Rendelő

Kérdés:

A helyzetelemzése nagyon jó, valóban a testvér érkezése borította fel Bence nyugalmát. Még az időpont is stimmel, mert általában két-három hónap után - ami életkorukhoz képest igen hosszú idő - unják meg a nagyobb testvérek a kicsit. Ráadásul a trónfosztás Bence számára még nyilvánvalóbb, mivel 5 éves, nagy fiú. 
A nagyobb testvér előtt, amikor megszületik a kisebb, két út áll: vagy a szüleivel azonosít, ami azt jelenti, hogy úgy kezd el viselkedni a kicsivel, mint a szülei , tehát gondoskodóan fordul felé - vagy a kistestvérével, amikor a nagyobb is a kicsire jellemző viselkedési formákat produkálja. Újra cumisüvegből akar inni, azt várja, hogy öltöztessék, esetleg átmenetileg bepisil. Bármelyik utat is választja a nagyobb, a féltékenységet előbb-utóbb átéli érzelmi szinten is, csak az a különbség, hogy van olyan gyerek, akinél ez intenzívebben jelentkezik, s van akinél kevésbé látványos az érzelmi kitörések sorozata. 
Mit tehetnek Önök? Legyenek megértők, gondoljanak bele, hogy a kistestvér érkezésével járó összes következményét csak Önök felnőttek voltak képesek felmérni, Bence aligha, mivel még sosem volt testvére. A szülők szeretetének elvesztésétől való félelem, a rivális megjelenése nagy érzelmi terhet ró Bencére. Jó stratégia, ha sok közös programot csinálnak kettesben úgy, hogy a kicsit nem viszik el. Amikor Bence otthon van és a kicsi alszik, legyenek csak vele, társasozzanak, játszanak közösen, vagy meséljenek, rajzoljanak. Amennyiben Bence igényli, vegyék gyakran ölbe, simogassák, becézgessék. Ha kapható rá, nézzék meg együtt milyen kicsi és tehetetlen a kishúga, még nem tud járni, beszélni, önállóan enni stb. lassan a kicsi is eléri a kort, amikor egyre érdeklődőbbé válik a külvilág iránt, akkor lehet már hármasban is játszani. Az öltözködések körüli hisztit egyenlőre hagyják, ne hozzák szóba, viszont sokat dicsérjék mindenért, amiért csak lehet. 
Bár nem vagyok gyerekorvos, a nyugtatókat elhagynám. 
A félelmük, hogy Bence milyen lesz később, egyelőre alaptalan. A fiuk nagy érzelmi viharokat él át, a kistestvér születésétől eltekintve az 5 éves kor körüli időszak a fiúknál amúgy is problémásabb, érzelmileg terheltebb. 
A szeretetteljes, nyugodt, elfogadó családi légkör, ami igazi segítség Bencének. Ezt azonban csak akkor tudja megtapasztalni, ha próbálkozik, a határokat feszegeti. A határok pontos ismeretével érzi csak magát biztonságban, ehhez azonban meg kell ismernie ezeket a határokat. Ezért lényeges, hogy próbáljanak megértők, de következetesek maradni. A tiltásra mindenképpen szükség van - már csak azért is, mert az előbb emlegetett határok csak így húzhatók meg. A tiltás esetén minden esetben mutassák meg, vagy mondják meg, hogy mi az Önök által elvárt viselkedési forma. Ne csak azt mondják, hogy ezt nem szabad, mondják meg azt is, mit várnak el a büntetett vagy tiltott viselkedés helyett, mi az indulat levezetés elfogadható formája az Önök számára. (Szóban megfogalmazni még nem tudja Bence, ezt ne várják el tőle. Néha még a felnőttek sem igazán megfogalmazni, hogy miért is lettek indulatosak.)
Sok sikert kívánok.

Izsó Ildikó

Kérdés:

A kis korkülönbséggel született azonos nemű testvérek között gyakori, hogy a nagyobb intenzív indulatokat él át a kisebb iránt. Ha jól belegondolunk ez érthető is, hiszen osztoznia kell e szülők figyelmén, - a gyerekek szerint a szeretetükön is, - ráadásul egy húsz hónapossal egészen másként bánnak, mint egy újszülöttel, s ez az eltérő bánásmód, ami a felnőttek számára teljesen egyértelmű és természetes, még jó ideig fennmarad. A szoptatás intimitása a nagyobb számára a kirekesztettség érzésével járhat, ami csak fokozza indulatait. Gyakran tapasztalható, hogy a negatív élmények átélése mellett a nagyobb megpróbál ugyan olyan lenni, mint a kicsi: újra pépes ételeket akar enni, s nem ritkán elveszti a már megszerezett szobatisztaságát. 
A szülő helyzete sem könnyű: egyrészt meg kell értenie azt a helyzetet, amibe a gyermeke került, ugyanakkor át kell éreznie azokat az indulatokat, amiket a nagyobb átél. Ezek az indulatok a kisebb testvér és a szülő ellen egyaránt irányulhatnak, amit persze nem könnyű elviselnie a gyermeknek, így nagy konfliktusokat élhet át. Ezek az érzelmi viharok jól megmutatkoznak a nagyobb lánya viselkedésében is. 
Azt javasolnám, hogy egyenlőre hagyják a szobatisztaságot. Beszélje meg a lányával, hogy újra visszakerül nappalra is a pelenka, mert - és itt ki kell találni valamit, ami nem a lánya "alkalmatlanságáról" szól, pl. könnyen beteg lehet, felfázhat, ha a bugyiba megy a kaki és a pisi. Tehát, ha a lányuk nem tiltakozik nagyon, kerüljön vissza a pelenka azzal a kitétellel, hogy ha szól a lányuk, majd újra leveszik (nyáron aztán majd ismét lehet próbálkozni). Nincsenek elkésve, az általános tapasztalat szerint három éves kor körül szinte spontán módon válnak szobatisztává a gyerekek. Az, hogy Ön viszi a lányát WC-re, nem a legszerencsésebb, mert a gyereknek kell szabályoznia az ürítési funkcióit, s mivel Ön figyel a pisilésre és a kakilásra, a kontroll is az Ön kezében marad. A valódi szobatisztaság csak akkor alakul ki, ha a gyerek saját maga képes visszatartani a pisilést és a kakilást addig, amíg a megfelelő helyre nem üríthet. Ez viszont csak a gyereken múlik - "megteszem vagy sem a környezetemnek?"
A másik javaslatom, hogy dajkálja sokat a nagyobb lányát, vegye ölbe, simogassa amikor csak lehet. Vonja be az Ön által végzett munkába, bízzon rá feladatokat, amiket jól el tud végezni, erősítse az önállóságát. Ezek a feladatok olyanok legyenek, amiben sikert élhet át a lánya, s ezt Ön erősítse is meg: dicsérje meg, ha jól teljesített. Vigyék el a nagyobbat külön programokra ahova a kicsi nem mehet, vagy Ön vagy a férje menjen el vele kettesben, amikor csak rá figyelnek, csak vele törődnek. Amikor a kicsi alszik és a nagyobb még nem, játszanak közösen, meséljenek, bújjanak össze. Egyszóval keressenek a nagyobb számára kedvezményeket, amiket a kicsi nem kap meg. A szobatisztaság pedig egyenlőre ne kerüljön szóba.

Izsó Ildikó

Kérdés:

A dadogásnál a beszéd folyamatossága sérül, a dadogó valamilyen belső "blokk" következtében egy-egy szótag, vagy a szó elejei mássalhangzó megismétlésére kényszerül. Általában 2 és 7 éves kor között jelenik meg, gyakoribb a fiúknál és az elsőszülötteknél. Többféle elmélet létezik a pszichológiában a dadogással kapcsolatosan, talán azért, mert még nem sikerült megtalálni az igazi magyarázatot.
Az elméletekben közös, hogy a dadogás hátterében valamilyen "eltemetett" konfliktus van, amiről a dadogó nem képes, nem tud beszélni. Az elméletek abban térnek el, hogy az egyik a személyben meglévő konfliktust feltételez, a másik a szülő-gyermek kapcsolat konfliktusosságát véli a háttérben. Az elméletek abban is megegyeznek, hogy a dadogó gyerekek sajátossága a szorongása és az ezzel járó elkerülő magatartás. A gyerek - mivel pontosan észleli a beszédhibáját, akkor is, ha a környezete erre nem hívja fel a figyelmét - előbb csak azokat a szavakat kerüli el, amelyeket nehezen mond ki, később az emberi kapcsolatokat is. A szülőnek, a pszichológusnak, a pedagógusnak legfontosabb feladata, hogy az elkerülő magatartás kibontakozásának elejét vegye. Ez a munka sokkal könnyebb, s a dadogás javulása is nagyobb valószínűséggel következik be, ha a dadogás megjelenése után gyorsan pszichológushoz fordulnak. 
A keresztfia esetében szinte kínálkozik a magyarázat, ettől azonban tartózkodnék -tapasztalat, hogy a legkézenfekvőbbnek tűnő esetek a legösszetettebbek. A keresztfia nincs könnyű helyzetben: hirtelen a nagymamánál találja magát, elszakad az apjától és az anyjától, aki veszélybe is kerül, mikor pedig újra találkoznak, megváltozik az addig megszokott helyzet, ott a hugica. A testvér érkezésére fel lehet készíteni a gyereket, de valahol - és ez általában az érzelmi szint - mindig készületlenül éri a nagyobbat a kicsi születése. A féltékenység, az agresszió megnyilvánulása természetes, ennek kezelése azonban elsősorban a szülő feladata. A sok tiltás, a kevesebb figyelem csak erősíti a meglévő szorongást, ami hatással van a dadogásra. 
Mindenképpen javasolnám a szülőknek, hogy keressenek fel egy pszichológust, ha másért nem konzultáció miatt. Lényegesnek tartom, hogy fordítsanak fokozott figyelmet a kisfiúra, a legjobb, ha van olyan idő, amit csak az egyik szülővel tölt, pl. elmennek valahova, vagy a másik szülő elviszi a kislányt néhány órára. A másik a tiltás, amit - a leveléből úgy éreztem, - Ön is soknak tart. Nem tesz kárt a kislányban a bátyja, az erős tiltás, csak fokozza a féltékenységet, az eltemetésre váró indulatokat. Mindenképpen jó lenne, ha a húga közelébe engednék a kisfiút.

Izsó Ildikó

Kérdés:

Valóban, ahogy írja, sok fiatal anya érzi ugyanezt: elvárják mások, a társadalmi szokás, norma, hogy legyen már egy kistestvér, holott a családi és egyéni érzelmekben a második gyermek vállalásának igénye még nem ért meg. Nem gondolom, hogy ez feltétlen önzés lenne, és azt sem gondolom, hogy a testvér vállalásának lenne valamiféle abszolút optimális ideje. Azt ugyan vizsgálati eredmények igazolják, hogy a túl kicsi korkülönbség (2 évnél kisebb) sokszor (nem mindig!) nagy teher az anyának, és a gyerekeknek is nehéz megbirkózni a testvér érkezésével, az anyai gondoskodás és figyelem nagy valószínűséggel bekövetkező csökkenésével, de ez is csak olyan családokban okoz gondot, ahol más családi probléma is felmerül. A testvér érkezését egyébként 3 és 5 éves kor között fogadják legnehezebben a gyerekek az érzelmi és gondolkodási sajátosságuk, fejletlenségük miatt, de ez a megfigyelés sem tökéletes törvény, arról nem is beszélve, hogy a gyerekek nagy része igen jól megküzd a testvérféltékenységgel. A gyerekek miden életkori szakaszukban máshogyan fogadják, máshogyan kezelik a testvért, és ha a szülők jól bánnak a gyerekekkel, akkor nagy élmény minden gyermek számára a testvér, a vele való játék, csínytevés, nevetgélés, még a féltékenység, az irigység érzése ellenére vagy mellette is. Nem lehet tehát tanácsot adni arra nézve, hogy mikor vállaljon második gyermeket, vagy egyáltalán vállaljon-e. Illetve egy tanácsot mégis adhatok: mindenkiben megérik annak az érzése, hogy szeretne-e második babát, tudja-e majd szeretni, el tudja-e képzelni az addigi megszokott életük megváltozását. A választ mindenkinek magának kell meghozni, mindenkinek magában kell megérlelnie a választ. Ezt a folyamatot, a döntés folyamatát, nem lehet és nem is kell siettetni, egyszerűen kialakul. Kérdéséből úgy tűnt, most még nem ért meg semmiféle elhatározás, de, úgy gondolom, semmi nem sürgeti, hiszen bőven van még arra ideje, hogy eldöntse, szeretne-e második gyermeket, és nem kési le a biztonságos szülés idejét sem. A döntés bizonyára meg fog érni magában.

Kérdés:

Megértem az aggódásukat a fiukkal kapcsolatban, egy szülőnek nagyon rossz látni, hogy "elveszik" a gyereke. A kiemelkedő szellemi teljesítménye mindenképpen figyelmet érdemel. Figyelembe véve azt, hogy nehezen illeszkedik be a gyerekközösségbe, nekem a reform iskolák jutottak eszembe, mint lehetséges megoldások. Érdemes fontolóra venni, talán nem lenne jó, ha továbbra is az általános gyakorlatot követő iskolába járna a fiuk. Olyan iskola/osztály lenne számára az ideális, ahol kis létszámmal és a gyerekekre jobban odafigyelve dolgoznak a pedagógusok, esetleg más szemlélettel, mint ami az általános. Ilyesmit találnak a Waldorf iskolákban, vagy a Montessori pedagógiát követőkben. Nézzenek körül, érdeklődjenek, gondolják át a váltást, nézzék meg az iskolát, s ami a legfontosabb, beszéljék meg a fiukkal.
A következőkben azokat a gondolatokat olvashatja, amelyek a levele alapján jutottak eszembe, ezek talán szempontok lehetnek a továbblépéshez. 
A fia viselkedését - a levele -alapján én reakciónak vélem, nem akciónak. Vagyis Ő a környezetéből érkező ingerekre reagál, nem pedig kezdeményez.
A fia öt évig egyedül volt, nem volt testvére, feltételezem, hogy egyrészt nem igazán volt gyerektársaságban, másrészt sokat volt felnőttek között. Aztán az iskola előtt megérkezett a testvére, akitől sok év választja el, s azt látta, hogy a figyelem megoszlik közötte és egy másik gyerek között. Aztán jöttek a testvérek egymás után, akik korban jobban összeillenek, Ő pedig valahogy kimaradt közülük. A szociális éretlensége is mintha reakció lenne, vagyis nem arról van szó, hogy nem tudná megtenni ezt vagy azt, inkább nem akarja. Azt írja, hogy jól fogadta a testvéreit, nem volt rájuk féltékeny. Elgondolkoztam azon, hogy mi is a baj a fiával. Nem öltözik, nem akar enni, nem akar iskolába járni vagyis csupa olyan dolog, amit egy kisgyereknek nem kell megtennie, hiszen öltöztetik, etetik stb. A testvérféltékenységnek nagyon sok megnyilvánulási formája lehet, nem csak az, hogy veri a nagyobb a kisebbet. Ez a verekedés, bár igencsak megviseli a környezetet, mégis talán "jobb", mert közvetlenül nyilvánul meg, vezetődik le a feszültség, amit a rivális jelenléte okoz. Amikor nincs ilyen "szelepelés", akkor nagyobb a gond, mert a féltékenység okozta feszültség más utakat kereshet. Ilyen esetekben nehezebb is ""tetten érni". Úgy vélem, a fia esetében is erről lehet szó amellett,. hogy alapállásban is zárkózottabb, befelé fordulóbb lehet. Egy ilyen - introvertált - személyiség gazdag belső életet élhet, amikor is az idő másként telik, mint egyébként (biztosan olvasott már olyan könyvet amibe teljesen belefeledkezett, s közben elmúlt a délután úgy, hogy észre sem vette).
Azt is érdemes megfontolni, hogy a fia egész nap szabályok között él: kelj fel, siess, tedd ezt vagy azt, stb. mikor tud egy kicsit kikapcsolódni, szabályok -vagy minimális szabályok mellett - szabadon játszani? Mikor van az a helyzet, amikor kiabálhat, ugrálhat, amikor lehet "ősember" és nem szólnak rá? Gondoljon bele, hogy valamilyen ok miatt -ennek kiderítése hosszabb munka lenne - a fia nem akar/tud alkalmazkodni a környezetéhet, s emiatt folyamatos kudarcot él át, állandó negatív visszajelzést kap a környezetéből. Ez már azért sem jó, mert így a saját magáról kialakított képe sem lesz valami pozitív, hiába tehetséges. A környezetéből mikor kap pozitív visszajelzést, mikor fogadják el őt olyannak amilyen, mikor szeretik úgy, ahogy van? Amikor az ember zömében csak negatív visszajelzést kap, a felnőtt is kétségbeesik, néha meg is "vadul".
Egy kilenc éves gyerektől talán korai elvárni, hogy úgy kezelje a pénzt, mint egy felnőtt. A kiránduláson valami miatt ő úgy látta jónak, hogy kölcsönadja a pénzét, neki ez egy tapasztalat volt, amivel közelebb jutott ahhoz, hogy helyesen kezelje a pénzt. Ha nem adnak neki, mikor fogja a tapasztalatokat összegyűjteni? (Egyébként úgy gondolom, ha a szülő zsebpénzt ad, akkor engedje meg azt is, hogy a gyereke azt csináljon vele, amit akar, s ne kérje számon mire költötte. Járni sem úgy tanulunk meg, hogy felállunk és máris tökéletesen megy a lépkedés, hanem van egy botladozó, tanuló korszak is).
Most pedig, ha megengedi, néhány szót Önről. Nem lehet egyszerű a három és "fél" gyerekkel, van segítsége? Ki tud néha kapcsolódni? Nem túlzottan fáradt? Jut elég érzelmi energiája, hogy a nagy fiára figyeljen?
Biztosan észrevette, hogy óvatosan fogalmazok (lehet, talán, esetleg). Ennek oka, hogy nehéz válaszolni a kérdésekre úgy, hogy nincs személyes kontaktus, nincs azonnali visszajelzés Öntől, nem látom a gyereket. Másrészt Önök járnak pszichológushoz, nem akarom az Ő terápiás munkáját sem megnehezíteni.

Izsó Ildikó


(Időközben a kisfiúnál a Vadaskert Kórház és Szakambulancián - 1021 Bp. Hűvösvölgyi
út 116. Tel.: 392-1400 - megállapították az Asperger szindrómát)

Kérdés:

Nincs könnyű helyzetben sem Ön, sem a fogadott fia. Nagyra értékelem azt a törődést és segítséget, amit Ön nyújt a fiúnak.
Többször elolvastam a levelét, kerestem azt a pontot, ahonnan kiindulva segíteni lehetne a fiának. A gyermek életének korai szakaszában komoly sérülést szenvedett, attól nem kapta meg a legfontosabb érzelmi támaszt, akitől erre a legnagyobb szüksége lett volna. Az édesanyja, először nevelni, ellátni nem tudta az igényeinek megfelelően, majd végképp kilépett az életéből. (kicsit szimbolikusan szemlélve a dolgokat: nem teszi meg a felnőtt  kérését, hisz a felnőtt sem tette meg az ő kérését -nem maradt vele az anyja). 
A közösségben való jó működésünk alapfeltétele az érzelmi biztonság és az önbizalom, ami a fiánál még mindig nem teljes. Főleg a kortárskapcsolatok sikere múlik az önbizalmon, a magabiztosságon. Egy mélyebben sérült gyereknek sok energiája megy el arra, hogy érzelmi hátrányát leküzdje. Én azt javasolnám Önöknek is, hogy próbálják azt tenni, amit a fiuk önkéntelenül  keres, fogadják el őt olyannak, amilyen, s egyenlőre ne akarjanak nagy változásokat elérni. Fogadják el, hogy kisebb gyerekek társaságát keresi, hívják meg a kicsiket, ha a fiuk is akarja. Próbáljanak beszélni a tanító nénivel, van-e lehetőség az iskolában, hogy néhány rászoruló -tanulásban lemaradozó- gyerekkel foglalkozzon a fiuk. Keressenek, teremtsenek olyan helyzeteket, ahol a fiuk megtapasztalhatja rátermettségét, ahol a környezettel kapcsolatban pozitív élményeket szerezhet.
Mindezt nagy odafigyeléssel tegyék, nem biztos ugyanis, hogy a fiuk több társas kapcsolatra vágyik, mint amennyivel most rendelkezi (van az un. introvertált, befelé forduló személyiségtípus, aki alapvetően kevesebb, de mélyebb kapcsolatot igényel).
Másrészt, kiderülhet, hogy a fiuk erős szociális érzékenységgel rendelkezik, s ez a későbbiekben lesz hasznos, ha majd pályát kell választania, tehát nem biztos, hogy haszontalan az, hogy a kisebbek társaságát keresi.
Az, hogy erőltetik a kortárskapcsolatokat, csak a saját "alkalmatlanságát" bizonyítja a fiuknak, azt erősíti meg benne, hogy valami nem stimmel vele, ez pedig nem tesz jót az önbizalmának. Így közvetve onthatják az esélyeit, hogy megtalálja a helyét a korosztályában.

