Címként talán azt...

Néhány gyerek már nagyon korán felfedezi a testét, azt, hogy a nemi szervek ingerlése a megszokottól eltérő érzést okoz, s hogy ez az érzés kellemes. Vannak gyerekek, akik már egy -két évesen, vannak, akik 4-5 évesen jutnak el eddig. Az öningerlés különböző fokig juthat el, a ringatózástól egészen addig, hogy a gyerek leizzad.
A doktornőtől eltérően én úgy gondolom, hogy ezt a fokú öningerlést már nem érdemes figyelmen kívül hagyni, csak éppen a folyamat megszakítása nem lesz már könnyű. A levele alapján úgy látom, hogy a lányánál kialakult egy feltételes reflex, összekapcsolódott a tevékenység és az eredményeként létrejövő kellemes érzés. Ez egy önmagát megerősítő folyamat, hiszen mindig "jó a vége". 
Arról, hogy ez a fokú öningerlés összefüggésben lenne a hiperaktivitással, még nem hallottam. A hiperaktivitás diagnózisa, bár vannak előjelek, megbízhatóan csak 5-6 éves korban állítható fel. (Mostanában egyre gyakrabban lehet a fimóta elnevezéssel találkozni a hiperaktivitás helyett. Ez a figyelem, mozgás és tanulás terén mutatkozó zavart jelenti, ugyanúgy, mint a hiperaktivitás.) Az első 6-9 évben a gyerekek testi-lelki érése eltérő ütemet mutat, nagy különbségek lehetnek, amit a környezeti feltételek és a genetikai adottságok még tovább árnyalhatnak. Ezért is korainak tartom a diagnózist, már ami a hiperaktivitást jelenti, aztán meg egy 21 hónapostól még nem lehet elvárni, hogy 5-10 percnél hosszabb ideig foglalkozzék valamivel.
Visszatérve az öningerlésre, a lányánál ezt már tényleg nem lehet szó nélkül hagyni, de mint írtam, a folyamat megszakítása nem lesz könnyű. Olyan új napirendet kellene kialakítani, amiben egy darabig folyamatosan lekötné a lányát. Rövid ideig tartó feladatok kövessék egymást, ezeknek a feladatoknak az elvégzéséhez ragaszkodjon (rakodjuk el együtt a játékokat, mossunk kezet, terítsünk meg együtt, porszívózzunk együtt, stb.) A lényeg, hogy rövid ideig valamilyen cselekvéssel kösse le a lánya figyelmét. Egy, a világot felfedezni akaró gyerek nem szívesen ül a képeskönyv mellett és hallgatja a mesét, erre majd csak később lesz igénye. Lefekvés előtt összebújhatnak egy kicsit, akkor nézegethetik a könyveket, kitalálhatnak történeteket. Ez kezdetben nehezebben megy majd, érdemes valamilyen jegyzetet készítenie arról, hogyan haladnak a leszoktatással (tegnap x-szer fordult elő, ezt és ezt csináltuk, nagyon érdekelte ez és ez a tevékenység. Azért jó írni, mert az ember elfelejti, mi is volt tegnap és hajlamos lebecsülni esetleg észre sem venni az eredményeket.) Még egy fontos dolog. Ne erőltessen semmit, próbálja meg elkerülni a plusz konfliktusokat.
Ezek persze olyan ötletek, amelyek úgy születtek, hogy nem ismerem Önöket személyesen. Ezért végül azt is javasolnám, hogy keressenek fel egy pszichológust, aki pontosabban meg tudja ítélni a helyzetet, hiszen látja is a lányát, akinek a viselkedéséből, az Önnel való beszélgetésből a kiváltó/előidéző okokra is következtethet.

Izsó Ildikó