abból adódtak, hogy nagyon ideges voltam a vizsgáim miatt. Előfordult, hogy nem volt elég türelmem Hozzá, és rákiabáltam. Utána bocsánatot kértem Tőle, és mindig azt mondta, hogy nem haragszik. Szeptembertől dolgozni kezdtem, mert szükségünk van a fizetésemre.
Már nem én megyek érte a bölcsibe, hanem az édesapja, amikor hazaérek, ők indulnak sétálni, mert ezt már korábban megszokta, addig én a házimunkát végzem. Vacsora után játszunk egy kicsit, együtt fürdetjük, majd összebújunk egy kicsit, amíg böfizik a tej ivás után, mesélek az ágyban, és elalszik. Korábban kell kelni, hogy beérjek a munkahelyemre.
A nyári bölcsi szünetben szobatiszta lett a kislányom. Éjszakára még adok rá pelenkát, mert az még hosszú idő. A bölcsiben néha bepisilt. Utóbbi időben a bölcsiben minden nap bepisilt, és otthon is, pedig ez korábban nem fordult elő. Nagyon hisztis lett,, mindent egyedül szeretne csinálni, de ennek mindig kiabálva ad hangot. semmi nem jó, amit mondunk, mindenre azt mondja, hogy nem. Mindenért sír, és sem én, sem a férjem nem tudjuk, mit tudnánk tenni ez ellen.
Ha jó kedvében van, akkor nagyon aranyos, a bölcsis nevelők szerint az átlagnál sokkal értelmesebb, folyékonyan, értelmes mondatokban beszél, tehát értelmes kislány. Nem tudjuk, mi a teendőnk, hogy a hisztit meg tudjuk fékezni, és a lelke rendbe jöjjön annyira, hogy ne pisiljen be egy nap hatszor.
Válasz
A már elnyert szobatisztaság elvesztése, ha átmenetileg történik is, mindig megviseli a felnőtt környezetet. A gyerek részéről ez mindig jelzés. Lehet, hogy csak annyit jelez, "megfáztam", ez az egyszerűbb ok, mert könnyebben orvosolható. Ezért, mielőtt a bepisilésnek lelki okot tulajdonítanánk, mindig ki kell zárni a megfázás lehetőségét. A lelki okok bonyolultabbak, mert nehezebben nyomozhatók ki. A kétéves kor amúgy sem könnyű, az önállósodás kezdetének ideje, amikor a kicsi egyre jobban ráérez az "én csináltam" örömére.
A szobatisztaság, éppen úgy mint a járás és beszédtanulás, együtt jár a gyerek értelmi, érzelmi és testi fejlődésével. Vagyis a szobatisztaságra a gyereknek meg kell érnie, valamint akarnia is kell. A szobatisztaság teljes kialakulása a két-hároméves kor közötti időre tehető. Ebben az időszakban gyakoriak a kisebb-nagyobb visszaesések, amikor a kicsi átmenetileg "elfelejti" a bilit. A levelében nem tért ki arra, hogy a hétvégéken otthon is rendszeresen bepisil-e a kicsi, s arról sem írt, hogy mi a helyzet a "nagyobb dologgal", ez még a pelusba megy, vagy ez is a bilibe? Mivel a szobatisztaság végső soron a gyereken múlik, ezzel bizonyos mértékig szabályozni tudja a környezetét, ezért nagyon fontos, hogy ne alakuljon ki egy mérkőzés, amolyan "ki az erősebb" mérkőzés, a gyerek és a felnőttek között. Ha a kicsi valamiért nem akarja megtenni a felnőtteknek azt, hogy időben szól, annak oka van. Lehet, hogy a már említett önállósodási törekvéseiben akadályozzák, ezzel azt sugalmazzák neki, hogy hagyatkozzon a felnőttekre, így a gyerek, mint másban is, a szobatisztaságban is a felnőttekre vár. ("ezt még nem tudod megcsinálni", "ez még nem megy neked", "vigyázz, leejted, leöntöd magad" stb.) Azért nehéz konkrét tanácsot adni, mert a kicsi bölcsiben töltött idejéről nincsenek konkrét információk. Azt javasolnám, hogy beszélgessenek el a gondozónőkkel a kicsiről, de ne csak a szobatisztaságról, hanem az ott töltött napjairól általában. Sokat sír-e az elváláskor reggel, hogyan játszik, jelzi-e vagy sem azt, hogy pisilnie kell. (Azt érdemes tudni, hogy a megbízható szobatisztasághoz a gyereknek el kell érnie egy bizonyos testi fejlettségi szintet is, ami egyrészt a húgyhólyag megfelelő méretének eléréséből, másrészt az idegi szabályozások kialakulásából, majd stabilizálódásából áll. A szobatisztaság kialakulásának idején sokáig még nagyon nagy intenzitással és hirtelen jelentkezik a vizelési inger, a gyereknek egyszerűen nincs ideje kiérni, vagy szólni, mert a hólyag hirtelen feszülését még nem tudja kontrollálni). Azt is érdemes megfigyelni, hogy a szobatisztaság "elvesztésétől" mennyire szenved a kicsi. Nagyon a lelkére veszi, vagy nem okoz számára problémát. Mindezeket figyelembe véve lehet, hogy jót tenne, ha egy időre visszakerülne rá nappalra is a pelenka. Mivel okos, értelmes kislány, beszéljék meg vele, mit szólna hozzá, ha újra pelusos lenne nappalra is, ha akarja szóljon ezután is, ha bilire szeretne ülni. Ha pedig egyáltalán nem akarja a pelenkát, akkor is szólhat, akkor újra lekerül róla. Emellett próbálják az önállósodási törekvéseit otthon is és a bölcsiben is támogatni, mert ha megtapasztalja, hogy egyre kompetensebb a világban, nagyobb biztonsággal fogja saját funkcióit is kontrollálni.
Önöknek azt javasolnám, hogy az átmeneti visszaesés miatt ne aggódjanak, kétéves korra még "nem kell" szobatisztának lenni, adjanak időt a lányuknak. Továbbra is biztosítsanak számára meleg, elfogadó családi légkört, legyenek türelmesek hozzá.
Izsó Ildikó