Izsó Ildikó

Kérdés:

Ahogyan le is írta, valóban részben az a baj, hogy a kislány nem akarja a székletét jobban szabályozni, hiszen van aki megteszi helyette, van aki foglalkozik evvel a dologgal. Kérdése kapcsán azt gondolom, hogy a kislánya már elég nagy ahhoz, hogy ez az ő dolga és feladata legyen. Ha állandóan ellenőrzi, felügyeli valaki az elfogyasztott táplálékot, a széklet meglétét, akkor ez azt jelenti, azt sugallja a gyerek számára, hogy ő erre képtelen, és ez tulajdonképpen nem is az ő felelőssége. Meg kellene próbálni kevéssé irányítani a gyermeket, és azt kifejezni, persze fokozatosan, hogy ez most már az ő feladata, hiszen ez máshol is így van, és erre ő ugyanúgy képes, mint a többi gyermek. A vizelet és széklet visszatartás és kiengedés a gyermekeknél gyakran örömforrást, élvezetes izgalmat jelent, és az egyik jele a gyermekkorban is meglévő nemi ösztönnek. Az érzelmi és ösztönfejlődés során "eltűnik", átalakul ez az ösztönkésztetés, más örömszerzési források és megoldások alakulnak ki. Ha túlzottan aggódik a szülő a székrekedésért, a megfelelő székletért, akkor evvel hozzájárulhat ahhoz, hogy ez az örömszerzés tovább is fennmaradjon, mint amit az egészséges fejlődés diktálna. Azt is jó lenne tudni, hogy mit jelent a székrekedés. Amennyire én tudom, gyermekeknél elég gyakori, hogy csak másnaponként, esetleg harmadnaponkét van széklete, és ez teljesen normálisnak tartható. Mindenesetre ezt a kérdést gyermekorvosok meg tudják válaszolni, érdemes tehát azt megkérdezni, hogy egészséges gyermeknél milyen székelési szokásokat lehet normálisnak tartani. Tulajdonképpen ettől függetlenül azt tudom mondani, hogy kicsit kisebb hangsúlyt kellene erre a témára helyezni a kettejük kapcsolatában, át kellene adni az irányítást és a feladatot a kislánynak, meg kellene bízni benne, hogy ő ezt meg tudja csinálni, és ha mégis szükségét érzi a szülői segítségnek, akkor inkább indirekt módon ügyeljen a leányka étrendjére. A konkrétebb javaslatok előtt azonban fontos lenne egy két dolgot ismerni. Mivel ezeket nem tudom, így alternatívákat írok le, amelyek más-más megoldásokkal járnak együtt. Érdemes lenne azt tudni, hogy mennyire önállóan végzi a kislány az iskolai munkáit, házi feladatait, táska bepakolást, az esetleges házimunkát, vagy játék elrakodást. Ha ugyanis ezekben önálló és megbízható, akkor elegendő arra megkérni, azt megbeszélni vele, hogy az időben való wc-re menés is az ő feladata, a tiszta fehérneművel a mamának sokat segítene, hiszen nem kellene külön áztatni, fehéríteni, stb., és akkor több idő jutna mesélésre, együtt játszásra, barkácsolásra, és ahogy mást is, úgy biztos ezt is meg tudja ügyesen csinálni, mint ahogyan a nagyok. Nem tudom, igaz-e az, hogy nem engedik ki a kislányt az osztályból. Amennyire én tudom, a mai első osztályokban kiengedik a gyerekeket az óra közben is a wc-re, de elképzelhetőnek tartom azt is, hogy a kislánya fél, vagy szégyell engedélyt kérni. Ha így van, akkor ezt a gyerekkel és a tanárral is meg kell beszélni, a kislányt bátorítani kell, biztatni, el kell érni, hogy ne szorongjon ettől a helyzettől. Az is eszembe jutott, hogy mi történik a hétvégeken, akkor időben kimegy a kislány a wc-re, vagy figyelni kell rá? Ha otthon evvel semmi baj, akkor talán inkább az iskolai feszültség idézi elő ezt a problémát. Az is elképzelhető, hogy valóban "csak" játszik a kislány a széklet visszatartással, és már csak az utolsó utáni pillanatban ér ki a wc-re, pedig egyébként bátor, merész kisgyermek, aki minden feladatát megbízhatóan végzi. Ebben az esetben valami olyasmit kellene tenni a gyermeknek, ami a kellemes játékot valamiféle kellemetlen következménnyel köti össze. Pl. elképzelhetőnek tartom, hogy minden "baleset" után neki kellene beáztatni, enyhe mosószerrel ki is mosni (vagy legalább megkísérelni a mosást) a bepiszkított bugyit. Nekem most hirtelen ez jutott eszembe, de nyilván Ön jól ismeri, hogy mi az, amit a kislánya nem szeret megtenni, de mégis jogosnak tűnik számára a kirótt kellemetlen következmény. Egyik esethez kapcsolódó megoldás sem hoz nagyon gyors sikert, nyilván lesz még néhány szennyes bugyi, de remélhetőleg hamarosan megoldóik ez a probléma.

Kérdés:

Nem könnyű megválaszolni a feltett kérdést, mert a szobatisztaságra szoktatás lépéseit, változását ugyan részletesen leírta, de nagyon keveset írt a kislányról, a kislány viselkedéséről, az önökhöz való viszonyáról, így csak találgatni tudok, hogy mi lehet a lányka szokásának hátterében, és mivel lehetne orvosolni a helyzetet. Mindenesetre leírom az elképzeléseimet és következtetéseimet a dolog "megfejtéséről", hátha ez is segítséget nyújt.
A szobatisztaság elérése, megtanulása nemcsak azt jelenti, hogy megtanulja a kisgyermek az ürítést szabályozni, hanem azt is, hogy kifejezheti és gyakorolhatja az önállóságot, a saját akaratát. Mivel a kislánya pontosan érzi az ürítési ingert, és szól is, így azt lehet gondolni, hogy valahogyan az akarat kifejezésével, az autonómia gyakorlásával lehet valami probléma.
Arra gondolok, hogy talán azért kakil még most is az elkért pelenkába a kislány, mert máshogyan nem tudja, vagy jóval nehezebben, gyakorolni a szülőkkel szembeni ellenérzést, dacot, haragot, vagy egyszerűen csak az önálló döntést. Az óvodáskornak talán az az egyik legjellemzőbb sajátossága, hogy nagyon szélsőséges érzelmek váltják egymást, nagyon változékony a gyerekek érzelemvilága. Vagyis a gyerekek  akkor, amikor nagyon szeretik a szülőket, ragaszkodnak hozzájuk, néha azt is megélik, hogy haragszanak a szülőre, hogy nem szeretik őket, hogy néha azt kívánják, bárcsak elmennének és ne is jönnének vissza. Ezeket az érzéseket valahogyan meg is jelenítik a gyerekek, kimondják, amit éreznek, eljátsszák, lerajzolják a félelmeiket, indulataikat,  dacolnak sokszor a szülői akarattal és elvárással szemben. 
Ha egy kisgyermek valamilyen oknál fogva nem tudja a haragját, ellenérzését, ellenkezését az előbb leírt módon kifejezni, akkor elképzelhető, hogy az általa szabályozott székelési szokásokkal próbál meg valamiféle kontrollt szerezni a szülők felett, és így fejezi ki az érzelmi konfliktusait. Az ilyen eset akkor szokott előállni, ha a gyermek nem túlzottan impulzív, viszont érzékeny, értelmes, a szülő pedig szinte túlzott gondoskodással és odafigyeléssel megy elébe a gyermek kívánságainak, elképzeléseinek, vágyainak, és így nem lehet a szülőre soha haragudni, nem lehet, nincs értelme dacolni vele, és szinte mindig csak jónak lehet lenni.
Ha úgy látja, hogy ez az okfejtés valamennyire érvényes az Önök esetére, akkor a következőket javasolnám. El kellene érni, hogy a kisgyermek máshol tudjon akaratot, ellenkezést, haragot kifejezni, és ne a székelésben jelenjenek meg az autonómia törekvések. Vagyis kicsit jobban szabadjára lehetne engedni otthon a természetesen jelentkező érzelmeket. A szülőknek és a gyerekeknek is lehet haragudni, szomorúnak, csalódottnak vagy indulatosnak lenni, hiszen ezek is éppen olyan érzelmek, mint az öröm, és ezeket is ki kell tudni fejezni, hogy aztán megtanuljuk őket feldolgozni, kordában tartani, és megtanuljunk másokkal empatizálni. Emellett még azt is fontosnak érzem, hogy Önöknek talán erőteljesebben kellene kifejezni az elvárásaikat, az igényeiket a kislánnyal szemben. Persze nem haragosan, vagy a gyermek akaratát legyőzve, hanem határozottan és szilárdan, amivel szemben a gyerek képes ellenérzést, akaratot kifejezni. Egy nagyon gyerekközpontú és puha elvárással szemben nem alakulhat ki erős és szilárd gyermeki akarat, illetve a nagyon árnyalt és finom elvárásokkal kapcsolatban a 4 éves gyermek nem is tud jól tájékozódni, hiszen a finom különbségeket még nem érti,  könnyebben felfogható és meglátható számára a markáns különbség.
Egy másik lehetséges dolog, ami itt még közrejátszhat, az a testvérrel kapcsolatos ellenérzés, féltékenység. Elképzelhető, hogy a pelenka kérés mögött  elsősorban a testvérrel szembeni irigység húzódik meg, nem tudja a kislány máshogyan, pl. szóban, játékban kifejezni a negatív érzéseit. Ez esetben is hasonló a javaslatom, azt kell elérni, hogy merje kifejezni a negatív érzéseit, hogy tudjon dacolni, haragudni. Amikor pelenkát kér, meg lehet pl. azt kérdezni, hogy "Te is kisbaba szeretnél lenni?", és a válasz alapján továbbkérdezni "Miért jó a kisbabáknak?", és így lassan talán kiderülhet, hogy miben látja ő a kisbabaság előnyeit, és miben vannak érzelmi "hiányai". Azért írom ezt a szót zárójelben, mert a leggondosabb, legszeretettelibb nevelés mellett is meg kell küzdenie a testvéreknek a féltékenységgel, az anya "elvesztésével". Ebben a megküzdésben az az első lépés, hogy kifejezi a gyermek az érzéseit.
Talán arra is lehet a kislányt késztetni, hogy babázzon csecsemő babával, hátha abban meg tudnak jelenni az érzelmei, és ugyanakkor az anya szerepet eljátszván egy kicsit meg is oldódnak ezek az ellenérzések. Még egy lehetőség az előzőek mellé: érdemes a 4 éves kislánynak külön programokat szervezni, olyanokat, amelyre a kicsi nem mehet, hiszen az csak a nagyoknak való. A testvérféltékenység könnyebben feldolgozható akkor, ha a szülők erősen megkülönböztetik a gyerekeket, hiszen a testvérek úgyis nagyon különböző személyiségűek, más-más gondoskodást, más nevelést igényelnek tehát.
Lehet, hogy furcsának tűnik az, amit most leírtam, de az Ön részletes beszámolója nekem ezt az értelmezést tette lehetővé: a gyermekre nagyon érzékeny, nagyon megértő nevelésről, és kicsit a szülői követelmények folyamatos elodázásáról szóló történet olvastán jutottam tulajdonképpen erre a következtetésre. Ha úgy találják, hogy más van a háttérben, akkor természetesen a javaslataim is érvényüket vesztik. Ez tehát, ahogy már a válasz elején is jeleztem, egy "ha..., akkor" válaszadás, és nem egy pontos és biztos feltérképezése a szituációnak.

Dr. Kőrössy Judit

Kérdés:

A már elnyert szobatisztaság elvesztése, ha átmenetileg történik is, mindig megviseli a felnőtt környezetet. A gyerek részéről ez mindig jelzés. Lehet, hogy csak annyit jelez, "megfáztam", ez az egyszerűbb ok, mert könnyebben orvosolható. Ezért, mielőtt a bepisilésnek lelki okot tulajdonítanánk, mindig ki kell zárni a megfázás lehetőségét. A lelki okok bonyolultabbak, mert nehezebben nyomozhatók ki. A kétéves kor amúgy sem könnyű, az önállósodás kezdetének ideje, amikor a kicsi egyre jobban ráérez az "én csináltam" örömére.  
A szobatisztaság, éppen úgy mint a járás és beszédtanulás, együtt jár a gyerek értelmi, érzelmi és testi fejlődésével. Vagyis a szobatisztaságra a gyereknek meg kell érnie, valamint akarnia  is kell. A szobatisztaság teljes kialakulása a két-hároméves kor közötti időre tehető. Ebben az időszakban gyakoriak a kisebb-nagyobb visszaesések, amikor a kicsi átmenetileg "elfelejti" a bilit. A levelében nem tért ki arra, hogy a hétvégéken otthon is rendszeresen bepisil-e a kicsi, s arról sem írt, hogy mi a helyzet a "nagyobb dologgal", ez még a pelusba megy, vagy ez is a bilibe? Mivel a szobatisztaság végső soron a gyereken múlik, ezzel bizonyos mértékig szabályozni tudja a környezetét, ezért nagyon fontos, hogy ne alakuljon ki egy mérkőzés, amolyan "ki az erősebb" mérkőzés, a gyerek és a felnőttek között. Ha a kicsi valamiért nem akarja megtenni a felnőtteknek azt, hogy időben szól, annak oka van. Lehet, hogy a már említett önállósodási törekvéseiben akadályozzák, ezzel azt sugalmazzák neki, hogy hagyatkozzon a felnőttekre, így a gyerek, mint másban is, a szobatisztaságban is a felnőttekre vár. ("ezt még nem tudod megcsinálni", "ez még nem megy neked", "vigyázz, leejted, leöntöd magad" stb.) Azért nehéz konkrét tanácsot adni, mert a kicsi bölcsiben töltött idejéről nincsenek konkrét információk. Azt javasolnám, hogy beszélgessenek el a gondozónőkkel a kicsiről, de ne csak a szobatisztaságról, hanem az ott töltött napjairól általában. Sokat sír-e az elváláskor reggel, hogyan játszik, jelzi-e vagy sem azt, hogy pisilnie kell. (Azt érdemes tudni, hogy a megbízható szobatisztasághoz a gyereknek el kell érnie egy bizonyos testi fejlettségi szintet is, ami egyrészt a húgyhólyag megfelelő méretének eléréséből, másrészt az idegi szabályozások kialakulásából, majd stabilizálódásából áll. A szobatisztaság kialakulásának idején sokáig még nagyon nagy intenzitással és hirtelen jelentkezik a vizelési inger, a gyereknek egyszerűen nincs ideje kiérni, vagy szólni, mert a hólyag hirtelen feszülését még nem tudja kontrollálni). Azt is érdemes megfigyelni, hogy a szobatisztaság "elvesztésétől" mennyire szenved a kicsi. Nagyon a lelkére veszi, vagy nem okoz számára problémát. Mindezeket figyelembe véve lehet, hogy jót tenne, ha egy időre visszakerülne rá nappalra is a pelenka. Mivel okos, értelmes kislány, beszéljék meg vele, mit szólna hozzá, ha újra pelusos lenne nappalra is, ha akarja szóljon ezután is, ha bilire szeretne ülni. Ha pedig egyáltalán nem akarja a pelenkát, akkor is szólhat, akkor újra lekerül róla. Emellett próbálják az önállósodási törekvéseit otthon is és a bölcsiben is támogatni, mert ha megtapasztalja, hogy egyre kompetensebb a világban, nagyobb biztonsággal fogja saját funkcióit is kontrollálni.  
Önöknek azt javasolnám, hogy az átmeneti visszaesés miatt ne aggódjanak, kétéves korra  még "nem kell" szobatisztának lenni, adjanak időt a lányuknak. Továbbra is biztosítsanak számára meleg, elfogadó családi légkört, legyenek türelmesek hozzá.

Izsó Ildikó

Kérdés:

A szobatisztaság kialakulása, megszilárdulása nagy fordulópont a gyermek életében. Általános tapasztalat, hogy kb. hároméves kor körül szinte spontán kialakul, mivel a gyermek mind testileg, mind érzelmileg - szellemileg megérik rá. A szobatisztaság kialakulása tehát egy összetett folyamat, amiben a döntő a gyermek akarata. Neki kell akarnia, s neki kell szabályoznia is az ürítési funkcióit, végül is a dolog rajta múlik. Szobatisztaságról csak akkor lehet beszélni, ha a gyermek nemcsak jelzi, hanem szabályozza is az ürítési funkcióit. A szabályozásnak két oldalról kell megvalósulnia. Tudnia kell visszatartani és el kell tudnia "engedni" a pisit vagy a kakit.
Levelében részletesen írt a jelenlegi helyzetről, de nem írta le, hogyan történt a szobatisztaságra szoktatás. Mikor kezdték, hogyan zajlott? Arról sem írt mióta tart a székrekedés, így konkrét javaslatot ugyan nem tudok adni, de megpróbálom körüljárni a kérdést, elsősorban a pszichés vonatkozásokat emelve ki.
Már említettem, hogy a szobatisztaságot a gyereknek is akarnia kell, végül is az egész dolog egyedül rajta múlik. Az egészségesen fejlődő gyerek alapvetően szeretne megfelelni szülei elvárásának, s ez az elvárás az alapja a szobatisztaság iránti igényének is. Az első sikeres próbálkozásoknak az egész környezet örül, s ez az öröm serkenti a gyereket a további próbálkozásokra is. Hároméves kor körül (plusz-mínusz fél év), a gyerekek gyorsan felismerik az összefüggést az inger-visszatartás-bili között. Persze eleinte előfordulnak balesetek, amikor olyan sokáig tartja vissza a pisit vagy a kakit, hogy aztán már nem ér el a WC-re. Ezeket a baleseteket sosem szabad büntetni, mint ahogy nem szerencsés az sem, ha állandóan kérdezzük a gyerektől nem kell-e WC-re mennie, vagy éppen ráültetjük a bilire, s ott kell ülnie, míg valamilyen eredményt nem produkál. Ezek a megoldások azért nem jók, mert épp a saját funkciók feletti kontrollt vesszük ki a gyerek kezéből. Annak, hogy ha rendszeresen nem szól, nem hajlandó a megfelelő helyre üríteni, vagy éppen visszatartja az ürítését, oka van. Alaposabb vizsgálódások általában valamilyen szülő-gyerek konfliktust derítenek fel. 
Ezt az utolsó mondatot óvatosan írtam le, mivel az Önök problémájának hátteréről nem tudok semmit, így csak feltételezéssel élek. Nem célszerű azon vitatkozni a fiukkal, hogy most fáj vagy nem fáj a kakilás. Ő fájdalmasnak érzi, ezt el kell fogadni, inkább bíztassák, hogy Ő milyen bátor, erős fiú, hogy le tudja győzni a fájdalmat (úgy írom ezt, hogy közben egyetértek Önnel abban, hogy a kúp nem fájhat, s épp ott kellene fájni, ahol meg a fiuk nem érez fájdalmat. Egyébként ez is arra utal, hogy valamilyen más probléma van a háttérben, a fiuk valamiért "nem akar" szobatiszta lenni). 
Azt tudnám javasolni, hogy egyenlőre lépjenek ki ebből az ördögi körből, a pisilés menjen a pelusba, s próbáljanak meg nem neheztelni ezért. Nyugodtan mondja el a fiának, hogy ugyan Ön jobban szeretné a bilit, de ha Ő nem akarja, akkor legyen a pelus. Beszéljék meg a kakilást is, próbáljon valamilyen alkut kötni a fiával, pl. a pisi mehet a pelusba, de a kaki legyen mindennapos. Gondolom már javasoltak valamilyen gyógynövényes hashajtót is, ami lazítja a székletet. Jobb lenne, ha erre próbálnának áttérni, mert a kúpozás egy három évesnek valóban elég nagy megpróbáltatás. 
A szobatisztaság egyébként gyakran válik mérkőzéssé a szülő és a gyerek között: "ki az erősebb?" címmel. Mivel az ürítési funkcióit csak a gyerek tudja eredményesen és sikeresen szabályozni, ha ezt nem teszi, vagyis nem akar megfelelni a környezet elvárásainak, annak oka van. Ez a meg nem felelés nem tudatos, vagyis a gyerek nem szándékosan pisil be, vagy épp nem kakil. Ő ugyanúgy szenved ezektől a bajoktól, mint a felnőtt környezete, ezért az erőltetés nem segít. Ezekben az esetekben jó elgondolkozni, milyen is a kapcsolat általában a szülő és a gyerek között, nem szabályozzák-e túl sokat a gyereket, vagy éppen nem tiltanak-e neki túl sok mindent? 
Végül néhány sor a kolléga védelmében. Az analitikus nézőpont szerint, (ami végül is alapja, viszonyítási pontja lett a személyiséggel, annak fejlődésével kapcsolatos többi elméletnek is), a szobatisztaság az anális szakasz idején történik meg (anus - végbélnyílás). Ekkor tanulja meg a gyerek az elengedés-visszatartás mechanizmusát, s ezt most inkább átvitt értelemben kell érteni, mint konkrétan. A gyurmázás segíthet, de csak akkor, ha Ön felszabadultan tud foglalkozni a fiával. Valóban fontos lenne, ha egy kicsit Ön is "el tudná engedni" a fia szobatisztasággal kapcsolatos problémáját, ha engedni tudna a fia akaratának (pisi a pelusba).

