Olaszországban szültem első, egészséges leánygyermekemet. Terhességem teljesen rendben ment, és a kiszámított időpont utáni 4. napon a magzatvíz egy részének elfolyása után a kórházban oxitocin infúziót kaptam, hogy a fájások gyakoribbá váljanak. A magzatmonitor problémát jelzett, a gyermek szívhangja a méhösszehúzódásokkor lassult, ill. a magzatvíz elszíneződését állapította meg az  orvos. Ezt követően császármetszés végzését javasolták magzati veszélyeztetettség miatt. Kiderült, hogy a köldökzsinór a gyermek nyakára tekeredett, és ez nem engedte hogy kislányom a szülőcsatornában haladhasson, bár feje be volt ékelődve.
Mivel a közeljövőben szeretnénk még egy gyermeket, operáló orvosomnál érdeklődtem a következő teherbeesés egészségügyi szempontból ideális időpontja ( mihamarabb szeretnénk vállalni a második  gyermeket ), ill. a következő szülés lefolyása felől. Válasza az volt, hogy elvben, ha az anya teljesen egészséges már 6 hónap után lehetséges a második, komplikációmentes terhesség kezdete, ami pedig a szülést illeti teljesen természetesnek tűnt, hogy császármetszéssel fog ez is zajlani. 
Hozzátenném, hogy Olaszországban igen magas a császármetszések aránya,  egyes statisztikák szerint meghaladja a 30 %-ot ) és orvosom is azzal indokolta-e véleményét, hogy noha a második természetes úton zajló szülés már korántsem jár akkora kockázatokkal, mint pl. 50 évvel ezelőtt, a felesleges kockázatok elkerülése miatt jobb a császármetszést választani. 
Én ezt, ha csak egy mód van rá szeretném elkerülni, mert bár lehet, hogy csak túlzottan romantikus vagyok, de szeretném a természetes szülést megtapasztalni, mivel első terhességem egy kicsit "befejezetlennek" tűnt a műtét miatt.
Ön szerint is legjobb megoldás-e a császármetszés, vagy inkább próbáljak meg egy olyan kórházat keresni, ahol mindenekelőtt a természetes szülést preferálják ?