Kérdések-válaszok

A párommal...

A párommal komolyan tervezzük, hogy gyereket vállalunk, csak az időpontot nem döntöttük még el. Én sokat töprengek a dolgon, mert végül is csak rajtam múlik az időpont kiválasztása, a párom már készen áll rá. Szóval a kérdésem az lenne, hogy szabad-e már babát vállalni, ha a következő érzések kavarognak bennem: egyszer úgy érzem szeretnék babát, biztosan minden jó lesz, máskor meg arra gondolok, hogy mennyi lemondással, kötöttséggel jár a baba, hogy megváltoztatja az ember eddigi életét, és akkor úgy gondolom, hogy majd később inkább. De ezek az érzések szinte percről percre változnak bennem. Azt szeretnem megtudni, hogy egyáltalán eljön-e az ember életében egy olyan pillanat, amikortól már nincsenek kételyei és teljesen biztos, hogy gyermeket szeretne, vagy ezek a
vegyes érzések teljesen normálisak, és ezek mellett (vagy ellenében) is bele lehet vágni a dologba.
Ezen rengeteget töprengek, de nem tudom a választ. Viszont nem szeretnem, ha utólag jönnék rá, hogy rosszul csináltam valamit.

Válasz

Nagyon nehéz kérdést tett fel, sokat töprengtem a válaszon. Végül is arra jutottam, hogy ha egészséges egy nő, nincs semmi problémája, ami a gyerekvállalás útjában állna, akkor talán nincs ilyen időpont. Lehet, hogy ezzel a válaszommal nagy vihart kavarok, ezért leírnám, hogy miért gondolom így. Egy nő számot vethet azzal, hogy mivel jár egy gyermek, de pontosan sosem lehet kiszámítani sem a nehézségeket, sem a reakciókat. Nagyon sokfélék vagyunk, eltérő személyiséggel, eltérő probléma megoldási, alkalmazkodási képességgel, eltérő a rugalmasságunk és a konfliktuskezelési módunk is. Ekkor még csak a felnőttről volt szó, pedig ott van még baba, akinek gyámoltalansága ellenére van temperamentuma, az akaratát is érvényesíteni tudja, lehet "könnyű", vagy éppen "nehéz" baba és itt nem a súlyára gondolok. Egyszóval annyi változóval kell számolni, hogy nem lehet az ideális időpontra várni. Emellett az ember lánya nem is nagyon tudja kiszámítani, hogy mi vár rá, ha megszületik a baba (valamivel egyszerűbb a második gyereknél, mert ott legalább már tudni lehet, mivel jár a gyereknevelés, persze a változók sokfélesége ott is érvényesül). Szerencsére a fogantatás és a születés között van kilenc hónap, ami alatt a nő egy sor érzelmi változáson is átmegy -a sok-sok testi változás mellett. Ez alatt az idő alatt, a neve is ez -várandósság -fel lehet készülni a babára, s ez általában meg is történik.
Jó, ha akkor vállal egy nő gyereket, ha nem érzi úgy, hogy a baba akadályozza valamiben (karrierépítés, pénzkereset, szórakozás), ha nem érzi úgy, hogy áldozatot hoz a baba vállalásával. Jó, ha úgy érzi, ki tud lépni az eddigi, megszokott életformájából és legalább két évre otthon tud maradni és csak a babával tud foglalkozni.
Azt hiszem, akkor jött el a gyerekvállalás időpontja, ha többször gondolja azt, hogy jó lenne a baba, ha megáll a bababoltok előtt, ha azon kapja magát, hogy elképzeli a babaszobát, egyszóval, ha több a baba melletti érv. Akkor, ha van olyan célja, aminek a megvalósítása nem várhat egy-két évet, akkor várjanak még a babával.
Mi három gyermeket nevelünk, s mindegyik születése után szinte azonnal úgy éreztem a férjemmel együtt, hogy nélkülözhetetlenek, néhány nap múlva pedig nem tudtuk elképzelni, hogyan élhettünk az éppen soron következő gyerek nélkül. Nagy türelmet és nagy leleményességet követelnek az embertől, de olyan örömet, olyan érzelmi pluszt adnak, ami nem vethető össze az esetleges lemondásokkal.

Izsó lldikó