Izsó Ildikó

Kérdés:

A pszichológián belül sokféle (szám szerint öt) nagy irányzatot tartanak számon, amiből azt hiszem, Ön egynek a képviselőjével találkozott, s ez a pszichoanalitikus irányzat. A pszichoanalízis Sigmund Freud nevéhez fűződik, ő volt az első, aki egy személyiségfejlődési elméletet alakított ki. Freud meglátása szerint az ember legfőbb hajtóereje az ösztön, legfőképp a szexuális ösztön ami, mint minden más ösztön, azonnali kielégülésre tör. Az újszülött tehát már az ösztönei között a szexuális ösztönt is magában hordja, s ez az ösztön életkoronként változó testrészt "száll meg". Annak alapján, hogy mikor melyik testrész a legfontosabb a gyerek életében, különféle fejlődési lépcsőfokokat különböztetett meg Freud. Legelőször például a száj a legfontosabb a kicsi számára, ezért is nevezik ezt a fázist orálisnak. Ez érthető, hiszen a táplálkozás az életben maradás feltétele, így egy újszülött számára a legfontosabb dolog, amikor az anyukája szoptatja. Ekkor az evés-ivás mellett a testi kontaktust, az érintést, az ölelést is megkapja a kicsi, ami az egészséges fejlődésének szintén nélkülözhetetlen eleme. A szoptatás élménye tehát egy tökéletes érzéssel jár, a csecsemő minden igénye egyszerre "elégül ki". A későbbiekben a fejlődéssel együtt más-más testrész kerül a figyelem középpontjába. A fejlődéssel-növekedéssel együtt a gyerek megtanulja, hogy az igényei nem teljesülhetnek azonnal, meg kell tanulnia várni. Ezzel együtt egyre több elvárással is szembe találja magát a gyerek, aminek meg kell felelnie (ez a nevelés, aminek során a társadalmilag elfogadott elvárásokat közvetítjük a gyerek felé). A személyiségében két szint alakul ki, az Id vagyis az ösztön-én, és az Ego, vagyis az én. Ez utóbbi szabályozza az Id impulzusait, próbál egyensúlyozni a lehetőségek és a kívánságok között. Freud a személyiségnek egy harmadik elemét is megkülönböztette, ez a Super-Ego, vagyis a felettes-én, ami a lelkiismeret kialakulásával van kapcsolatban, s egy bonyolult folyamat eredményeként a 7-8 éves kor körül alakul ki. A felettes én képviseli a szigorúságot, olyan, mint egy keménykezű szülő, aki mindig a szabályokra figyelmeztet. Mivel ezt a szigorú szülőt magunkban hordjuk, ez teszi lehetővé, hogy betartsuk a társadalmi normákat, szabályokat akkor is, amikor senki nincs jelen, amikor senki nem látja mit is teszünk. A felettes-én kialakulásának része az azonos nemű szülővel való azonosulás (az általa képviselt szabályok, szerepek elfogadása), amit egy "harc" előz meg az ellenkező nemű szülőért. Ennek a harcnak a gyerek nincs tudatában, csak a viselkedésből lehet erre következtetni. Ebben az időben a fiúk harcban állnak az apjukkal, a lányuk az anyjukkal. Aztán ez a harc elmúlik, következik egy hosszú, nyugodt periódus, majd jön a  serdülőkor és a felnőttkor. 
Ez tehát, nagy vonalakban a pszichoanalízis elmélete, amit természetesen sokan finomítottak korrigáltak, új elemekkel bővítették. Mint mondtam, ez egy irányzat a pszichológián belül, a többi irányzat másként közelíti meg a pszichikumot. 
A hosszú bevezető után, ami talán nem volt felesleges, lássuk a konkrét kérdését, amire nagyon nehéz válaszolnom - talán ezért írtam a hosszú bevezetőt? - mert Ön egy terápiás kapcsolatban van egy kollégával, s nem a legjobb, ha ebbe a kapcsolatba valaki kívülről beavatkozik (egyszóval nem etikus). Így inkább a véleményem próbálom megfogalmazni, mintsem konkrét tanácsot adjak, inkább az anyai tapasztalatom írom le, így talán nem okozok nagy zavart. Bevallom, hogy én időnként "összebújtam" a gyerekeimmel, voltak ugyanis vándorlós korszakaik, amikor nem mindig volt erőm felkelni és visszavinni őket a saját ágyukba. Voltak "extra" alkalmak is, amikor történt velük valami napközben, amit nem tudtak megfogalmazni, elmondani, mert még nem volt rá szókincsük, akkor is igényelték az összebújásokat. Persze igyekeztem inkább nap közben kielégíteni a "vegyél ölbe" igényét, s éjszakánként a saját ágyukba küldeni őket. Nem mindig sikerült. Egyébként mind a mai napig mellém ül, hozzám bújik valamelyik a háromból, amikor leülök. Vagy az ölembe ülnek, vagy az ölembe hajtják a fejüket, egyszóval igénylik az anyai test melegét. A legnagyobb fiam 8 éves, a középső fiam 6 éves, a lányom 3. A pszichoanalízis sokat segített megérteni az emberi pszichikumból, de nem hiszem, hogy egyedül üdvözítő megoldással tudna szolgálni. Amióta én is saját gyerekeket nevelek, azóta sokkal megengedőbb vagyok, inkább hajlok az anyai ösztön szavára, mint a tudományéra. Egyébként egyre kevesebben mernek hallgatni az ösztöneikre, ennek része talán az is, hogy sok minden kikerült a pszichológiából a köztudatba, ami nagyon jó, hiszen tudatosabbak lettünk önmagunkat illetően, de ugyanakkor rossz is, hiszen sok embernek - főleg az anyáknak - lett lelkiismeret furdalása, "vajon mindent jól csinálok-e?"
A szorongás egy olyan félelemérzés, aminek nincs tárgya, vagyis az ember nem tudja megmondani, mitől fél. Ebben az állapotban a biztonság igényére még nagyobb a szükség, mint egyébként. Szinte elemi erővel jelentkezik az emberben, a "valaki védjen meg" igénye. Egy gyerekben még erősebb is lehet az igény a védelem iránt, mint egy felnőttben, akinek sokkal több eszköze van, hiszen felnőtt. 
Nekem is lenne egy kérdésem. A kollégával ugye beszéltek az Ön helyzetéről, lelkéről is? Arról, hogy Ön mennyire érzi bizonytalanságban magát, érzelmileg mennyire nehéz az Ön helyzete? A felnőtt által átélt szorongást ugyanis a gyerek nagyon gyorsan átveszi, s mivel kisebb az eszköztára arra, hogy megvédje magát, gyorsabban alakít ki tüneteket, így a gyerek kerül pszichológushoz. 
Egy kicsit hosszúra nyúlt a válaszom, elnézést, remélem sikerült valamit leszűrnie belőle.

Izsó Ildikó

Kérdés:

A nyelvtanulás valóban nagyon fontos, egy vagy inkább két idegen nyelv ismerete tényleg nélkülözhetetlen lesz a következő nemzedéknek. Mivel mi szülők, jócskán átérezzük a nyelvismeret fontosságát és a későn, rossz módszerrel, motiváció nélküli nyelvtanulás "szenvedelmeit" is ismerjük, sokkal nagyobb figyelmet fordítunk a nyelvekre, mint tették - tehették - ezt a mi szüleink. Talán ezek miatt az okok miatt is sok a kétnyelvűséggel kapcsolatos kérdés itt, a neten is.
Nagyon örülök a kérdésének, mert lehetőséget ad arra, hogy összefoglaljam azokat a gondolatokat, amelyek a kétnyelvű kérdések kapcsán megfogalmazódtak bennem. Remélem, így az Ön kérdéseire is választ tudok adni.
A nyelvtanulás/nyelvtudás fontosságát nagyon régen felismerték, ezért nagy hangsúlyt is fektettek rá. Aki megtehette, olyan nevelőnőt fogadott a gyerekei mellé, akinek anyanyelve volt az illető idegen nyelv, jól ismerte az adott nyelvterület kultúráját is. A gyerekek így a sajátjuk mellet megtanulták az idegen nyelvet is, esetenként nem is egyet, hanem többet is. Akinek nem volt nevelőnője, az az iskolában tanulta meg a nyelvet, ami persze sokkal nehézkesebb volt, de így sem lehetetlen tökéletesen megtanulni egy másik nyelvet.
Manapság a szülők ismét felismerték a nyelvtanulás fontosságát, úgy gondolják, hogy ha a gyerek egyszerre két nyelvet tanul meg, megspórol egy csomó fáradtságot az iskolában. Ez helyes felismerés, azonban a problémát ott látom, hogy bármilyen jól beszéli is a nyelvet a szülő, a tudása nem anyanyelvű az idegen nyelven, emiatt leegyszerűsítve, kevésbé árnyaltan fogalmaz, stb. Ez persze egy kis gyerek esetében nem lenne baj, talán még előny is. Van azonban egy probléma, s ez az, hogy a szülő tanítja a gyerekét. Ez ugyanis egy másfajta kapcsolat (a tanár-diák), mint a szülő-gyerek kapcsolat, s nagyon nem jó összekeverni a kettőt, mert megterhelheti egyik a másikat. A gyerekek nem tudnak, nem is kell tudniuk váltani a kétféle kapcsolat megkívánta viselkedési, magatartási formák között. Amikor az anya tanítja, akkor is az anya marad, emiatt nem figyel annyira, komolytalanabbul veszi a helyzetet, ami a tanulás rovására mehet. A szinte kikerülhetetlen feszültségek megronthatják a szülő-gyerek kapcsolatot is.
A gyermekek egy éves koruk körül mondják ki az első szavakat. Vannak, akik felismerhetően nevezik meg a tárgyakat vagy a személyeket, vannak aki nem. A beszédtanulás mindenesetre ebben az életkorban indul meg, a második-harmadik életévben robbanásszerűen felgyorsul. Személyes véleményem, hogy -ha csak nem idegen ajkú az egyik szülő - ne zavarják meg a gyerekeket egy másik nyelvvel ebben a korban. Amikor már biztosan beszéli az anyanyelvét, akkor lehet az érdeklődését felkelteni egy másik nyelv iránt. Ez lehet 4, de lehet 5 éves kor is. Ekkor érdemes elkezdeni az ismerkedést a másik nyelv alapszavaival, ekkor érdemes mondókákat, énekeket, verseket mondani.
9-10 éves korig még nagyon gyorsan és nagyon jól meg tudják tanulni a gyerekek egy idegen nyelv alapjait, ha az érdeklődés, a kíváncsiság él bennük. Ennek felkeltése és fenntartása lehet a szülők feladata, s persze egy jó nyelvtanár felkutatása. Az elakadásoknál, amikor segítséget kér a gyerek, persze segíteni kell, de nem érdemes belemenni a nyelvtanítás - általánosabban a gyermek szülő általi tanításának a csapdájába. Sokkal jobb megoldás, ha a gyermek a szülő példáján át felismeri a nyelvtudás fontosságát, látja, hogy otthon tanulják vagy használják a nyelvet (beszélnek, olvasnak a szülők idegen nyelven).
Sok esetben előfordul, hogy a szülők nem tudnak idegen nyelven. Ekkor lehetőségük szerint teremtsenek alkalmat arra, hogy a gyerek megtapasztalhassa nyelvtudásának eredményeit (egy külföldi út, vagy csere nyaralás remek alkalom erre).
A kissé hosszú bevezető után a konkrét válaszom a következő: egyenlőre ne is foglalkozzon gyermeke kétnyelvűségével! Ha majd ott lesz Ön mellett beszéljen hozzá magyarul, mondjon neki magyar mondókákat, ismertesse meg az anyanyelvével. Amikor majd 4-5 éves lesz, talán már korábban is, amikor már érzi és érti a beszédet, mondhat neki németül mondókát, megtanulhatják, énekelhetnek, verselhetnek. Keltse fel és tartsa fenn az érdeklődését, de ne akarja Ön megtanítani németül. Már az is hatalmas előny, hogy látja, mivel jár egy idegen nyelv tudása, élményt, tapasztalatot szerez. A külföldi barátaikkal való kapcsolat pedig valós élményt nyújt az idegen nyelvről. Ha elérkezettnek látja az időt, keressen egy jó tanárt, Ön pedig maradjon meg szerető anyának, aki azt is képes elfogadni, ha a gyerek nem akar németül megtanulni, inkább az angolt vagy a franciát választja.

Izsó Ildikó

Kérdés:

Amikor a gyerekek kiegyensúlyozott, nyugodt, ingergazdag környezetben nevelkednek, intenzíven érdeklődnek a környezetükben lévő tárgyak, jelenségek iránt. Gyakrabban figyelték ezt meg, ha egy gyerek nevelkedett a családban testvér nélkül, vagy nagy korkülönbség volt a gyerekek között. Sok gyerek tanulja meg magától a betűket, mielőtt iskolába kerülne, szavakat is összeolvasnak, betűzik az újságok, könyvek címét. A betűk ismerete és az értő olvasás azonban nem azonos.
Figyeljék meg, hogy Panni értőn olvas-e, vagyis el tudja-e mesélni a tartalmát annak, amit olvasott. Lényeges az is, hogy mennyit olvas egyszerre: egy-egy rövid mondatot, vagy végigolvas egy rövid mesét?
Tekintve, hogy lányuknak még másfél éve van az iskolakezdésig, van idejük gondolkozni azon, mit is tegyenek? Vannak tehetséges gyerekeknek szervezett iskolák, levelében nem írta, hogy hol laknak, így konkrét javaslatot nem tudok adni. Egyébként az iskolaválasztásnál fontosabbnak tartom a tanító néni választást. Egy jó pedagógus szárnyakat adhat, illetve visszafoghatja a gyerekeket. Egy első-másodikos gyerek, bármilyen tehetséges, akkor is még gyerek, érzelmileg még erősebben kötődik a felnőttekhez, mint a kortársaihoz, ezért van "kőbe vésve", amit a tanító néni mond. 
Mindenképpen alaposan tájékozódjanak majd egy év múlva a lehetőségekről, így tavasz tájékán mindenhol szerveznek nyílt napokat, ahol a leendő elsős pedagógussal is megismerkedhetnek. Ha a tanító néni vállalja egy tehetséges gyerek oktatását, akkor megfelelhet a "sima" általános iskola is. 
Ez alatt a másfél év alatt próbálkozhatnak óvodásoknak szóló foglalkoztató füzetekkel, ha Pannit lekötik. Mindenképpen javaslom, hogy beszéljenek az óvónőkkel, akik Pannival foglalkoznak, mert ők látják a fejlődését, így a további foglalkozáshoz is javaslatot tudnak tenni. Semmiképpen sem szabad visszafogni a kislányt, a kérdéseire a továbbiakban is mindig válaszolni kell, az otthoni tanítását azonban nem javaslom.

Izsó Ildikó

Kérdés:

Megértem a problémájukat, de sajnos nem ismerek olyan "fogást", amivel pisilésre lehet késztetni egy gyereket, ha ő nem akarja. Ha ismernék ilyet, akkor sem javasolnám a "használatát", mert, mint Ön is írta, pszichés okokra tudják visszavezetni a vizelet visszatartását. Azon kellene inkább elgondolkozniuk, hogy nem lehetne-e a kislány "anya hiányát" valamilyen módon kielégíteni? 
Ne haragudjon a következő soraimért, sokat gondolkoztam azon leírjam-e? Valahogy úgy érzem, hogy a MÓDSZER, a MUNKA, amit elvárnak ettől a mozgássérült gyerektől, valahogy mindenekelőttivé vált, s a gyerek, akiért mindez történik, háttérbe került. Bár csak felületes ismereteim vannak a Pető módszerről, tudom, hogy egész napot lefoglaló, kemény munkát jelent egy sérült gyerek számára. Mindez az ő érdekében történik, ezt tudom, de ezzel együtt nem szerencsés figyelmen kívül hagyni a gyerek igényeit sem. Lehet, hogy a kevesebb több lenne ebben az esetben, s a felnőttek empátiája többet segítene az amúgy is nehéz helyzetben lévő gyereken? 
Tisztában vagyok a helyzet összetett voltával, azzal, hogy bizonyítani szeretnének, kevés az idő, a család is elvárásokat fogalmaz meg, talán nekik (a szülőknek) is nehéz megbarátkozni a helyzettel, gyerekük állapotával, minél előbbi javulást akarnak, de nem hiszem, hogy tartós eredményt lehetne elérni a gyerek "ellenében".
Elnézést, hogy nem tudtam segíteni, de mint pszichológus fontosnak éreztem ezeknek a gondolatoknak a leírását.

Izsó Ildikó

Kérdés:

Ha a gyermek nem ébred fel, akkor természetesen nincs hatással a gyermek fejlődésére a szülők szexuális élete. Ha felébred a kicsi, és meglátja a szülők szeretkezését, akkor a pszichoanalízis szerint ezt többnyire agressziónak élheti meg, ami negatívan befolyásolja a gyermek szüleivel, főleg apjával való érzelmi kapcsolatát, mert tőle mint agresszortól félhet, illetve a szexualitástól is szoronghat a későbbiekben. Persze azt is figyelembe kell venni a befolyásolás megítélésekor, hogy hogyan értelmezi, mihez hasonlítja a gyermek a látottakat. Egy 3-4 év körüli gyermek pl. azt mondta a szülők szexuális élete közben felébredvén, hogy "birkóznak", és mivel ennek nem volt erős negatív jelentése a gyermek számára, így ez az egyszeri jelenet a későbbiekben sem okozott semmiféle problémát. Az óvodáskor egyébként a születés és a nemi kapcsolat gyermeki teória-képzésének az időszaka, amikor felfedezik a nemi szervüket, annak élvezetes ingerlését, és azt is, hogy a fiúk és a lányok nemi szerve különbözik, esetleg leselkednek is a felnőttek után. Az ilyen korú gyermek reakcióját tehát sok minden befolyásolja, de míg a saját elképzelésétől nem fél, addig a látott esemény esetleg nagy félelemmel töltheti el. Az 1-1,5 éves gyermeknél viszont nagy valószínűséggel nincs olyan kategória, amihez ezt tudná hasonlítani, így a hatás, befolyásolás mértéke kisebb; ha a szülők nem reagálják túl a gyermek felébredését, akkor feltehetően semmi baja nem lesz a gyermeknek. vagy a következő lapon.

