Kérdések-válaszok

Kisfiam -aki 4 éves...

Kisfiam -aki 4 éves múlt szeptemberben- nem akar enni tojást egyáltalán, és kb. ez a helyzet a tejivással is. Igaz, hogy kicsi korában elég sok tojást evett, imádta, nem erőltettük soha, és tejet is nagyon sokat ivott. Most mindkettőt már hónapok óta "hanyagolja", ami azt jelenti, hogy tojást kb. egy hónapban egyszer, ha tudok Neki adni, tejet talán kicsit sűrűbben, de nem sokat iszik összességében nézve.
A kérdésem az lenne, hogy mivel tudnám pótolni a tojást és tejet (mellesleg joghurtot sem eszik túl sokat), hogy egyensúlyban tudnám tartani a helyes táplálkozását? Mivel nem akarom erőltetni, abból semmi jó nem sülne ki. Amúgy is elég akaratos, már megvannak a szokásai, elképzelései, s ha valamit nem akar, akkor azt majdnem hogy el lehet felejteni, vagy csak hosszú győzködés árán tudom elérni, amihez nem mindig van energiám.

Válasz

Kérdésére csakis tudománytalan választ tudok adni.
Vannak gyerekek, akik egyoldalúnak tűnő táplálkozás mellett (vagy ellenére) meglepően jól gyarapodnak illetve fejlődnek. Vannak, akiknek standard italuk a tej, vagy a kakaó, mások nem szeretik ezt, imádják az egyik, vagy abszolút elutasítják a másik táplálékot. Van, aki megeszi a húst és csakis azt, másik a tésztákért van oda, stb.
Azt kell szem előtt tartani, van-e valami hiány- vagy betegség tünete a gyermeknek. Ha nincs, a dolgok menetét megnyugvással el kell fogadnunk. Természetesen nem szabad lemondani a nevelésről, irányításról, de a kényszerítés aligha hoz eredményt, sokkal inkább ellenállást, dacot szülhet.
Egyébként a konkrét táplálékokat illetően: azok összetevőit, a belőlük készített ételekben be lehet vinni: tészták, sütemények, főzelékek, gyümölcs joghurt, túró stb.
Az ízlés egyébként meg változó dolog: lehet, hogy valamire átmenetileg nem vágyunk, de később majd bepótoljuk.
A gyereket tehát erőszakkal rászoktatni egy-egy ételre - általában a jóra, vagy az általunk annak hittre - biztosan nem lehet, ahogy ezt Ön is leírta.
Azt azonban gondolom elsősorban saját szokásaink, példamutatásaink által nevelni, változtatni lehet. Sokszor kiderül, hogy azt nem szereti a gyermek, amit a szülő sem szeret. Előfordul ez úgy is, hogy a szülő ugyan tudja, hogy az adott táplálék fontos, egészséges (lenne), de ő maga is kerüli. De mivel a gyermekét az esetleges hiányoktól meg akarja óvni, e helyzetben a probléma már szembeszökőbbé válhat.
Én várnék.
Azután meg az, hogy a gyermek, az ő akarata vagy tiltakozása, a szülői megértés, a szülőben rejlő illetve felszínre kerülő - és ható - energiák, egyáltalán a gyermeknevelés, a szülő- gyermek kapcsolat mennyi más és más, újabb és bonyolult kérdéseket vet fel, az már megint egy másik kérdés. Ugyan lehet erről szépeket mondani, írni, lehet tanácsokat adni, de mindennél nehezebb a "jó", harmonikus nevelés módszereit a hétköznapi rutinban érvényesíteni.
Egyébként nagyon sok sikert, kitartást, erőt. (Elnézést ezért a banális végszóért.)
Levele alapján még nem lennék nagyon elkeseredett, érzésem szerint ezek áthidalható, megoldható problémák.
Dr. Péter György