Találatok a „mutet-terhesseg-alatt” kifejezésre:
Kérdés:
Az ilyenek nagyon sokszor un. deciduális polipok, amik a megtermékenyült peterészek függelékeiből alakulnak ki a méhszájban. Igen sokszor ecsetelésre is gyógyulhatnak. A beavatkozás valóban kicsi és minimális, de minek hozzá altatás? A kockázatot inkább az jelenti. Ha nem vérzik, én a műtét helyett az ecsetelést választanám.
Kérdés:
Az a helyzet, hogy ezt a "vakbélgyulladás gyanút" sokszor nagyon pontatlanul, és -már elnézést- szakmailag hibásan használják orvosok is. Ha valakinek vakbélgyulladása van, akkor az kórházba is kerül, és akut ellátást igényel. Hónapokig fennálló vakbélgyulladás gyanú nincs! Ha alhasi panaszai vannak, akkor annak más áll a hátterében. Terhesség során egyébként a vakbélgyulladás felismerése valóban nehezebb, néha nem is kellő időben ismerik fel. Ha ilyen állapot alakul ki, azt terhességben is operálni kell, a terhesség gyakorlatilag mindig tovább viselhető.
Kérdés:
Leveléből sajnos nem derül ki, hogy társulnak-e panaszok és tünetek avagy egy csendes epekő került felismerésre. Nem tudom, hogy mekkora? Ha a kő nem okoz panaszt, tehát: az emésztés rendben, nincs puffadás (persze diétát illik tartani!), nem jelentkezik epehólyag gyulladás és/vagy sárgaság és a májfunkciós vérvizsgálatok is normál értékeket mutatnak, akkor szerintem sietségre semmi ok. Oka lehet ugyanakkor a műtétnek, ha a kő mérete, alakja, elhelyezkedése olyan, hogy fennáll az elzáródásos sárgaság veszélye. Javaslatom tehát, hogy mindezeket tisztázni kell és ha lehetséges, én a szülés utánra próbálnám halasztani a műtétet. Persze csak akkor, ha ez orvosilag is megalapozott. Maga a műtét és az altatás egyébként viszonylag csekély kockázatot jelent anyára és magzatára, de azért a szakma szabályai szerint a terhesség alatt csak a valóban szükséges és sürgős esetekben (típuspélda a vakbél vagy a bélelzáródás) operálunk. Akkor, ha a műtét elmaradásának nagyobb a kockázata, mint a feltehető műtéti rizikóé.
Kérdés:
Remélhetőleg nem lesz rossz az eredmény. Ha valóban súlyos sejtkép zavart jelez a kenet, akkor a méhszáj kimetszése indokolt lehet. Ennek - a terhesség középső harmadában végezve - a babára általában semmilyen hatása nincsen a mai műtéti technikák mellett.
Kérdés:
A dermoid cysta diagnózisa valóban indokolja a műtétet, amit általában a 16. hét körül szoktunk elvégezni (ekkora csökken az altatás kockázata). Megfelelően felkészült (!!) helyen a laparoszkópos beavatkozás minimális kockázatot jelent és teljes megoldást hoz. Ahol a hasat akarják felvágni: nos, ők egy picit le vannak maradva, de még mindig jobb, mintha kellő gyakorlat nélkül a laparoszkópiának állnának neki. De hagyományos hasi műtéttel is, gyakorlott kezekben a magzatra gyakorlatilag ártalmatlan a beavatkozás.
Kérdés:
A terhesség 2. hetében elvégzett mandulaműtét szinte biztosan nem okoz semmi bajt, főként, ha helyi érzéstelenítésben végezték. Ilyen kis terhességi korban egyébként a mindent, vagy semmit törvénye szokott érvényesülni, azaz, vagy elhal a terhesség, vagy, ha megmarad, akkor semmi károsodás nem lép fel.
Kiérdemelten egy laparoszkópiás műtétet
Bori itt a Babaneten olvasott egy olvasói történetet, ám soha nem gondolta volna, hogy egy nap ugyanaz megtörténhet vele is. Pedig így lett...