Kérdés:

A gyermekek szexuális fejlődéséről egyre több szakirodalmi adat, kutatás és elmélet született/születik. A szexuális fejlődés ugyanolyan fejlődési folyamaton megy át, mint a mozgás vagy a beszéd tanulása. Ennek része, hogy a gyermek felfedezi saját testét, felfedezi, hogy egyes testrészek ingerlése, simogatása kellemes érzést okoz számára. Ez az öröm azonban más, mint a felnőtt örömérzése, ezért máshogy is kell viszonyulni hozzá. Hangsúlyozni szeretném, hogy a gyermek számára -akár fiú, akár lány - a nemi szervének ingerlése nem azt jelenti, mint ugyanez a felnőtt számára. A gyermeknél még nem töltődik meg szexuális tartalommal úgy, mint a felnőtt esetében. Egyszerűen csak jó érzést okoz a kicsi számára. A fejlődés különböző lépcsőfokain mindig vannak olyan testrészek, amelyek ingerlése hasonlóan jó érzést okoz, és arra indítja a gyermeket, hogy újra és újra előidézze ezt a jó érzést. Ilyen pl. a szopás, ami a csecsemő számára azon túl, hogy a táplálkozást biztosítja örömforrás is, aminek előidézésére, fenntartására törekszik. Biztosan Ön is emlékszik még arra, hogy a szoptatások végén mindig volt egy rövidebb-hosszabb idő, amikor a kicsi "cumizott", vagyis már nem szívott tejet, csak szopta a mellbimbót. Ezt hívják komfort szopásnak, amit egy kicsit engedni kell. Vannak olyan gyerekek is, akik sokkal többet szeretnének szopni, - úgy is mondhatnám, hogy ingerelni a szájukat a jó érzés és ezen keresztül a megnyugvás miatt -, ezért megtalálják az ujjukat és azt cumizzák. Aztán említhetném a játszó cumit is, amit szintén nagy lelkesedéssel szopnak a gyerekek.
A három éves kor táján az emésztőcsatorna "másik vége" kerül a figyelem középpontjába, összefüggésben a szobatisztasággal. Központi kérdés, hogy mikor, mit és hova ürített a gyerek. A pelenka lekerülésével felszabadul, hozzá férhetővé válik egy olyan testfelület, ami eddig el volt barikádozva, a gyerek érthető módon azt is szeretné megismerni, s közben megtapasztalja a kellemes érzést, amit a kezével okoz. Tehát a nemi szerv ingerlése, simogatása nem kóros, a fejlődéssel együtt járó természetes folyamat. Itt is a mérték a lényeges. Akkor van probléma, ha a gyermek nagyon gyakran ingerli önmagát, abbahagyja a játékát, vagy éppen a játék helyett is ezt csinálja, ha az öningerlés feszültségoldás egyetlen eszközévé válik.
Tehát, ha néha öningerlést végez a lányuk, reggel vagy este, ez nem baj. Még egy fontos megjegyzés. Szintén kutatásokkal igazolták, hogy ha egy cselekvést megszakítanak, nem engednek végigvinni, az olyan érzelmi feszültséget okoz, ami a szóban forgó cselekvés megismétlését idézi elő. Ezért nem jó, ha ebben az esetben rászólnak a gyerekre. A tiltás, a cselekvés végig vitelének megakadályozása csak erősíti a kényszert, hogy máskor - takaró alatt - megismételje a megakadályozott cselekvést. Ez egyébként a játékokkal is így van. Tehát ne szóljanak a kislányra, hagyják figyelmen kívül az öningerlését, inkább azt figyeljék meg, hogy mennyit végzi ezt a cselekvést. Ha túlzottnak tartják, vagy önmagukat szeretnék megnyugtatni, forduljanak a területileg illetékes Nevelési Tanácsadóhoz, ahol pszichológus segítségét kérhetik.

Izsó Ildikó

Kérdés:

Úgy gondolom, jól érzi, hogy az Öntől való elválás gyors volt a kislánya  számára.  A hirtelen érzelmi megterhelés okozhat testi tüneteket (pszichoszomatikus tünetképzés). Az egyéves gyermek már kialakította az első stabil kapcsolatát a világgal, ami az anyjához fűzi. Az anya jelenti számára a biztonságot, a megnyugvást.  ha nincs jelen az anyja, ennek a biztonságérzésnek az elvesztését éli át. Mivel még hosszabb ideig nem volt az anyja nélkül, azt sem tudja, hogy az anya visszatér hozzá.   Ebben az estben még a megszokott környezetéből is elvitték, így a "vesztesége" kettős volt. A nagymama biztosan a legjobb gondoskodást adta a kicsinek, azonban ő nem az anyuka. Az elválás  utóhatása is jelentkezett,  nyűgösség formájában.
 Megoldás lehet, ha lassan, fokozatosan szoktatják ahhoz, hogy az anyuka nincs mindig mellette,  de ha elmegy, mindig visszajön. Először - ha megoldható - 10 percre, majd fokozatosan emelve az időpontot, egyre hosszabb időre hagyja másra gyermekét olyan környezetben, amit a gyermek ismer. Legyen türelmes, ne siettesse az időtartam növelését. 
Jó megoldásnak tűnik, ha a legközelebbi elváláskor a gyermek a megszokott helyén marad, és a nagymama jön hozzá.
Az ismertetett szituációban nem tűnik a legszerencsésebb megoldásnak a bölcsőde, ha nem muszáj, most még  ne adja be a kislányt.
Ügyeljen arra is, hogy a gyermek által fogyasztott ételek se térjenek el az általa megszokottól, mert a hirtelen bevezetett új ételféleség, vagy az eltérő fűszerezés is okozhat testi tüneteket.

Izsó Ildikó pszichológus

Kérdés:

A kisgyermekeknél kb. 2-2,5 éves korig igen erős az a tendencia, hogy egy szülőt válasszanak ki elsődleges nyugtató és gondozó személynek, és ez még akkor is így van, ha közben jó kapcsolata van a másik szülővel. A magyar nevelési hagyományokat tekintve az elsődleges gondozó személye általában a mama, ezek szerint amit az Önök kislánya tesz, az teljesen egészséges és normális viselkedés. Azt hiszem, addig érdemes a kislány preferenciájának eleget tenni, amíg ez Önöknek nem kényelmetlen, ha ugyanis a mamának otthon dolga van, vagy éppen el kell menni, akkor a kislány, úgy tűnik, valóban jól elvan a papával is. Sír persze ilyenkor a mama után, és ez annak a jele, hogy valóban erősen kötődik a mamához, de a papával is jól megvan, hiszen hamar megvigasztalódik. Ez így van rendjén. Lassan a gyerekek, kb. a 2. életév végére a papával is erős szeretetkapcsolatot alakítanak ki, ha a papa sokat van olyan módon a gyermekkel, hogy az mindkettőjüknek örömteli esemény. Az is gyakori azonban, hogy betegség esetén azért még később is inkább csak az egyik szülőt hívja a kisgyermek, ő az, aki jobban meg tudja nyugtatni, de a másik szülővel meg esetleg jobban tud kergetőzni, vagy mesét olvasni. A féltékenységről pedig annyit, hogy az bizony igen gyakran megfigyelhető, és természetes jelenség az érzelmek és az én fejlődése során. Ezek miatt tehát nem kell különösebb figyelmet fordítani rá, úgy értem, nem kell sem túlzottan kihangsúlyozni a jelenséget, sem a gyermek akaratának eleget téve elkerülni az ilyen helyzeteket, hanem ilyenkor meg kell erősíteni a kislányt abban, hogy természetesen őt is szeretik. Lassan, igazából a kisiskoláskor elejére a gyermekek azért megértik és belátják, hogy a mama és a papa tartoznak valójában össze, kb. az óvodáskor végére oldódik fel az ellentétes nemű szülővel való különös érzelmi kapcsolat, és az azonos nemű szülő utánzása.

Kérdés:

Az, amit alig kétéves lányánál tapasztalnak, nem ritka dolog. A pszichológiában ezt a jelenséget kötődésnek nevezik, s az egészséges pszichés fejlődés alapja. Minden gyerek esetében kell lenni egy kitüntetett személynek, aki kiemelkedik a környezetből, aki fontosabb mindenki másnál. Feltételezem, hogy Ön otthon van a kicsivel, így egész nap együtt vannak, ugyanúgy, mint eddig a két év nagy részében. Ön az, akitől a lánya megkapta - megkapja a testi-lelki komfortérzéséhez szükséges összes tényezőt (étel, ital, tiszta pelus, biztonság, szeretet). Ez egy stabil érzelmi kapcsolat kialakulását biztosítja, s ez az anya gyerek kapcsolat lesz az összes későbbi szociális kapcsolat alapja, mintája. Az, hogy lánya remekül eljátszik az apukájával is, azt bizonyítja, hogy jó kapcsolatban van környezete többi tagjával is. Amikor azonban a számára legfontosabb személy jelen van, akkor a kicsi hozzá fordul. Nem lesz ez már sokáig így, mert ahogy nő a lányuk, a pszichés fejlődése során, kb. 4-5 évesen, amikor anyját riválisának érzi, valóban az apjához fordul majd, vagyis tényleg apás lesz. 
Levelében írta, hogy lányuk egy éves koráig nem vették észre, hogy bárkihez is különösebben vonzódott volna. Az általam említett kötődés már korábban, kb. 5-6 hónaposan kialakul. Ebben az időben általában az anyák még nem hagyják hosszabb időre magukra a gyermeküket, másrészt még a gyereknek sincsenek olyan egyértelmű, a felnőttek számára is érthető jelzései, amivel ki tudnák fejezni érzelmeiket. Lányuknál is már sokkal korábban kialakult az Önhöz kapcsolódó kötődése, mint ezt észrevették volna.
A leírtakból következik, hogy nem kell semmit tenniük az, amit tapasztalnak a fejlődés természetes velejárója. Próbálják természetesen felfogni a helyzetet, az biztos jó, ha a férje néha elmegy kettesben a lányukkal sétálni, kirándulni. Azonban ezt sem kell erőltetni, mint ahogy az "apa szomorú, ha nem játszol vele"-t sem. Továbbra is biztosítsanak lányuk számára nyugodt, harmonikus otthont. Ha néha nehéz elviselni a ragaszkodását, gondoljon arra, hogy ez nemsokára megváltozik, mindössze egy-két év és hiányozni fog a feltétlen szeretet.

Izsó Ildikó

Kérdés:

Egyetértek az oktatóval abban, hogy az "anyássá" válás életkori sajátosság. Azt is mondhatnám, hogy szükségszerű velejárója a fejlődésnek, jelentkezése az egészséges lelki fejlődésre utal. Jelzi, hogy Ön és gyermeke között kialakult az a kötődés, ami majd a későbbiekben mindenfajta érzelmi kapcsolat alapját jelenti. A gyermeke már tudja, hogy az Ön öltözködése, készülődése, búcsúja az elválást jelenti, ami a kicsi számára "veszteség". Mivel még nem tudja felmérni sem az időt, sem a cselekedetek következményeit, és még nagymértékben az érzelmei irányítják, minden alkalommal tiltakozik az elválás ellen, hiszen minden alkalommal "véglegesnek" éli meg a távolságot. Szerencsére a figyelmét könnyen lehet terelgetni, így gyorsan megvigasztalódik, ha Ön már nincs jelen. Lassan tanulják meg a gyerekek, hogy ha az anya elmegy, vissza is jön, az elválás nem végleges. 
Ez a kötődés az oka annak is, hogy fokozottabban igényli az Ön gondoskodását. Tehát ne aggódjon, nem történt semmi baj, csupán egészségesen nevelkedik a fia. Törekedjen arra, hogy minél jobban elégítse ki az Önnel szemben megnyilvánuló igényeit, vegye fel, amikor csak kéri a kicsi. Az elváláskor jelentkező elkeseredés lassan megszűnik majd, ahogy megtanulja a fia, hogy "ha az anya elmegy, mindig vissza is jön". (Egyébként több anyuka is elmesélte, hogy amikor a gyerekük sírt az elválásoknál, ők is rosszkedvűek voltak, mert a gyereket nehéz otthagyni, ha tiltakozik az elmenetel ellen. Amikor pedig már nem sírt, mert megtanulta, megszokta az anyja időnkénti távollétét, akkor meg azért voltak szomorúak, mert "már nem is hiányzom neki?")
Az úszással kapcsolatban annyit, próbálják elkerülni a gyerek erőltetését, ha lehet egy ideig csak Önnel gyakoroljon a kicsi.

Izsó Ildikó

Kérdés:

Nagyon jók az anyai megérzései, a levele alapján én is azt gondolom, hogy keveset - az igényeinél kevesebbet - kap Önből a fia. Ráadásul, amikor együtt vannak, még nagyon jól is érzik magukat, játszanak, sétálnak mesélnek, így a hiány még észrevehetőbb! 
Mivel konkrét időponthoz tudja kötni a fia viselkedésváltozását, próbálja átgondolni, nem történt-e valami abban az időben? Természetesen lehet, hogy nem talál semmit, s az éjszakai felébredések valóban csak Önnek szólnak. 
Gondolom azért ment vissza dolgozni, mert így kellett tennie, ezen nem hiszem, hogy változtatni kellene. Azt javasolnám, hogy bármennyire is kényelmetlen, fogadja el fia megnövekedett igényét az együttlétre, próbálja minél többször ölbe venni, összebújni vele. éjszakánként ne töltsék az időt dajkálással, hanem próbáljanak olyan megoldást találni, ami minél gyorsabban biztosítja a visszaalvást, mindkettőjüknek. tehet pl. egy matracot az ágya mellé, s a fia aludhat azon, így csak ki kell nyújtania a kezét, s máris megérintheti Önt.
Ebben a korban már lehetnek félősek is a gyerekek, ezért az egyedüllét és az ehhez kapcsolódó félelem érzése, az Ön hiánya olyan belső nyugtalanságot okozhat, ami "felkeltheti" a fiát éjszaka. Egy ilyen kicsi gyerek még sokféle dolgot nem ért a világból, érzelmileg is védtelenebb, egyszóval nem szándékosan nem hagyja Önt éjszaka aludni. Igényli a biztonságot és a megnyugtatást. Ezekért az okokért nem javasolnám a keményebb megoldásokat, inkább az engedékenyebb szülői magatartás mellett lennék.

Izsó Ildikó

Kérdés:

6 hónapos gyermeke számára már valóban okozhat félelmet, hogy Ön elmegy. A "hisztizés" tiltakozás részéről az elválás ellen. Önnek nem hosszú a kétszer 6 óra, neki azonban az idő - és az Ön magyarázata - még nem érthető fogalmak. A kicsi csak azt tudja, hogy Ön elmegy és nem lesz vele.
Nagyon sok kutató megfigyelte, hogy 6-8 hónapos korban átalakul a csecsemők világhoz és a gondozójukhoz való viszonya is: megjelenik egy kötődésnek nevezett viselkedési mintázat. Nagyon sokféle magyarázat született, hogy miért alakul ki és hogyan jön létre a kötődés- Abban minden kutató egyetért, hogy létezik, és a megjelenése a jó anya-gyerek kapcsolat mutatója. Vagyis a "hisztizés", ami tehát nem is hiszti azt jelzi, hogy gyermeke tiltakozik a számára érzelmi-fizikai biztonságot adó anya távolléte ellen. A kötődés megjelenése, kialakulása az alapja a további érzelmi fejlődésnek, így a megjelenése szükségszerű a fejlődés folyamatában. 
Mit tehet Ön? Gondolom dolgoznia kell, különben nem vállalt volna munkát. A helyzet tehát adott, meg kell próbálni megtalálni a lehető legoptimálisabb megoldást. Először is próbálja megérteni a kicsit, neki még minden elválás véglegesnek tűnik, ezért is tiltakozik olyan hevesen. Próbálja meg minél részletesebben tudósítani a "pótmamákat" a kicsi napirendjéről, mert az biztonságot jelent számára, ha a környezete és a fontosabb napirendi pontok nem változnak. Emellett meséljen minél többet a kicsiről ugyanis, mivel még nem tud beszélni, másfajta jelzésekkel fejezi ki, ha valamire szüksége van. Ezt a rá vigyázóknak is ismerniük kell, hogy megfelelően tudják a szükségleteit kielégíteni. Jó lenne, ha a "pótmamák" állandóak lennének, vagyis mindig ugyanaz a személy vigyázna a kicsire. Emellett a "pótmama" találjon ki valamit, ami csak hozzá kötődik (pl. séta a parkban, autózás, stb.) , valami olyan dolog legyen, amit a fia szívesen vesz, ami szórakozás a számára. S végül nagyon fontos, hogy biztos érzelmi hátteret adjon az is, aki vigyáz a fiára, vagyis a kicsi minden jelzésére megfelelően reagáljanak. Ahogy nő a fia, lassan megtanulja, hogy Ön mindig visszajön hozzá, megszokja a "pótmamát" is, kevesebb lesz a probléma. 
Fontos tehát, hogy lehetőleg olyan - állandó - személy helyettesítse Önt, akivel a fia szintén ki tud alakítani egy érzelmi kapcsolatot, így az elválások egyre kevésbé viselik majd meg.
Izsó Ildikó

Kérdés:

Amit leírt a 16 hónapos kislánnyal kapcsolatban, vagyis hogy mellette, illetve a közelében kell lenni, hogy játsszon, az avval magyarázható, hogy kb. 2 éves korig a gyerekeknél elég erős az az igény, hogy a mama közelében legyenek, ne menjen el a mama messzire, és hogy a gyermek maga szabályozza, hogy milyen messze is lehet az anyjától. A mama mintegy biztonsági háttér vagy biztonsági bázis szerepel ilyenkor a kisgyermek életében, akkor van érzelmi egyensúlyban, akkor játszik jól és nyugodtan, ha maga mellett tudja az anyját. Ennek alapján tehát azt tudom mondani, hogy amit a kislánya tesz, az egyrészt érthető, és az előbb leírt jelenség az oka, másrészt lassan oldódni fog ez a dolog, és nem lesz mindig a gyermeknek szüksége arra, hogy a mama feltétlenül a közelben legyen. De addig is, amíg ez az idő eljön, a délelőttöket, az otthoni "konyházást", házi munkát lehet úgy végezni, hogy közben kapcsolatot tartunk a gyermekkel. El lehet pl. mondani, hogy most éppen Ön mit csinál, lehet javasolni neki, hogy ő is főzzön a kis edénykéivel, kockájával (persze messze nem lesz pontos ez az utánzás még, de nem is az a lényeg). Érdemes tehát egy folyamatos, természetesen zajló szóbeli kontaktust fenntartani a kisgyermekkel, ez őt is szórakoztatni fogja, és talán Önnek is jobb érzés lesz, hogy van egy kis partnere, akivel "felnőttesen" meg lehet osztani a házimunka eredménye fölött érzett örömöt, lehet tehát egy kicsit játszani is a munka közben.

Kérdés:

Többször is átolvastam a levelét, s végül arra jutottam, hogy a fia viselkedésében egyrészt az ellentétes érzelmek harca okozhatja a változást. Több mint 6 évig lényegében kettesben voltak, ő volt az Ön számára a legfontosabb, nem volt riválisa sem, akivel osztoznia kellett volna az Ön idején, figyelmén, szeretetén. Ráadásul a 6-7 éves kor a személyiségfejlődés szempontjából is kényes korszak, a fiánál pedig épp ekkor jelentkezett a "pótapuka". Nagyon elképzelhetőnek tartom, hogy a fiában egymással szembenálló érzelmek harcolnak, amelyek jó adag feszültséget okoznak. Egyrészt szereti Önt és a férfit, akivel másfajta viszonya lehet, mint Önnel, másrészt haragszik mindkettőjükre, hiszen a fia pontosan érzi, hogy a felnőttek között olyan kapcsolat is van, aminek ő nem lehet részese. Valószínűleg fél is, hogy esetleg teljesen egyedül marad, vagy a pótapukája elmegy - hiszen hagyták őt már ott. Ezek a félelmek, indulatok a legtöbb esetben nem tudatosak, vagyis a fia nem tudná őket megfogalmazni, vagy beszélgetni róluk, ha szóba hozná. 
Másrészt elgondolkoztam azon, mit is jelenthet szimbolikusan a fia viselkedése: azt írja, hogy fegyelmezhetetlen, nem viseli el, ha megtiltanak a számára valamit, vagy ha fegyelmezik. Fegyelmezésre akkor kerül sor, ha valamit nem jól csinál a gyerek, vagyis ha nem jó eredményt hoz haza az iskolából, ha "nem jó" a viselkedése, stb. A gyerek számára csak az érzékelhető, hogy ő "nem jó", csak az ön haragját érzi. Félni, hogy otthagyják vagy már nem szeretik, ez a félelem pedig szorongással tölti el, és tombolva tiltakozik, a "nem jó" minősítés ellen. A fia viselkedése mögött ezért az "elhagyástól" való félelem is meghúzódhat. A helyzet tehát nagyon összetett, az ellentétes, nagy feszültséggel járó érzelmek harca a viselkedésen keresztül nyilvánul meg, önök csak ezt érzékelik. Mindenképpen jó lenn, ha felkeresnének egy pszichológust, aki segítene a fiának feldolgozni a szorongást okozó érzelmeit. Ez azért is jó lenne, mert állandó érzelmi feszültségben a fia nem tud az iskolára figyelni, s az Ön kapcsolata is megsínyli az állandó tombolást. 
Írta, hogy a szeretet nem segít. Márpedig nincs más út, mint a türelem és a szeretet, mert ha valóban a fenti érzelmek dúlnak a fiában, akkor a szigorú büntetés hosszabb távon csak súlyosbítja a helyzetet. A pofonok jellemzője, hogy eleinte egy hatásos, később kettő kell, aztán három, vagyis a testi fenyítés hosszú távon nem hat. Szabályokra természetesen szükség van, de ezeket a szabályokat próbálják előre tisztázni, s egyértelművé tenni a fia számára, s ugyanígy tudja a fia a szankciókat is. Ugyanakkor legyenek olyan helyzetek, amikor kikérik a véleményét, amikor a segítségét kérik, amikor együtt tevékenykednek, amikor összebújnak.

Izsó Ildikó

Kérdés:

Valóban nincs könnyű helyzetben, egy házasság válsága ugyanis minden érintettre hatással van. Szándékosan írtam a válság szót, mert levelében nem szólt arról, hogy a házassága végleg megromlott-e, vagy esetleg lát még lehetőséget a probléma helyrehozatalára.
Bármelyik helyzet álljon is fenn, azt javasolnám Önnek, hogy adjon időt magának! Két hónap valóban nagyon rövid idő ahhoz, hogy érzelmileg fel lehessen dolgozni egy kapcsolat megromlását. Tisztázatlan érzelmekkel pedig nem jó egy új kapcsolatot kezdeni. 
Lehetséges, hogy a házassága még helyrehozható lenne, ha nem, akkor is érdemes lenne várni a válás kimondásáig. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne találkozzanak a barátjával, csak "haladjon egy kicsit lassabban", adjon lehetőséget önmagának arra, hogy kiderüljön, valóban szerelemről van szó, vagy inkább hálát érez, mert Ön mellett álltak egy nagyon nehéz időszakában. Az érzelmek között eligazodni akkor, amikor egy hosszú kapcsolatnak vége, nem könnyű. Mint Ön is írta, a bizonytalanság érzése, az önbizalom, önértékelés megbillenése miatt sok minden összezavarodhat. 
Egyszóval azt javasolnám, hogy tartsa a kapcsolatot a barátjával, csináljanak közös programokat is, amire a fiát is elviszik, s közben próbálja meg érzelmileg feldolgozni házasságának megromlását. Így akkor sem lesz nagy válság fiával közös életükben, ha időközben kiderülne, hogy jelenlegi barátja esetleg nem az "igazi". Ezzel az óvatossággal, mindhármójukat megkímélheti egy esetleges újabb csalódástól, és persze az is lehet, hogy kiderül, megtalálta élete igazi párját.

Izsó Ildikó

Kérdés:

Azt hiszem igazából semmit nem tud a szüleivel kezdeni azon kívül, hogy elfogadja őket olyannak, amilyenek. Valószínűnek tartom, hogy ők máshogyan képzelték el az Ön életét, esetleg egy esküvőt is szerettek volna, mielőtt még terhes lesz, vagy a párválasztásával nincsenek kibékülve, vagy aggódnak amiatt, nehogy egyedül maradjon majd a babával, lehet az is, hogy egyszerűen nehezen békülnek ki a gondolattal, hogy nagyszülők lesznek, mert ez az ő életük múlását is jelenti. Szóval sokféle okot el tudok képzelni, ami miatt tartózkodóbban viselkednek Önnel. Nem hiszem egyébként, hogy az édesanyja nem foglalkozna Önnel, ne látná el tanáccsal, ha ezt Ön kérné. Lehet, ha együtt elmennének babaholmit nézni és közben beülnének valahova egy üdítőre, akkor megbeszélhetnék a dolgot. Talán jó lenne, ha Ön elmondaná, hogy milyen félelmei vannak, s kérné az anyukája segítségét (Ezek a félelmek teljesen természetesek az első gyermek születésekor). 
A saját gyermek születése mindenképpen mérdföldkő egy nő életében, nagy lépés az önállóvá, a felnőtté válás útján. Meg kell tanulnia függetlenedni a szüleitől, érzelmileg-anyagilag egyaránt, s hozzá kell szoknia, hogy Ön és a párja lesznek felelősek egy gyerekért. 
Nem írta meg részletesen, miért gondolja úgy, hogy nem fordulhat az anyukájához? Arról sem írt, milyen volt az eddigi kapcsolata vele? Arról sem írt, hogyan látja az élettársa a helyzetet, tud-e Önnek érzelmi támaszt adni?
Sok boldogságot kívánok a babához!

Izsó Ildikó

Kérdés:

Többször elolvastam a levelét és mindig arra jutottam, hogy az érintettek közül senki nincs könnyű helyzetben. Tényleg nehéz tanácsot adni - ez egyébként minden "babanetes" kérdésre igaz - megpróbálok azonban néhány gondolatot leírni, ha konkréten nem is, talán okok és indítékok megértésében hasznukra lesz.
Először Önökről, akik még a legkönnyebb helyzetben vannak: férje a válása után megtalálta Önt, akivel új életet tudott kezdeni. Megtalálta az érzelmi biztonságot, a hátteret, az új családot. A láthatások ugyan felbolygatják a nyugalmukat, a leveléből azonban az tűnik ki, hogy nyugodta, kiegyensúlyozottan, boldogan élnek. A férjén keresztül érzelmileg Ön is érintve van, hiszen a kislány helyzete, viselkedése biztosan szóba kerül két láthatás között is.
A volt feleség helyzete nehezebb: a levele alapján úgy gondolom, hogy Ő nem talált tartós kapcsolatot lehet, hogy egyedül van, hiányzik a párkapcsolat nyújtotta érzelmi biztonság. (a volt feleség még öt év után is a férjét hibáztatja). 
Egy válás, a házasság kudarca sosem csak egy ember hibája, abban mindkét fél "leteszi a magáét". S akármilyen megfontoltan jutnak is el a felek a válásig, az érzelmi sérülés, a kudarc mindkettőjükben ott marad. Fokozottan érvényes ez akkor, ha valamelyik fél nem tud új kapcsolatot kialakítani, vagy nem sikerül érzelmileg leválnia a másik félről. Ekkor kezdődnek a vádaskodások, a gyerek "hergelése", a másik hibáztatása. Az Önök esetében a kislány valószínűleg egy-egy elejtett szóval tudósítja az anyukáját, hogy jól vannak, ráadásul itt a kisbaba, aki élő példája a házasságuk sikerének. Ez talán még jobban ébren tartja a volt feleségben a veszteség érzését. Miért gondolom ezt? Azért, mert ha megtörtént az érzelmi leválás a másik félről, akkor egy bizonyos távolságból, objektívebben tudjuk szemlélni a másikat, a kapcsolatot, az új párt. Valószínűleg a volt feleség azért nem tud eleget foglalkozni a kislánnyal, mert önmagával kell foglalkoznia. Nem egyszerű egyedül, vagy bizonytalan kapcsolatban élni, ez nagyon sok érzelmi energiát felemészt. ( Itt jegyzem meg, hogy Önök szerint nem foglalkozik az anyuka eleget a kislánnyal lehet, hogy ez az anya-lány viszonyban elég.) 
S végül a kislány: Ő van a legnehezebb helyzetben, mivel érzelmileg a legkiszolgáltatottabb és neki vannak a leggyengébb védekezési stratégiái. Látja az Önök családját, látja az anyját, ellentétes hatásoknak van kitéve, ami érzelmileg Őt nagyon igénybe veszi. Már ez is elég ahhoz, hogy szomorú, sértődékeny legyen. A kisbaba pedig féltékennyé teszi Őt, mint minden testvért. Nem csodálkoznék, ha feleslegesnek érezné magát itt is ott is. 
Ráadásul lassan belép a serdülőkorba. A nemi hormon termelődése már jóval az éretté válás előtt megindul, érzelmi labilitást, kiegyensúlyozatlanságot okozva.
Mit tehetnek - feltételezve, hogy a leírtakban nem tévedtem túl nagyot? Mindenképpen tartsák tiszteletben a kislány hangulatváltozásait, ne akarjanak tőle mindent megtudni, ne kérdezgessék, csak ajánlják fel, hogy beszélgethetnek, ha Ő is akarja. Akkor azonban, ha beszélni kezd, csak rá figyeljenek. Semmivel se kommentálják az anyja viselkedését, hallgassák meg mit mond róla, s igyekezzenek pozitívan nyilatkozni róla. 
Amennyiben lehetséges, vonják be a kicsi gondozásába, legyen Ő a nagylány. Jót tesz, ha a kislánynak és az apukájának vannak külön közös programjaik. Nem kell minden alkalommal valamit kitalálni, de azért egy hónapban egyszer-kétszer menjenek el kettesben moziba, színházba, állatkertbe. Ha esetleg hét közben találnak valami vonzó programot, akkor soron kívül vigyék el rá. 
Ha a kislány megnyílik, azt csak lassan teszi, könnyen bezárul, megbántódik, ezért mindig figyelmesen hallgassák meg. S még egyszer, tartsák tiszteletben a hangulatváltozásait, ne kérleljék, csak ajánlják fel, hogy ha akar, jöjjön játszani, főzni segíteni, stb. Indirekt módon fejezzék ki fontosságát az Önök számára, vagyis nem kell ezt szóban megfogalmazni, hanem inkább a kislányra figyeléssel, a közös programokkal erősítsék benne ezt az érzést.
Remélem sikerült valami használhatót írnom, sok sikert és türelmet kívánok.

Izsó Ildikó

Kérdés:

Amikor többször elolvastam a levelét arra jutottam, hogy teljesen egyetértek Önnel. Az, hogy Önöknél Hollandiában egybemossák az óvodát és az iskolát nem szerencsés. A levelét olvasva először az jutott eszembe, hogy Hollandiában a pedagógusok miért akarnak állandóan célzottan fejleszteni, miért nem bíznak a gyerekben? Aztán az is eszembe jutott, hogy egy négyévesnek elég feszítő lehet az egész napos strukturált program, a 35-40 perces játékos foglalkozást is soknak vélem.
A gyerek fő tevékenysége a játék, de nem a fejlesztő a játék. A gyerek attól fejlődik, hogy a szabad játék során a saját ütemében haladva ismerheti meg a világot, dolgozhatja fel az őt ért élményeket. Önöknél az élményt biztosítják, de hol van a feldolgozásra szánt idő? A fejlesztő játék, mint a neve is mutatja, fejleszt, tehát tanít. Miért van erre szüksége egy egészséges 4 évesnek? Miért nem mesélnek nekik, hagyják őket, hogy rajzoljanak vagy játszanak úgy, ahogy kedvük és érdeklődésük diktálja? Emellett az egy óra szabadban eltöltött idő is kevés, ha ez a rendszeres gyakorlat. A fejlődő szervezetnek legalább 2-3 órás szabadban való tartózkodás szükséges, hogy a mozgásigényét ki lehessen elégíteni, s biztosítva legyen az optimális oxigénellátás is. Itt nem a tornára kell gondolni, hanem ismét a szabad játékra, csináljon úgy és azt, amit akar a gyerek, természetesen a biztonsági határok mentén. A fizikai aktivitás során tapasztalhatja meg, mire is képes valójában, mit tud és mit nem tud megcsinálni. Ügyesedik a próbálkozásokkal, s ez kedvezően hat vissza egyéb tevékenységeire is. 
Nekem túlzottnak tűnik a foglalkozások mértéke és tematikája is. Nagyon kötött és nagyon fárasztó lehet ez egy 4 évesnek. Ebben a korban nem ara van szüksége a gyereknek, hogy szellemileg elfáradjon, sokkal inkább a fizikai fáradtságot igényli. Nem írta, hogy ebéd után alszanak-e a gyerekek? Ugyanis a szervezetük nagyon igényli a délutáni pihenést, ráadásul alvással igazán csak a fizikai fáradtság pihenhető ki, a szellemi nem. 
A Waldorf rendszer Magyarországon is működik, az óvodától most már az érettségiig. Én úgy tapasztaltam, hogy az Ön által említett antropozófia nálunk nem kap hangsúlyt. Nagyon sokan adják az óvodába a gyereküket, sőt még az iskolát is ott kezdik el, majd egy-két év múlva átviszik a gyereket egy normál általános iskolába. Érdeklődjön utána, hogy van-e lehetőség ilyen átjárásra?
Az óvodáskorban, de még a kisiskolás kor elején is a felnőtt személye a meghatározó, csak kb. 9 éves korban váltanak a gyerekek, és lesz a legfontosabb számukra a kortárscsoport. Addig a velük foglalkozó felnőtt személyén keresztül ítélik meg (szeretik vagy sem) az intézményt is. Ha a gyerek valamiért nem szereti a felnőttet, aki vele foglalkozik (pl. túlzott követelményeket állít fel vele szemben, nem veszi figyelembe a kívánságait, túlzottan korlátozó, érzelmileg elutasító), akkor a tevékenységben sem fogja örömét lelni, amit a felnőtt kínál neki. Ha tehát a gyerek nem érzi jól magát egy helyen, mert nem megfelelő számára, akkor hiába tesznek akármit a körülötte lévő felnőttek, az egész fejlesztés céltévesztetté válik.
Kedves Asszonyom! Nem tudom, hogy véleményemben mennyire befolyásol -mert hogy befolyásol az biztos, - a kultúrák közötti különbség. Azt tudom, hogy a magyar óvodapedagógia világhírű, az óvónők képzése nagyon magas színvonalú. Úgy vélem, talán nem véletlenül. 
Ön azt kérdezte levelében, hogy mit tegyen? Talán megérti, hogy nem mondhatom meg, hogy ezt vagy tegye, mert nem ismerem az összes körülményt, s gyermekének nevelése is az Ön és férje felelőssége, így a döntést is Önöknek kell meghozniuk. 

Izsó Ildikó

Kérdés:

Először is két dologgal kapcsolatban kell megnyugtatnom. Az első, hogy a gyermek biztosan nem hiperaktív, sőt, teljesen egészséges, jól fejlett, és mindent úgy csinál, ahogyan kell, beleértve a bölcsődei tiltakozást is. Erről majd mindjárt bővebben is írok. A második dolog, amivel kapcsolatban meg kell nyugtatnom az az, hogy Ön jó anya, jól neveli a gyermeket, nagyon sokat tud a gyermekről, a fejlődéséről, és az is látszik, hogy ezek nagyon fontosak Önnek. Ne tartson tehát attól, hogy elrontotta a kisfiút! A leírtak alapján úgy látom, hogy a gyermekkel semmi baj sincs, a kisfiú egyetlen problémája, hogy nem érzi jól magát a bölcsődében. A bizonytalanságérzet és a szorongás miatt nem tud a gyermek olyan színvonalon játszani, barátkozni, mint pl. otthon. Ahogy leírta, ez részben valóban összefügg a gondozók viselkedésével. Azért írom, hogy részben, mert egyrészt a felnőttnek, a gondozónak nagyobb tudása, képessége, lehetősége van arra, hogy a kisgyermek félelmein segítsen, hogy segítse a kicsi beilleszkedését. Másrészt azonban az is igaz, és itt szerintem erről van szó, létezik olyan, hogy egy felnőtt és egy gyermek nem talál egymásra, nem értik meg egymás érzelmeit, kifejezési módjait. (A bölcsődei beszoktatáskor egyébkén egyáltalán nem ritka a hosszú sírós időszak. Az anyától való elszakadás nagyon fájdalmas ilyen kicsi korban, de jó gondozói magatartással, szeretettel, jó bölcsődei légkörrel, és persze az anyai melegség biztonsága és a gyermek érzelmi és gondolkodásbeli változása mellett jól fel lehet dolgozni ezt az érzést. Hozzá kell rögtön tennem, hogy a gyerekek nagyon különbözőképpen éreznek és viselkednek egy ilyen helyzetben, és gyakran előfordul, hogy a három hét után is sír a kicsi a reggeli elváláskor.) Azt gondolom tehát, hogy legjobb lenne, ha mégis keresnének egy másik bölcsődét. Az e mellett szóló érveim a következők: megpróbáltak már a gondozókkal beszélni, de semmi nem változott, nem sikerült tehát változást elérni ott, ahol pedig leginkább lehetett volna, a felnőttnek nagyobb kompetenciája van abban, hogy ő változzon, változtasson, mint egy 28 hónapos gyermeknek. A kisfiú nem érzi ott jól magát, ez elég nyilvánvaló, ő viszont ezen a dolgon aligha tud változtatni. Azt tanácsolnám legszívesebben, ha mégis elvinnék ebből a bölcsődéből, hogy ne is intézményt keressenek, hanem gondozónőt, olyat, akiben Önök megbíznak, és akire szívesen rábízzák a kisfiút. (Ezt a fajta személy keresést javaslom egyébként az óvodával és az iskola alsó tagozatával kapcsolatban is.) Ha mégis úgy döntenek, hogy elviszik innen a a gyereket, akkor arra lehet készülni, hogy valószínűleg hosszabb időt vesz majd igénybe az új helyen, amíg a kicsi megtanulja, hogy létezik olyan hely az otthonin kívül, ahol szeretik és biztonságban van. Attól nem kell tartani, hogy ha innen elviszik, akkor az példaértékű lesz arra nézve, hogy az van, amit a gyerek akar. A gyerekek pontosan különbséget tudnak tenni a jó és a rossz hely között, és ha megtapasztalja, hogy egy másik bölcsi jó és érdekes, akkor idővel jól fogja ott érezni magát.

Kérdés:

Leveléből arra következtetek amire Önök is, hogy a fia újból jelentkező elválási nehézségei a bölcsődei élményeivel lehetnek összefüggésben. A "kedvenc" gondozónővel kellene beszélniük, Ő hogyan ítéli meg a helyzetet? El tudom képzelni, hogy nála/vele jobban biztonságban érzi magát a fia, többet veszi ölbe, dajkálja, nagyobb figyelmet fordít rá. Egyébként az 5 hónap nem hosszú idő, a "visszaesések" nem ritkák, főleg a hosszabb otthon töltött idő után (hétvége, betegség) jelentkeznek. Gondoljon bele, a fia 3 évig Önnel volt, neki nem egyértelmű, hogy most váratlanul miért kell Öntől elválnia minden reggel? Nem érti, hogy azért, mert 3 éves lett, miért kell gyerekek közé mennie, egyedül ott maradnia? Valószínűleg szívesebben maradna Önnel otthon még egy darabig. Az én hároméves fiam az óvodát nem bírta, mivel a lányunkkal itthon volt a férjem, még egy évet várhattunk. Most szeptemberben minden különösebb gond nélkül ment vissza ugyanabba az óvodába, ugyanabba a csoportba, jól érzi magát, "annyira rendetlen, amennyire kell" -ezek az óvónő szavai. A három éves határt a jogszabályok írják elő, még ez is nagy kedvezmény a gyerekeknek, más országokhoz képest. Vannak azonban olyan gyerekek, akik érzelmileg más ritmusban érnek, fejlődnek. Nekik a 3 éves közösségbe adás még korai, ezért hosszabb ideig tart a beszoktatás. Az Önök lelkiállapotát teljesen megértem, én is sírtam az óvoda előtt a kocsiban, amikor le kellett fejteni a gyerekem kezét a nyakamból. 
Az iskola miatt ne aggódjanak, addig a fiuk még 3 évet jár óvodába, addig még "beletanulhat" a közösségbe, és érzelmileg is sokat érik, változik. 
Legyenek a fiukkal nagyon türelmesek, próbáljanak beszélni vele, hogy mindkettőjüknek el kell menniük dolgozni, ezért kell a bölcsi. Reggelente adjanak neki valami apróságot, amit magánál tarthat, ami vigaszt nyújt a számára, amit megnézhet, ha hiányoznak neki. Egyszer azt a megoldást találta ki egy anyuka, hogy készítettek képet a gyerekről és magáról, vettek két kis kinyitható láncra fűzhető medált és abban tették a képeket. Ezt mindketten, a mama és a gyerek is magánál tartotta, így sikerült az elválás fájdalmát csökkenteni. A négyéves óvodás fiam is visz magával mindig valamit, ami az otthonra emlékezteti. Mindennap megkérdezi, mikor megyünk érte, mi pedig igyekszünk nem késni.
Továbbra se bíztassák a fiukat a gyerekekkel való szembeszállásra, neki az Önöktől való elválás nagyobb gondot okoz, valószínűleg ezért nem tud "önérvényesítő" lenni. Bele kell szoknia, törődnie ebbe a naponkénti elválásba, a gyerekek csoportjába való beilleszkedés csak ezután jöhet.

Izsó Ildikó

Kérdés:

Egyetértek a gyerekorvosával, ha csak lehetséges a gyerekeket 3-4 éves korig a családban kell tartani. Ebben az időben az anya biztonságot jelentő közelségére van szüksége. Vannak olyan esetek is amikor a bölcsőde kikerülhetetlen, amikor nem lehet otthon maradni a gyerekkel ilyen vagy olyan ok miatt. Egyébként nem hiszem, hogy a bölcsődében nem foglalkoznának a gyerekekkel. Az, hogy engedik őket a saját érdeklődésüknek megfelelő dolgokkal játszani, nem ugyanaz, mint amikor nem foglalkoznak velük. Ebben az életkorban az érzelmi biztonság az alap, amiről indulva a gyerek megismeri a világot. A legnagyobb biztonságot pedig az anya jelenti. Ne aggódjon, hogy nem tud mit kezdeni a kicsivel télen, hiszen sétálni, a szabadban lenni mindig lehet, csak meleg ruha kérdése az egész. Még esőben is ki lehet menni, ezt különösen élvezik. Lehet gyűjtögetni kavicsot, tobozt, levelet, amit később lepréselhetnek, vagy vázába tehetnek. Télen is találkozhatnak a játszótéri ismerősökkel, összejöhetnek, így Ön sem érzi annyira bezártnak magát, nem lesz elzárva a felnőtt társaságtól. Az egyre nagyobb lányt be lehet vonni  a főzésbe, a takarításba, neki minden játék, szívesen segít majd.
Akkor azonban, ha úgy érzi, nincs türelme a kicsihez, a vele való foglalatossághoz, inkább vigye el a bölcsibe, lehet, hogy a fél nap is elég, ebédre hazamehetnek, így Önnek is lesz egy kis szabadideje, ezzel pedig nagyobb türelme a lányához délutánonként.  
Izsó Ildikó

Kérdés:

A három nyelvűség valóban ritka dolog, én sem sok beszámolót olvastam róla. A beszédfejlődés csak egyéves kor után indul meg, s nagy egyéni különbségek vannak a gyerekek között. Van aki már másfél évesen szavakat mond, két évesen folyékonyan beszél, míg a másik két és fél éves koráig nem mond csak egy-két szót. A többnyelvű környezet valószínűleg befolyásolja a nyelvelsajátítást, szinte biztos, hogy keverni fogja a szavakat, kifejezéseket a kicsi. Valószínűleg azon a nyelven szólal meg először, amelyiket a leggyakrabban hallja. 
A levelében van egy pont, amit csak érint, mégis fontosnak tartom, hogy reflektáljak rá. Ez az, hogy csak három hónapig marad együtt a kicsivel, ezután bölcsibe kell, hogy adja. Nem írt a részletekről, arról, hogy mi a munkája, s miért van ez a szigorú szabályozás, ami csak három hónapot engedélyez az anyának. Mindenhol azt hangsúlyozzák, hogy a gyermek életében az első év a legfontosabb, hogy a kötődés, ami majd a későbbiekben mintaként szolgál a gyermek számára, kialakuljon. Gondolom, nyolc órában dolgozik, ami nagyon sok egy ilyen kicsinek. Szoptatni sem tudja majd, nem tartom valószínűnek, hogy 4 óránként elengednék egy-egy órára. Gondolják át a férjével, hogy a gyermekük életében az első évet nem tudják visszahozni, az első mosoly, az első gügyögés nem Önöknek szól majd, hanem a gondozónőnek. Innen nézve az anyanyelv sem kérdéses, az a holland lesz. Ugyanis nem az a gyermek anyanyelve, amit az anyukája beszél, hanem az, amit először elsajátít. 
Végül még egy gondolat. A nyelvelsajátítás valóban nehéz, fáradtságos munka, magam is átéltem-átélem, amikor a szavakkal, a nyelvtannal birkózom. Mégis úgy gondolom, hogy nem akkor indítják optimális feltételekkel a gyermeküket az életben, ha már fél évesen három nyelven tudja azt mondani, hogy asztal, hanem akkor, ha biztos, stabil, érzelmi támaszt adó egész családban cseperedhet fel. A fejlődés folyamán ugyanis vannak vissza nem hozható periódusok, amelyek ha elmúlnak, pótolni sem lehet azokat, ilyen a már említett kritikus egy év. Az egyéni szakmai karrier, a pénz valóban fontos tényezők az életben, kérdés, hogy amit most elmulasztana, az a jövőben pótolható lenne-e? 
Elnézését kérem, ha esetleg kellemetlenül érintette a válaszom, de úgy diktálta a szakmai tapasztalatom, hogy felhívjam a figyelmét erre a kérdésre.

Izsó Ildikó

Kérdés:

A beszédfejlődés hosszú és összetett folyamat, ahol nagyok lehetnek az egyéni különbségek. A hathónapos csecsemő már kezdi megérteni a beszédet. Először a gyerek a hanghordozás érzelmi színezetét különbözteti meg: kedveskedő hangra derűsen vagy örömmel reagál, szigorú, dorgáló hangra ijedt arcot vág, esetleg sírva fakad. 6-7 hónapos korú gyereket figyelve az a benyomásunk lehet, hogy érti a beszédet, ez azonban nincs így, mert a gyerek ilyenkor még a helyzetben tájékozódik, nem szavakat ért. A szavak tartalmi megértését, a tiszta beszédmegértést megelőzi a helyzeteknek a megértése, amelyeknek a beszéd egyik összetevője. A beszédmegértés folyamatának az a lényege, hogy a gyerek számára egyértelművé váljon, hogy egy adott hangcsoport változatos helyzetekben kapcsolódik egy és ugyanazon jelentéshez. A gyerekek eleinte megtanulnak egy szót, amely egyetlen tárgyat jelöl, világossá válik számukra, hogy minden szó egy konkrét dolognak a neve Ezután különféle helyzetekben lejátszódó, változatos cselekvések révén terjesztik ki ezt a megnevezést színben, nagyságban, formában különböző, de a cselekvés szempontjából hasonló tárgyakra. 16 hónapos kor körül az átlagos beszédfejlődésű gyerek 8-15 szót használ, ezek zöme "saját gyártású" (pl.aja=anya, nene=inni, nyem-nyem=enni, stb) a megértett szavak száma ennek többszöröse. 2-3 éves kor között gyorsul fel a beszédfejlődés, a második életév végén általában megjön a gyerek beszélő-kedve, rájönnek, hogy a kapcsolatteremtésnek a beszéd is eszköze lehet. A beszédfejlődés során nagyok az egyéni eltérések, akadnak gyerekek, akiknél csak a harmadik életévben következik be a fordulat. (Saját példa: a fiam 2,5 éves koráig egyetlen árva szót -még saját gyártásút sem - mondott, ezután kb. 8 hónap alatt folyékonyan megtanult beszélni.). 
Önöknek azt javasolom, hogy még várjanak egy kicsit. Általában az a tapasztalat, hogy azok a gyerekek, akik nehezebben kezdenek beszélni, egy idegen közösségben, ahol nem értik meg tökéletesen a mutogatást, mimikát és hangokat, gyorsan el kezdenek beszélni. Még valami: a beszédfejlődés, beszédtanulás során természetes az Ön által leírt hangzócsere. Ne javítsák ki a gyereket, mert ezzel kedvét szeghetik.

Izsó Ildikó

Kérdés:

Szeretném megnyugtatni, ne aggódjon, fia remekül halad a beszédfejlődésben. Nagyon sok szót ért, és a kimondott hangok száma is megfelel a korának. A leveléből nem derült ki, hogy a kollégám milyen összefüggésben mondta a beszédfejlődés és az anyai gondoskodás hiányának kapcsolatát. Valószínűnek tartom, hogy jóval későbbi életkorban jelentkező beszéd hiányra/zavarra gondolhatott. A gyermekek általában 1-1,5 éves korban mondják ki az első szavakat, de ez egészen 3 éves korig(!) kitolódhat. Annak, hogy mikor szólal meg egy baba, számtalan oka van. Pl. a fiúk később kapnak kedvet a beszédhez, a lányok előbb szólalnak meg. Saját tapasztalatom is, hogy éppen az odafigyelő, a gyermek kommunikációját -ami nem azonos a beszéddel .- jól megértő környezetben a gyerek később érzi szükségét a szavak használatának, hisz a jelzéseit, akár hangokat, szótöredékeket "mond", akár mutogat a környezet  pontosan azonosítja. Egyszóval ne aggódjon, egyrészt nincs semmi baj, másrészt ráér még a fia a beszéddel. Ne erőltesse, bízza rá, az egészséges gyerek "tudja" mikor jött el az ideje a beszédnek. (További megnyugtatásként: a lányom, aki harmadik gyermekünk, egy hónap múlva két éves lesz és talán két-három hete kezdett el szavakat mondani, most kb. 10 szót használ, mindent megért és nagyon jól megérteti magát a környezetével.)
Egyszóval ne aggódjon, sem a munkája, sem a dédnagymama felügyelete nem befolyásolja a beszédfejlődést. Az a szempont, hogy ha nem az anya van a kicsivel, akkor lehetőleg mindig ugyanaz a személy vigyázzon rá, Önöknél teljesül. A dédi biztosan odafigyelve, kicsit talán visszafiatalodva gondozza a kicsit. Az Ön és férje családja közötti diszharmónia már fontosabb, bár egyelőre közvetlenül még nem érinti a fiát. Áttételesen azonban igen, hiszen az ellentétek következtében a felnőttekben keletkező érzelmi feszültséget már nagyon korán érzékelik a gyerekek. Amennyiben nem tudják megtalálni, feloldani vagy mérsékelni a konfliktusok forrását, próbáljanak valamilyen más megoldást találni. Ennek a baba későbbi fejlődése szempontjából lenne jelentősége.
A "jóakarókkal" ne törődjön, próbálja figyelmen kívül hagyni a megjegyzéseiket. Még egyszer: nyugodjon meg, a kicsi beszédfejlődése rendben zajlik.

  Izsó Ildikó

Kérdés:

Nem hinném, hogy Ön rossz anya lenne, talán kicsit engedékenyebb, de semmiképpen nem rossz anya! A belső bizonytalanságát viszont a gyerek valószínűleg megérzi, talán az engedékenységéből (esetleg a következetlenségéből?). 
Egy kétéves gyereknek semmi olyasmit nem kell tudnia, ami konkrét ismeret lenne, tehát nem kell tudnia verset, nem kell ismernie a színeket, nem kell ott ülnie a képeskönyv előtt 5 percnél hosszabb ideig, talán még addig sem! A gyerekeknél ebben a korban nagyon sokat számítanak a hónapok, egy fél év tehát nagyon nagy előny. Aztán azok, akiknek testvérük van vagy a környezetükben él egy náluk idősebb gyerek, sok mindent megtanulhatnak a másiktól. Nem tudom mit ért "rendes" beszéden, ebben a korban már mondogatnia kell a szavakat, esetleg mondatokat. 
Fanni egyáltalán nem butus, azt hiszem egy eleven, akaratos, szeretni való kicsi lány, aki pontosan tudja mit akar, s ennek hangot is ad! Egyébként biztos vagyok benne, hogy nagyon szereti az engedékeny, kicsit bizonytalan anyukáját, aki olyan érzelmi biztonságot adott és ad a számára, amitől Fanniban nyoma sincs a szorongásnak, amitől képes felfedezni a világot! 
A hisztijének sok oka lehet, valószínűleg a dackorszak, most tanulja, milyen is a saját akarat, s hogyan lehet azt érvényre juttatni. Az Ön határozottsága sokat segíthet a dolgon.
A környezete "jóindulatú" megjegyzéseire ne hallgasson, jó anyukája Fanninak!

Izsó Ildikó

Kérdés:

A helyzete nem egyszerű, azt hiszem, az anyák sokat emlegetett csapdájába került. A döntése előtt egyszerre több szempontot is meg kell fontolnia, megpróbálom ezeket összefoglalni, hátha segítenek. A gyermek születése nagy öröm a családban, egy férfit és egy nőt egy életre összekapcsol, bármi is történjék később. Ugyanakkor a házasság nagy próbája is, mert az anya, teljesen érthetően, nagyobb érzelmi intenzitással fordul a gyermeke felé egy darabig. Van olyan férj, aki ezt jól viseli, s van, aki nehezebben. Azoknál, aki érettebbek a házasságra és a gyermekvállalásra elmélyíti a kapcsolatot a gyermek érkezése, a férj megérti és elfogadja (megpróbálja elfogadni?) az átmeneti vagy átmenetinek tűnő változásokat. Részt vesz a gyermek gondozásában, nevelésében és felelősséggel van családja iránt. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne néha szüksége a feleségére amúgy a gyerek nélkül, s itt nem csak a szexre gondolok. A felnőtt emberek bármennyire is tisztában vannak a család iránti kötelezettséggel, néha igénylik egymás kizárólagos társaságát. Azt tapasztalom, hogy erről gyakran megfeledkeznek a párok, pedig az időnkénti kettesben eltöltött idő (mozi, séta, utazás) nagyon jót tesz a kapcsolatnak is és az egyénnek is. Emellett az Ön férjének - leveléből az tűnik ki - nagyon fontos ez az utazás, hiszen munkájának elismerése, ráadásul ezzel az úttal különleges élményt adhat Önnek. 
Másrészt ott a kicsi, aki lassan elmúlik fél éves. Nehezíti a döntést, ha még szopik, mert akkor nehezebben lehet magára hagyni, persze ez sem megoldhatatlan. A következő kérdés, van -e a közelben egy lelkes nagymama, aki az utazás előtt jó néhány héttel, aktívabban részt tud venni a kicsi életében, s vállalja a majdnem egy évest egy hétre. Ha van egy olyan személy, akit a fiuk megismer, aki megtanulja azt, hogyan kell gondozni, milyen szükségletei vannak, akkor nyugodtan rá lehet hagyni egy hétre, mert a fiuknak nem lesz semmi baja. Az "anya-hiány" biztosan fellép, de a kapcsolatukban nem valószínű, hogy törés lenne. Lehet, hogy neheztelni fog egy darabig, de aztán minden visszazökken a régi kerékvágásba.
Dönteni Önöknek kell. Azt javasolom, beszéljék meg a férjével együtt nyíltan ezt a helyzetet. Mindketten mondják el a valódi vágyaikat, ki mit szeretne a legjobban, meg tudják-e oldani a jelentkező problémákat. Együttes mérlegelés után hozzák meg a kompromisszumos döntésüket.

Izsó Ildikó

Kérdés:

A leveléből kitűnik, hogy kislányuk még mindig nem tudta feldolgozni szülei válását. A viselkedéséről írt tünetek alapján valószínűleg több érzés is küzd benne: szomorú a szülők válása miatt ugyanakkor dühös is, haragszik a szüleire, amiért elhagyták őt, felborítva ezzel világának biztonságát. A gyermek számára akkor is így van ez, ha az a házasság innen, a felnőttek oldaláról nézve, mindenféle szempontból rossz volt. Ezzel egy időben meg kell küzdenie Önnel, a riválisával, akit egyszerre szeret mert biztonságot és szeretet kap Öntől, ugyanakkor haragszik is Önre, mert megpróbálja "elvenni" az apát. Az, hogy nem akar elköltözni az apai ágyból, az Önnel való rivalizálás jele is lehet. Ezek az érzések-indulatok vezethetnek azokhoz a viselkedési tünetekhez, amikről levelében írt. 
A gyermek részéről a felnőttek iránti csalódás és düh érthető (azok az emberek hagyták cserben, akikben a legjobban bízott, akikhez a legjobban kötődött). Ugyanakkor vágyik a szeretetre, szüksége van a biztonság érzésére, igényli az érzelmi támaszt. A kérdés azonban mindig ott van: bízhat-e, nem hagyják-e el újra? 
A felnőttek pedig azon töprengenek: meddig tartható ez az állapot? Meddig lehet engedni a gyermeknek, s hol kell meghúzni a határokat? 
A gyermek által átélt érzelmi viharok őt is, a környezetét is megviselik. Ezeknek az érzelmi viharoknak a megjelenései a hisztik, a csúnya beszéd. Ezek a jelenetek egyrészt kifejezik érzelmi labilitását, másrészt ezekkel "teszteli" a környezetét. Azt ugyanis, hogy szeretik-e, bízhat-e, csak úgy tudja lemérni, ha mindig a határokat keresi, azokat feszegeti. 
Sajnos, így látatlanban nem igazán lehet tanácsot adni, ismerni kellene a gyermeket, s alaposabban a körülményeket. (nem írt arról, miért nem az anyánál maradt a kislány, a mostani helyzet végleges, vagy csak átmeneti, találkozik-e az anyával a gyermek, elfogadja-e az apa fegyelmezését, Öntől elfogad-e korlátozásokat, az óvodában hogyan viselkedik, stb.) Ezért azt javaslom, hogy keressenek fel pszichológust, aki segíthet feldolgozni a kislánynak az átélt élményeket, és segíthet abban is, hogy a gyermek újra megtalálja az érzelmi biztonságát. Ha ez megtörténik, az ágyból való elköltöztetése sem lesz probléma.
Sok sikert kívánok.

Izsó Ildikó

Kérdés:

Nagyon nehéz kérdést tett fel, sokat töprengtem a válaszon. Végül is arra jutottam, hogy ha egészséges egy nő, nincs semmi problémája, ami a gyerekvállalás útjában állna, akkor talán nincs ilyen időpont. Lehet, hogy ezzel a válaszommal nagy vihart kavarok, ezért leírnám, hogy miért gondolom így. Egy nő számot vethet azzal, hogy mivel jár egy gyermek, de pontosan sosem lehet kiszámítani sem a nehézségeket, sem a reakciókat. Nagyon sokfélék vagyunk, eltérő személyiséggel, eltérő probléma megoldási, alkalmazkodási képességgel, eltérő a rugalmasságunk és a konfliktuskezelési módunk is. Ekkor még csak a felnőttről volt szó, pedig ott van még baba, akinek gyámoltalansága ellenére van temperamentuma, az akaratát is érvényesíteni tudja, lehet "könnyű", vagy éppen "nehéz" baba és itt nem a súlyára gondolok. Egyszóval annyi változóval kell számolni, hogy nem lehet az ideális időpontra várni. Emellett az ember lánya nem is nagyon tudja kiszámítani, hogy mi vár rá, ha megszületik a baba (valamivel egyszerűbb a második gyereknél, mert ott legalább már tudni lehet, mivel jár a gyereknevelés, persze a változók sokfélesége ott is érvényesül). Szerencsére a fogantatás és a születés között van kilenc hónap, ami alatt a nő egy sor érzelmi változáson is átmegy -a sok-sok testi változás mellett. Ez alatt az idő alatt, a neve is ez -várandósság -fel lehet készülni a babára, s ez általában meg is történik. 
Jó, ha akkor vállal egy nő gyereket, ha nem érzi úgy, hogy a baba akadályozza valamiben (karrierépítés, pénzkereset, szórakozás), ha nem érzi úgy, hogy áldozatot hoz a baba vállalásával. Jó, ha úgy érzi, ki tud lépni az eddigi, megszokott életformájából és legalább két évre otthon tud maradni és csak a babával tud foglalkozni. 
Azt hiszem, akkor jött el a gyerekvállalás időpontja, ha többször gondolja azt, hogy jó lenne a baba, ha megáll a bababoltok előtt, ha azon kapja magát, hogy elképzeli a babaszobát, egyszóval, ha több a baba melletti érv. Akkor, ha van olyan célja, aminek a megvalósítása nem várhat egy-két évet, akkor várjanak még a babával.
Mi három gyermeket nevelünk, s mindegyik születése után szinte azonnal úgy éreztem a férjemmel együtt, hogy nélkülözhetetlenek, néhány nap múlva pedig nem tudtuk elképzelni, hogyan élhettünk az éppen soron következő gyerek nélkül. Nagy türelmet és nagy leleményességet követelnek az embertől, de olyan örömet, olyan érzelmi pluszt adnak, ami nem vethető össze az esetleges lemondásokkal.  

Izsó lldikó

Kérdés:

Feltehetően semmit sem csinál rosszul, de talán segít, ha néhány dolgot elmesélek. Az óvodáskorú gyermekekre nagyon is jellemző lehet az agresszió, a hirtelen érzelmi kitörés, a gyakori hangulatváltás, õk ugyanis még nem tudják felnőtt módra könnyen és gyorsan feldolgozni az örömüket, bánatukat, félelmeiket, sérelmeiket. Éppen ezért a viselkedésben (is) megjelenik a gyermek minden érzelme. Nagyok lehetnek persze az egyéni különbségek is: egyik gyerek szélsőségesebben fejezi ki az érzelmeit, mint a másik. Az sem mindegy, hogy az óvodában mit hall és lát a kisgyermek, hiszen valóban a gyerekek egymástól is eltanulják az agresszió  különböző, és a felnőtteknek nem mindig tetsző kifejezési formáit, mint ahogy sok más, elfogadott viselkedést is megtanulnak. 
Ha korábban nem viselkedett így a gyermek, akkor az is felmerül bennem, hogy talán az óvodában éri valami olyan, ami miatt otthon lesz agresszív. Lehet, de ez csak feltételezés, hogy az óvodában semmiféle "agressziót" sem engednek, több dolgot is, pl. hangoskodás, egy játékon való veszekedés, kisebb verekedés, vagy játékos birkózás, komolyan büntetnek, tiltanak. Az is lehet, hogy az Ön kisfia nem tud vagy nem mer agresszív lenni  valami vagy valaki miatt az óvodában, és otthon adja ki a haragját, ahol mégiscsak lehet. Talán érdemes lenne megtudni az óvónőktől, hogy milyen is ez a kisfiú az oviban, mit csinál, jól érzi-e ott magát, vannak-e barátai, mivel és kikkel játszik, stb., szóval, ami egy szülőt egyáltalán érdekel a gyermekével kapcsolatban.
Mit lehet tenni? Bármi is az oka, talán segítség az, ha hagyja, illetve lehetővé teszi, hogy a kisfiú kifejezze az agresszióját, de nem rugdosással, haj húzogatással, hanem más, elfogadható formában és módon. Olyan dologra gondolok, hogy pl. lehetne olyan játékot játszani, amiben szabad "agresszívnek" lenni, ahol lehet a homokvárat ledönteni vagy lebombázni pl. homokbombával, autónak karambolozni, ahol lehet az apukával birkózni, "megverekedni", ahol lehet futni, labdát rúgni, ellenséget elkapni. Nem szeretnék evvel kapcsolatban még több példát adni, hiszen az volna a fontos, hogy a gyermek maga fejezze ki a saját módján a saját érzelmeit, és ne feltétlen kívülről adjanak neki lehetőséget vagy érzelem kifejezési formát és tartalmat. A sportolás, rohangálás, biciklizés, birkózás más, azt lehet kezdeményezni, szorgalmazni, hátha kedve van hozzá. Én azt gondolom, hagyni kell, hogy a játékban minden lehetséges megtörténhessen, nem kell tehát félni a gyermek agressziójától, sőt abban példát is lehet neki mutatni, hogy hogyan fejezi ki a szülő a haragját, indulatait másokkal szemben. Nem lehet persze elvárni, hogy a négy és fél éves gyerek azonnal ugyanolyan ügyes legyen ebben, mint a felnőtt, de lassan majd megtanulja, elsősorban a szülői példából. A mesélés közben szerintem nem kellene engedni a hajhúzást, harapást, vagy játékba kell átvinni, átfordítani a gyermek támadását, vagy határozottan, de nem ellenségesen leállítani, hiszen  így nem lehet mesélni. Vagy játszunk és birkózunk, vagy mesélünk. Érdemes hagyni, hogy a kisfiú válasszon mesét, olyat, ami kifejezi az ő érzelmeit, sőt meséket is készíthetne, ahol megint csak minden megtörténhet, baj nélkül. Hiszen ezt, ahogy írta is, úgyis megteszi a gyermek: gyakran fantáziál. 
Evvel kapcsolatban azt szeretném elmondani, hogy az óvodáskori fantáziálás semmilyen mértékben sem kórós, hanem nagyon is természetes jelenség. Ebben is nagy különbség van  a gyerekek között. A fantázia, és persze a játék is, az egyik kifejezőeszköze a kisgyermeknek, amelyben újra és újra eljátssza, elmeséli, kitalálja azt, ami őt érdekli, amit szeretne, ami után nagyon vágyik, vagy amitől nagyon fél, szorong, amit lát maga körül, és amivé válni szeretne. Hagyni kell tehát, hogy gondoljon, fantáziáljon azt, amit szeretne, ez tulajdonképpen egy  teljesen normális, egészséges érzelmi szelep az ő számára. Emellett a gyermek gondolkodása úgyis fejlődik, és nem kell attól tartani, hogy beleragad majd a maga által teremtett, elképzelt világba.
Nem tesz tehát semmit rosszul, de talán könnyebben és természetesebben lehetne fogadnia a kisfiú agresszióját, furcsa meséit, hiszen agresszió bennünk, felnőttekben is van, csak mi már megtanultuk elfogadottabb módon kifejezni mindezt.
Dr. Kőrössy Judit

Kérdés:

A fejlodés neurológiai vizsgálatot gyermek-neurológusok, ha mód van rá fejlodés neurológusok végzik. Ok nagy gyakorlattal, megfelelo mufogásokkal, különbözo testhelyzetben vizsgálják meg a csecsemot, amely során kiderül, hogy a baba ill. a magzat idegrendszere elszenvedett-e valamilyen károsodást (oxigénhiány, toxikus hatás, fertozés stb), ill abban alakulóban van-e valamilyen genetikai, vagy egyéb okból induló eltérés, betegség. Ezek legkorábban az organikus neurológiai vizsgálatok  mellett a csecsemo mozgás szabályozásának vizsgálatával fedhetok fel. A mozgás szabályozáshoz, a kiegyensúlyozott, nehézségi erovel szembeni testtartáshoz az egész idegrendszer dinamikus fejlodése és muködése szükséges. Ha szükséges ezeket a vizsgálatokat laboratóriumi, esetleg agyi muszeres vizsgálatokkal (EEG, CT, stb) kiegészítik.
Ha a vizsgáltok alapján egyértelmuvé válik a mozgás szabályozás akár kismértéku zavara szakember által végzett és irányított terápiára van szükség lehetoleg minél hamarabb, 0-7 hónapos korban Ideális esetben  3-4 hetes kortól . 1 éves korhoz közeledve már leginkább a kialakult eltérések enyhítése, korrigálása várható. Magyarországon több elfogadott "iskola" is muködik, igen jó eredménnyel. Ezek inkább a passzív mozgatás, masszírozás, tornáztatás módszereivel voltaképpen rehabilitálják, fejlesztik a csecsemot. Munkájuk sokszor jár igen látványos eredménnyel. A lassúbb, vagy akadályozott mozgás fejlodés ( fokozott, vagy éppen csökkent izomtónus stb ) kihatással van a csecsemo figyelmére, élénkségére, szellemi fejlodésére. Amennyiben a kicsi szellemi, érzelmi fejlodését sem találják megfelelonek, úgy pszichológiai vizsgálat, akár 1 éves kortól un korai fejlesztoben történo foglalkozás is javasolt.

Dr. Gömöri Ágnes

Kérdés:

Nagyon nehéz helyzet elé állított, mivel a körülmények és a gyermek vizsgálata nélkül kell(ene) megfelelo, konkrét választ adnom.
Nos, azt mindenki tudja, hogy a méhen belüli élet továbbá a szülés körülményei jelentosen befolyásolják az újszülött, csecsemo illetve a gyermek testi és szellemi fejlodésének menetét. Tehát a terhesgondozás és a megfelelo szülésvezetés feladata a magzat méhen belüli életének lehetoségek szerint optimálissá tétele, továbbá hogy születés során ne érje a gyermeket olyan károsodás, ami fejlodését esetleg visszavetheti.
A terhességi toxaemia mind az anya mind a magzata számára komoly kockázati tényezo. Ugyanakkor azt is tudni érdemes, hogy maga a kisebb születési súly illetve az azzal együtt járó kóros folyamatok szintén okozhatnak fejlodésbeli visszamaradást.
Az így érintett gyermekeket ugyanakkor megfelelo neuro-pszichológiai fejlesztéssel kezelni lehet és kell, és az ilyen komplex ellátás adott esetben segíthet a hátrány leküzdésében.
Dr. Péter György
2004.01.25


2002.05.24

Kérdés:

Elképzelhető, hogy a terhesség alatti idegeskedés nincs jó hatással a magzatra,
mivel, ha ideges vagy, stresszhormonok termelődnek a szervezetedben, és ez hat a
babára is. Azt viszont, hogy a hisztisséget a terhesség alatti idegesség okozza-e, vagy alkati tényezők, vagy az, hogy nem csak terhesség, hanem szülés után is ideges a mama, azt nem lehet igazán megállapítani. Arról azért szeretnélek biztosítani: nem te vagy egyedül ideges terhesség alatt, sőt: ritka az olyan asszony, aki mennyei nyugalommal viselné azt a rengeteg biológiai, pszichés, társadalmi és mindenféle változást, ami az anyává válás folyamataival együtt jár. Szerintem igyál citromfű teát, és gondold át, hogy érdemes-e idegeskedni azon, ami miatt ideges vagy. Ha valamilyen érzelmi, családi krízis az
ok, lehet, hogy jó lenne segítséget kérned családterapeutától, vagy más szakembertől.
Sződy Judit

Kérdés:

A legjobb az lenne, ha egyáltalán nem adnál neki tejterméket. Semmi baja nem lesz tej nélkül, hiszen, ha kiegyensúlyozottan táplálkozik, akkor minden tápanyagot megkap, ami a tejben is benne van. talán a kalciumbevitelre kellene jobban odafigyelni. Plusz kálciumot mákból, banánból, szezámmagból biztosan tudsz neki biztosítani, később tovita tablettát, vagy port is adhatsz neki (ez tojáshéjból készült, teljesen természetes kalciumforrás).
Tehát: nem kötelező a tejtermék. Ebben a helyzetben viszont éppenséggel jó lenne, ha többet szopizna a babád. Ha neked nem esik nehezedre a szoptatás folytatása, szoktasd vissza a legalább háromszori szopira a babát, így újra több tejed lesz, és könnyebben biztosítani tudod a kiegyensúlyozott táplálását.

Sződy Judit

Kérdés:

Sajna nem olyan egyszerű a dolog, de megoldható. Nem tudom, hogy nálatok a  szoptatás mennyire érzelmi dolog a babának, és, hogy ki fog rá vigyázni, amikor nem leszel vele. Lényeg az, hogy el kell kezdeni hozzászoktatni a változásokhoz, még mielőtt visszamennél dolgozni. Meg kellene próbálni megoldani azt is, hogy amikor dolgozni mész, legalább kétszer időt és helyet találj a fejésre, ugyanis ilyen zűrös napirendet nem tud  követni a szervezeted: két napig nem termelek tejet, öt napig igen. Én, a helyedben akkor is megszoptatnám a babát, ha késő este érek haza. Mellébújnék, vagy valami ilyesmi. (Nagyon hézagosak az ismereteim az életmódotokról: hogy alszik éjszaka, kiságyban, vagy rács nélkül, mikor fekszik le stb.)
Szóval: ha azt szeretnéd, hogy fennmaradjon a tejtermelés, valami folyamatosságot kell teremteni a mellek kiürítésében. Ha ez nem megoldható, a tej mennyisége biztosan csökkenni fog, de valamennyi termelődik akkor is.
Tehát, ha nem találsz megoldást arra, hogy fejj, vagy hazatérve megszoptasd, akkor sem kell elválasztani, de ez esetben a szoptatást nem táplálásként, hanem érzelmi és immunológiai védelemként kell beszámítani a további életetekbe.
Drukkolok, hogy minél jobb megoldást találj. (Látod, én is dolgozom, Juli bölcsis, és mégis szopik. Megy ez.)
Sződy Judit

Kérdés:

Az éjszakai felébredések a legtöbb babánál hónapokig előfordulnak. Megpróbálhatod azt, hogy nem szoptatod meg ilyenkor, hátha csak össze akar bújni veled, de ennek kicsi a valószínűsége. A helyedben még várnék néhány hónapot a leszoktatással: amikor a baba már szívesen és nagyobb mennyiségben eszik az anyatejen kívül is más ételt, akkor fognék hozzá. De akkor is finoman. Én a gyerekeimet egy éves koruk körül telepítettem át a másik szobába. Ez már magában is csökkenti a felébredések számát ebben a korban. (Most éppen a legkisebbel vagyunk ebben a stádiumban.) Szépen fokozatosan le fog szokni a felébredésről. A hajnali, kora reggeli szopás azonban még sok-sok hónapig meg fog maradni. Ezt én sem bánom, mert  így nagyon szépen indul a napunk.
Ha nagy problémát okoz az éjszakai szoptatás, kérd meg a párodat, hogy néhány napig ő keljen fel a babához. A baba tudja, hogy tőle nem lehet szopni, így egy idő múlva rájön, hogy nem is érdemes felébrednie.
A tapasztalat az, hogy a nem szoptatott gyerekek között is szép számmal akadnak olyanok, akik többször is felébrednek minden éjszaka. Sokszor ez nem nevelés kérdése, hanem a gyermek temperamentumától függ.
Sződy Judit

Kérdés:

1.Teljesen normálisak ezek az adagok. nem érdemes hónapra lebontva adatokat írni, mert az anyatej összetétele nagyon változó. Ezért van az, hogy egy kéthónapos és egy öthónapos is ugyanannyit eszik egy nap huszonnégy órájában. A tej összetétele napszakonként is változik: este zsírdúsabb, laktatóbb, reggel "vizesebb".
2. A változó tejmennyiség is természetes. Nem tudom, miért nem vagytok elégedettek a gyakori szoptatás módszerével, amikor az a normális: a szopások által küldi a baba az üzenetet az agyalapi mirigynek, hogy több tejet kell termelni. Négy-öt nap gyakoribb szoptatás meghozza gyümölcsét. Ha úgy néz ki, hogy egy szoptatásnál kevés a tej, akkor át kell tenni a kicsit a másik mellre, miután az elsőt kiürítette, ha az sem elég, böfiztetés után újra az elsőre. Teáztatni nem kell. Ha teáztatjátok, nem fog olyan lelkesen szopni, nem fog elég tej termelődni. A tejtermelés nem függ össze a tejfogyasztással. A haladó szakemberek épp a túlzott tehéntej-fogyasztásról beszélik le a kismamákat, mert ez hajlamosíthatja a babát a tejfehérje allergiára. Egyen azt a mama, amit szeretne. A babátok gyönyörűen fejlődik, semmi ok az aggodalomra. Ne méregessétek folyton. Amúgy az öt szoptatást kicsit kevésnek tartom, de ha a baba jól fejlődik, ne molesztáljátok emiatt.
3. Ez a normális, kövessétek az igényét. Ő tudja, mikor éhes. Kb. fél éves kor körül elkezdhetitek rendszabályozni, de addig - a megfelelő tejtermelés fenntartása miatt - inkább a kicsi igényére kellene hagyatkozni.
4. Kényszerítés nélkül nem lehet, és nem is tanácsos. Miért ragaszkodsz ehhez a rendszerességhez, kíváncsi vagyok. A baba nem kizárólag azért érkezett ide közétek, hogy jól érezzétek magatokat. Az anyaméhben folyamatosan kapta a táplálékot, mindig a mamájával volt. Onnan szakadt ki. Kell neki az átmenet. Lehet rendszerességre idomítani egy gyereket, lehet tápszerrel etetni, de úgy érzem, nem ez a célotok. Sok törzsnél a baba kilenc hónapos koráig az anya részének számít. Tekintsétek ti is annak.
5. A szoptatás RÉSzBEN táplálás, másrészt lelki, érzelmi támogatás, biztonságnyújtás, és elemi ösztön kiszolgálása. Erre a gyereknek szüksége van. Lehet viszont cumit adni, teáztatni, időzíteni - mindent lehet - de ez mind PÓTszer. Ugyanúgy, mint a cigi és az alkohol később.
6.  Fel kell venni, ölelgetni, szeretgetni, hordozókendőbe kötni, megszoptatni még egyszer, ha nem éhes, az "üresebb mellel" kínálni. Tudom, hogy ez szörnyen hangzik, de a homo sapiens felnevelése bizony ilyen macerás.
Remélem nem sértődtetek meg. Igazán azt szeretném, ha valamelyik szemlélet mellet kikötnétek. Tökéletes félreértés, hogy időre szoptatás, ágyban nevelés, cumi, tea, cumisüveg mellett is meg lehet tenni, hogy a gyerek önálló lény legyen, bizalommal forduljon a világ (édesanyja) felé, és addig szopizzon, amíg szüksége van rá. Választhatjátok ezt a módszert is, de akkor ne lepődjetek meg, ha a tej idő előtt elapad, ha a baba túl hamar elfordul a melltől.
És választhatjátok azt a megoldást is, hogy a gyermeket az emberkölyköt megillető tisztelettel, személyisége és igényei figyelembevételével nevelitek. 
Sződy Judit

Kérdés:

Az újabb terhesség miatt az anyatej termelődése nem áll le, csak csökkenhet, és megváltozik az összetétele. Ez az oka annak, hogy van olyan csecsemő, aki elutasítja a szopást, amint a kistesó megfogan. Amikor megszületik a kicsi, újra megváltozik a tej összetétele: a kisebb gyermek igényeihez idomul, ezért itt is előfordulhat, hogy a nagy  abbahagyja a szopást. Az is lehet, hogy amikor a kisebbnek termelődött kolosztrumból újra érett tej lesz (tehát a kicsi négy-öt napos korában), a nagytesó újra visszakéreszkedik, mert ezt a menüt már szereti.
A születendő babáért nem kell aggódnod: a természet ezt úgy rendelte, hogy mindig a legkisebbnek biztosítja a maximumot. Elsősorban a magzatnak juttat, utána a tesójának a tejbe, a maradék meg a tiéd, boldogulj, ahogy tudsz. Ilyenkor tehát a Te érdekedben kell fokozottan figyelni a táplálkozásra, és lehetőleg a pihenésre is. Az újabb gyermek miatt tehát nem kell elválasztani a nagyot, csak egy esetben: ha a szoptatás miatti hormonális állapot  nem engedi, hogy a kicsi megfoganjon. Ez ugyanis előfordulhat. Az elválasztás menetét úgy szabjátok meg, ahogy a gyermeknek a legjobb. Nincs indoka annak, hogy az esti, vagy a reggeli szopás maradjon el előbb. Hallgass a szívedre. 
( A félreértések elkerülése végett itt leírnám, hogy nem tartom kevésbé jó anyának azt az asszonyt, aki az újabb terhesség miatt elválasztja a gyerekét. De ez legyen az Ő döntése, és ne másé. Orvosi szempontból semmi sem indokolja az elválasztást, de lehet egyéni érzelmi vagy gyakorlati oka erre az anyának, aki a korrekt információk birtokában meg tudja hozni a döntést.)
Sződy Judit

Kérdés:

Sajnos kérdésére több ok miatt nem tudok válaszolni. Először is egy légzésfunkciós vizsgálat során és annak eredményeként általában 7 értéket adnak meg. Ebből 2 közvetlenül a kilégzési munkára, kapacitásra vonatkozik, 3 pedig közvetve. A beteg állapotát, annak változását, romlását az összes adat alapján ítélik meg. A vizsgálatot gyógyszeradás után is elvégzik. Ez az eredmény milyen volt? A gyermek mire, ill. mikre allergiás? Ha vadkenderre, akkor bizony az elmúlt 3 hónapban gyógyszer mellett is lehettek rosszabbak az eredmények. Hogy kislánya asztmája kinőhető-e, ill. egyáltalán milyen lefolyása várható, az függ attól, hogy milyen a családi anamnézis, a betegség mikor kezdődött, mire ill. milyen sok allergénre allergiás a beteg, 1 évben hányszor és milyen súlyos rohamai vannak, a gyógyszerekre azok hogyan reagálnak, ill. a gyógyszerekkel a beteg hosszabb időre tünetmentessé tehető-e, stb. Mindezeket csak a gyermeket gondozó allergológus-pulmonológus ismeri, tehát kérdésével hozzá kell fordulnia. Ismereteim szerint Magyarországon kísérleti stádiumban lévő gyógyszereket nem alkalmaznak gyermekkori asztmások kezelésére. Az ismert tény, hogy a gyógyszeresen beállított, egyensúlyban lévő gyermek asztmája romlik, ha stresszhatások érik, ha érzelmi válságba kerül.
Dr. Gömöri Ágnes

Kérdés:

Nincs kérdés megfogalmazva, csak azt említi, hogy gyermeke szíve gyorsabban ver.
Azt tudni kell, hogy csecsemőkorban a szívritmus szaporább, mint felnőttben vagy akár nagyobb gyermeknél. Úgyhogy 80 - 100 körüli szívverés nem kóros, pláne, ha ébrenlétben vizsgáljuk. Azonkívül a gyermek aktuális érzelmi állapota is erősen befolyásolja a szívritmust.
Második észrevétele, hogy a keze pár percre elfeketedik. Ez igen feltűnő jelenség. Nagyon fontos lenne tudni, két oldali-e, milyen körülmények között jelentkezik, ilyenkor milyen a tapintata, milyen ott az érverés, stb. Tehát erre nem tudok érdemben reagálni.
Az érszűkület meglehetősen általános megfogalmazás, hátterében igen sok tényező állhat, amelyben örökletes és szerzett - táplálkozás, dohányzás, vérzsír-összetevők, alvadási tényezők, egyéb belszervi betegségek, kor, stb. - tényezők állhatnak. Ezek java része még nem jelent kockázati tényezőt ilyen fiatal gyermeknél.
Tehát kérdéseire csak vizsgálat után lehet megfelelően válaszolni. Más javaslatom nincs, mint forduljon a megfelelő szakrendeléshez.
Dr. Péter György
2003.12.28

2003.04.01

Kérdés:

A hasi fájdalom az egyik leggyakoribb panasz a gyermekkorban. Kis iróniával azt is mondhatnám: a hasi fájdalom maga a gyermekgyógyászat.
Csecsemőkorban közvetetten szerzünk tudomást erről a panaszról. Szinte nincs szülő aki ne gondolt volna arra, hogy fáj gyermekének a hasa.
4 éves korban a második korszakban van a gyermek a hasi fájdalmak diagnosztikájának szempontjából. A valódi szervi problémák és a pszichikai tényezők által indukált fájdalmak szétválasztása igen nehéz és kényes feladat. Nehezíti, hogy a két ok összefonódhat. A pszichésen "terhelt" gyermek fájdalom tűrő képessége általában kisebb.
Amikor egy szülő ilyen panaszokkal keres meg minket gyermekorvosokat egy zsúfolt napon, higgye el, elszorul a torkunk, mivel tudjuk, hogy ilyenkor igen részletesen kell felvenni az anamnézist, ami nem kevés idő. Ezzel csak azt szeretném sugallni, hogy komoly és nem komoly esettel állhatunk szembe. Néha szükséges újra és újra kikérdezni a beteget vagy hozzátartozóját. Persze sokszor egyértelmű a diagnózis már akkor, amikor belép a gyermek a rendelőbe. Pl.: sápadt, nyirkos a homloka, görnyedve jár, a ruháján hányásfoltok. Ilyenkor a vakbélgyulladás az első, amit ki kell zárni, vagy egyéb akut hasi kórképet.
Az Önök esetében igen valószínű, hogy nem csak, hogy akut, de egyéb lényeges betegség sem áll a háttérben. A gyermekek érzelmi hangulata igen sokszor a hasfájásban vagy a fejfájásban nyilvánul meg. Ha a panasz már jó ideje (legalább fél éve) fenn áll, de a gyermek fejlődése jó volt és nem emlékeznek komolyabb betegségre a hasfájást megelőző közvetlen időszakban, valószínűsíthető a "kivetített" pszichés fájdalom.
"A gyerekeknek néha még a torkuk is a hasukban fáj." A részletes vizsgálódást a terhességgel kellene kezdenem és fizikális vizsgálat nélkül amúgy sem mernék biztosat mondani. A mai vizsgáló módszerek közül ilyen esetekben mégsem ártana egy vérvételes labor- (vérkép, máj-, vesefunkció, hasnyálmirigy) vizsgálat, no és egy hasi áttekintő ultrahang vizsgálat. Ezeket a lehetőségeket a gyermekorvosuk biztosan helyesen fogja mérlegelni.
Dr. Varga László

Kérdés:

Kisfiuknak valószínűleg a hasa fáj. Az erős görcsök a hasfájós babáknál gyakran már a szopás közben jelentkeznek az első kortyok lenyelése után, sokszor szinte hallja is a szülő a bélmozgásokat. A baba sokszor ilyenkor abbahagyja a szopást, sírni, rugdalózni kezd. A hasfájás az élet első 3 hónapjában gyakori. Ennek oka az, hogy az emésztőenzimek, többek között a tejcukoremésztő enzim mennyisége is kevesebb még a bélben, mint amennyire szükség lenne. Ez utóbbi mennyisége pl. a 6. hónapban válik mérhetővé. Először is az enzimpótlás (rágótabletta) mellett, ill. helyette megkeresném azt a görcsoldót, amelyik leginkább mérsékli a panaszokat, ezekből 2 hónapos kortól már van választék. Egyelőre nem javasolnék kivizsgálást, csak abban az esetben, ha ennek hatására sem emelkedik a szopott mennyiség, ill. nem gyarapszik megfelelően a baba. A csecsemő számára a legjobb táplálék az anyatej, csak nagyon speciális esetekben, viszonylag ritkán - anya betegsége, gyógyszerszedése, bizonyos anyagcsere betegségek stb. - tiltjuk el a babát az anyatejtől.
Dr. Gömöri Ágnes

Kérdés:

Úgy éreztem, hogy ezt a kérdést meg kell konzultálnom egy állatorvos barátommal is. Így elmondhatom, hogy cica és cica között is nagy különbségek lehetnek. A legtisztább, lakásban tartott macska is hordozója lehet egyes betegségeknek. A legveszélyesebb talán a toxoplasma és az úgynevezett "macskakarmolási betegség". Ezeket gyakorlatilag csak a "felnőtt" macskák terjesztik. A lakásban tartott és rendszeresen féregtelenített, illetve fürdetett állatok nagy veszélyt nem jelentenek. A macska szőre viszont gyakran vált ki allergiás köhögést, náthát önmagában is. Azt javaslom, hogy lehetőleg elszeparáltan tartsák az állatokat és az állatorvos által javasolt tisztító kúrákat rendszeresen végezzék el. Kóbor állat, vagy kint tartott macskát viszont sosem engedjenek be a lakásba a gyermekek közelébe (bolha, veszettség, stb.!) Háziállatos környezetben a fokozott tisztaság és fertőtlenítést különösen fontos!
A tiszta cica "nyúzása" nem ítélhető el a nagyobb gyerekeknél, sőt jó hatással van a gyerekek szociális érzelmi fejlődésére.
Dr. Varga László

Kérdés:

Teljesen normális. 14 éves korban ezek lehetnek nappali álmodozások, éjszakai álmok, de akár önkielégítéshez kötődő fantáziálások is. Mindegyik segítheti a pszichoszexuális fejlődést, ha életszerűek, azaz fiúkhoz kötődő normál erotikus és szex fantáziák.
Miért ítélné el? Inkább az lenne elgondolkoztatóbb, ha serdülő korára nem jelentkeznének ilyen fantáziák és vágyak.
Nem hiszem, hogy teljesen nemet kellene mondania barátja érintéseinek. Vágyain kívül a felelősségérzetére kell még hallgatnia és az érzelmeire. A szex felelősséggel jár. Ha szűz szeretne maradni, ezt maximálisan tiszteletben kell tartatnia barátjával is. Hónapokig, évekig ismerkedhetnek egymással és egymás testével. A legoptimálisabb egy folyamatos közeledést elképzelni, amibe a petting is bele tartozhat. Izgathatják, ki is elégíthetik egymást közösülés nélkül is. Ha ennek meg van a kapcsolati és érzelmi alapja. A fogamzásgátlásra azonban minél előbb gondolni kell petting mellett is.

Sok örömöt és boldogságot maguknak!

Molnár Tamás klinikai szakpszichológus, szexuálpszichológus
Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet, Addiktológia, I. em.
1021 Bp. II. Hűvösvölgyi út 116.
Tel: 06-70-2155-455   vagy    392-7176    vagy    391-5300 / 1442
molnar.tamas@matavnet.hu
http://www.szexterapia.hu  vagy   http://szexterapia.com

Kérdés:

Ha több tej fogy a mellből, több is termelődik. Ennek éppen a legjobb példája, hogy, ha az anya egy gyereket szül, akkor egynek elegendő teje lesz, de, ha ikrei lesznek, kétszer annyi tej fog termelődni, ugyanannak az anyának a szervezetében, persze, csak, ha  mindkettőt szoptatja.
Szóval: valahogy rá kellene venni őket, hogy többet szopizzanak a melledből, vagy pedig két etetés között fejni kéne (szerintem ez macerásabb).
Sajnos nem nagyon tudok belehelyezkedni egy ikres mama életmódjába, az enyém egy csecsemővel (3 néhány testvér) is meglehetősen zaklatott volt.
Megpróbálhatod, hogy egyszerre szoptatod őket, így mindkét baba minden alkalommal mellre kerül - és utána adsz annyi pótlást, amennyit muszáj. Ez persze azt eredményezi, hogy néhány napig úgy érzed: soha nincs tej a melledben - mert mindig ki fogják szopizni. Nem lesz ideje megtelni, és ez rossz érzés, ijesztő lehet. Nos, ez eltarthat akár egy hétig is, mert legalább öt nap kell, hogy a szervezet reagáljon a megnövekedett tejigényre.
Hidd el, hogy ez lehetséges. Csak egy teljesen hihetetlen néprajzi adat: a középkorban rendelettel kellett korlátozni, hogy egy dajka hány gyereket vállalhat szoptatásra. A fölső határ 7 volt. Ezek szerint volt, aki ennél több babát is elvállalt. Egy az övé volt, azután fogadott egymás után néhányat. Valószínűleg, mivel anyagi érdekeltsége volt a dologban, és nem érzelmi kötelék fűzte a kicsikhez, lazán kibírta azt a néhány napot, amíg a babák üvöltöttek az éhségtől, mert tudta, hogy hamarosan még több teje lesz.
Szóval: ez így működik.
Csökkentsd a tápszermennyiséget szép fokozatosan, apránként. Egyszer csak már nem is lesz rá szükségetek.
És keresd sikeresen szoptató ikresek társaságát.

Sződy Judit

Kérdés:

Elképzelhető, hogy a terhesség alatti idegeskedés nincs jó hatással a magzatra,
mivel, ha ideges vagy, stresszhormonok termelődnek a szervezetedben, és ez hat a
babára is. Azt viszont, hogy a hisztisséget a terhesség alatti idegesség okozza-e, vagy alkati tényezők, vagy az, hogy nem csak terhesség, hanem szülés után is ideges a mama, azt nem lehet igazán megállapítani. Arról azért szeretnélek biztosítani: nem te vagy egyedül ideges terhesség alatt, sőt: ritka az olyan asszony, aki mennyei nyugalommal viselné azt a rengeteg biológiai, pszichés, társadalmi és mindenféle változást, ami az anyává válás folyamataival együtt jár. Szerintem igyál citromfű teát, és gondold át, hogy érdemes-e idegeskedni azon, ami miatt ideges vagy. Ha valamilyen érzelmi, családi krízis az
ok, lehet, hogy jó lenne segítséget kérned családterapeutától, vagy más szakembertől.

Sződy Judit

Kérdés:

A hiperaktivitás - jelenlegi elnevezése szerint hiperkinetikus zavar - a gyerekek 1-6%-át érintő betegség. A fiúkban háromszor gyakrabban fordul elő.
Jellemzői:
1. A figyelem összpontosításának és fenntartásának nehézsége
2. Túlzott aktivitás (hiperakrivitás), mozgási nyugtalanság
3. Indulatosság, rosszul szervezett viselkedés
ad1. A figyelem gyengeségének jelei: a gyermek figyelme szóródik, nehezen követi az utasításokat. Hamar elveszti érdeklődését a tevékenységek iránt, amelyeket végez, gyakran befejezetlenül hagyja ott azokat és vált egy új feladatra. A tárgyait könnyen elveszti.
ad2. Kifejezett nyugtalanság, különösen olyan helyzetekben, ahol nyugalomra volna szükség, A gyerek izeg-mozog, nem tud egy helyben megülni, fékezhetetlen a beszédességben, zajos. Ha azt kérik tőle, hogy üljön le, fülkel, szalad, ugrál.
ad3. Az indulatosság itt arra vonatkozik, hogy a (természetesen az életkorának megfelelő) szociális szerepeket áthágja: nem képes a sorát kivárni, másokat zaklat, félbeszakít, a feltett kérdésre még annak befejezése előtt válaszol.
A betegség rendszerint az első öt életéven belül kezdődik és a betegek egy részében felnőttkorban is perzisztál. A tünetek az életkortól függően változhatnak.

A betegségnek hatékony kezelési lehetőségei vannak. Enyhébb esetekben a szülőt kell felkészíteni a sajátos nevelési módszerekre illetve a gyermek megfelelő viselkedésmódosító tréningen vesz részt. Súlyosabb esetekben gyógyszeres kezelésre van szükség.

Érdemes azonban átgondolni, mit jelenthet még a kisfiú viselkedése.
Egyrészt temperamentumbeli adottságainkat tekintve jelentősen különbözünk már gyerek sőt újszülöttkorban is. Vannak csecsemők, gyermekek, akik kedvesek, derűsek, simulékonyak, jól fejlődnek, mintegy jutalmazzák a szülők figyelmét, gondoskodását, megerősítik őket abban, hogy jól megfelelnek a szülői szerepnek. Más gyerekek sírósabbak, nem kedveskednek, ők azok, akik csecsemőkorban hasfájósak, nehezen kezelhetők. Az ő gondozásuk kevesebb sikerélményt jelent a szülőnek, aki a gyakori kudarcérzéstől türelmetlenebbé, ingerlékennyé válhat. (Ahogy Ön is nagyon szépen megfogalmazta:"...már majdnem arról van szó, hogy a szülő csalódik a saját kisgyerekében!")
Ezekre az un. nehezen kezelhető gyerekekre az is jellemző hogy alvásuk, étkezésük rendszertelen, nehezen fogadják el az új dolgokat már enyhe csalódottság esetén is dühvel, sírással reagálnak, "hisztiznek". Ez a viselkedés nyilvánvalóan zavarja a szülőket és a gyermekre jellemző érzelmi kiegyensúlyozatlanságot tovább fokozza az, ahogyan a csalódott, türelmetlenné vált szülő a viselkedésre reagál.
Másrészt a hiperkinetikus zavarra jellemző túlzott aktivitás és figyelmetlenség a szorongás jele is lehet kisgyermekekben. A nyughatatlanság a súlyos szorongás gyakori részjelensége. Szintén az érzelmi élet zavarára, szorongásra hívják fel a figyelmet a bepisilés, cumizás, az éjszakai felébredések, (felriadások?). Ezek az un. regresszív (a fejlődés egy más elért szintről egy korábbi, már túlhaladott szintre esik vissza) reakciók jellegzetesek a kisgyerekek esetén pl. akkor amikor kisebb testvérük születik. Ezzel a kisbabás viselkedéssel (cumizás, bepisilés) igyekszik a gyermek a szülő figyelmét, gondoskodását megszerezni.

Néhány szó az agresszióról: a gyermek érésével, az éntudat kialakulásával együtt jár az az igénye hogy önállóvá függetlenné váljon. Azonban ehhez a képességei lehetőségei még korlátozottak, fel kell ismernie, hogy a szülőktől még nem tud elszakadni. Egyszerre követeli és utasítja el pédául a segítséget. Ez az érzelmi-akarati válság sokszor dühkitörésekben nyilvánul meg. Ha nem teljesül az akarata, csapkod, üt-ver, kiabál, sír, dobálja a tárgyakat vagy magát "veri a földhöz" (un. dackorszak).
A szülőnek eközben úgy kell bátorítani az önállósági törekvéseket, hogy közben ne legyen elutasító. Kevés anya képes azonban ebben a helyzetben kiegyensúlyozott maradni; optimálisan közel és távol lenni. Amennyiben a szülő indulatos, türelmetlen a dackorszakban lévő gyermekkel szemben, ha büntetéssel, szeretetmegvonással, veréssel akadályozza a gyerek tapasztalatszerzésre irányuló önállósági törekvéseit, úgy a gyermek az ismétlődő frusztrációkra egyre erősebb agressziós reakciókkal válaszol és ez a választípus a folyamat során egyre erősebben rögzülhet.
A kisgyermek agressziójának megszüntetésére olyan viselkedést kell választani a szülőnek, amellyel a gyerek szorongását csökkenteni tudja, biztonságot, bizalmat, támaszt előlegez az ilye kezelhetetlen gyereknek is. A biztonság, támasz azonban nem kényeztetést jelent, hanem azt, hogy a szülő igyekezzen elkerülni a következetlenséget, határozott követelményeket támasszon és tudatosan, következetesen irányítsa a gyereket. Érdemes az erőszakos gyereket feladatokkal ellátni. Ez segít levezetni a feszültséget és megszüntetni a gyermek magányát. El kell kerülni azt, hogy a szülő agresszív indulatos viselkedésével mintát nyújtson a gyereknek, esetleg csendes , visszafojtott ingerültséggel bánjon vele.
Mivel a kisgyermek anyja iránti figyelme, empátiája csak lassan fejlődik, kettőjük közül az édesanya az, aki tudatos viselkedésével javíthat a helyzeten.
Amennyiben a szülők erőfeszítése hatására sem változik a kialakult - valóban nehéz - helyzet a kisgyerek állapotának -esetleg betegségének - tisztázását, alapos vizsgálatát szakemberre (gyermekpszichiáter, gyermekpszichológus) kell bízni.

Az édesanya nehézségeit fokozza a terhessége, különösen annak első harmadára egyébként is jellemző idegrendszeri labilitás, a hangulat változékonysága, ingerlékenység, síróssá válás. Nem derült ki -az egyébként mély empátiáról tanúskodó - levélből, hogy barátnője elkeseredettsége, türelmetlensége tanácstalansága összefügg-e időben a várandóssággal vagy már azt megelőzően is megvoltak ezek a panaszok. Ha a tüntetek a terhességgel összefüggésben jelentkeztek vagy fokozódtak, akkor várható (mivel a 14. hét után vagyunk) azok enyhülése, a hangulat javulása, sőt nagyon gyakran a terhesség második harmadára inkább az eufória jellemző.
Amennyiben nem szűnnek a panaszok illetve ha régebb óta fennállnak, akkor az édesanya pszichés vezetését is érdemes volna szakemberre bízni.

Dr. Molnár Andrea

Kérdés:

Sajnos a jelenlegi alacsony pszichológiai-pszichiátriai kultúráltság a megfelelő ismeretek hiánya miatt a lelki betegségek valóban alacsonyabb rendűnek számítanak, mint egy "jó kis testi betegség". Sokan egyfajta jellemhibának, akaratgyengeségnek tekintik a depressziót is, és arra biztatják a beteget, hogy ne engedje el magát, szedje össze magát. Az ilyen megjegyzések azonban legtöbbször csak azt eredményezik, hogy fokozódik a depressziós betegre amúgy is jellemző bűntudat, szégyen- és értéktelenség érzés, nem mer beszélni a panaszairól, szégyenli a betegségét, orvoshoz sem fordul. Pedig a depresszió nagyon gyakori betegség (életük során a nők 20%-ánál, a férfiaknál pedig legalább 10%-nál lép fel, a gyermekágyas anyáknak pedig kb. 10 %-a szenved a szülés utáni egy éven belül valamikor depresszióban) és megfelelő kezeléssel sikeresen kezelhető. Amennyiben azonban nem kezeljük a betegséget súlyos közvetlen és hosszútávú következményekkel kell számolnunk.
Legsúlyosabb veszélye a betegségnek az öngyilkossági késztetések jelentkezése. A depresszióban szenvedők 1/4-e (egyes adatok szerint majdnem a fele!) kísérel meg élete során legalább egy alkalommal öngyilkosságot. A depressziósok közül 30-szor annyian lesznek öngyilkosok, mint a hangulatzavarban nem szenvedők között.
Gyermekágyi depresszióban sajátos probléma a csecsemő veszélyeztetettsége. Vannak olyan pszichiátriai betegségek, amelyek közvetlen fenyegetettséget jelentenek a gyermek életére, a depresszióban ez ritkán fordul elő (azonban számolnunk kell vele!), inkább az a jellemző, hogy az anya nem tudja a csecsemőjét megfelelően ellátni. A súlyosan depressziós anya esetleg a gyermek testi szükségleteit sem tudja kielégíteni, de a kezeletlen depresszió mindenképpen kedvezőtlenül befolyásolja a gyermek érzelmi és értelmi fejlődését.
További szövődménye a depressziónak a munkaképesség csökkenése, nehézség az emberekkel való kapcsolatteremtésben és tartásban, problémák a családi életben.
Az öngyógyítási próbálkozások következtében fokozott a hajlam az alkoholizmusra, kábítószer élvezetre, nyugtatók kontroll nélküli szedésére.
A kérdésre válaszolva tehát: mivel a depresszió közvetlenül is jelentős szenvedést okoz, súlyos következményei lehetnek annak, ha nem kezelik megfelelően és ma már nagyon jó gyógyszerek és pszichoterápiás módszerek állnak rendelkezésre a gyógyításhoz, mindenképpen azt javaslom, hogy forduljon orvoshoz a panaszaival.
A másik kérdéssel kapcsolatban fontos tudni, hogy a depressziós betegek jelentős része járóbetegként is kezelhető, főleg a kevésbé súlyos esetek. Mindenképpen szükséges azonban a kórházi kezelés, ha öngyilkossági veszély van jelen vagy más személy (pl. a csecsemő) veszélyeztetett.
Amennyiben a család támogató, a beteg otthon esetleg jobban gyógyulhat, de ha a hozzátartozók nem megértők eredményesebb lehet a kórházi kezelés.
Ha a depressziós beteg nem tudja ellátni a munkahelyi vagy otthoni feladatait, annak erőltetése, hogy otthoni környezetben gyógyuljon, további kudarcokhoz vezethet, az a depressziós beteg egyébként is sérült önértékelését, önbecsülését tovább rontja.
Érdemes tehát az orvosával közösen mérlegelni, hogy a kezelés melyik formája a legmegfelelőbb Önnek. Amennyiben nem áll fenn öngyilkossági veszély, vagy a gyermek veszélyeztetettsége, és megfelelőek a családi körülmények, a kezelés sikeresen folytatható otthoni környezetben is.

Dr. Molnár Andrea 

A kreatív színezés korosztálytól függetlenül kikapcsol!

A színezés első hallásra csupán egyszerű gyermekfoglalkozásnak tűnhet, amellyel a kicsik elszórakoztatják magukat. Azonban a vonalak közé zárt formák színekkel megtöltése, a kreatív alkotómunka rendkívül mély és összetett hatást gyakorol az emberi pszichére és fejlődésre - korosztálytól teljesen függetlenül. Ez a látszólag banális tevékenység valójában ajtót nyit a belső csend, a koncentráció és az önkifejezés világába, egyaránt szolgálva a gyermekek fejlődését és a felnőttek lelki egészségét.

Miért reagálnak másként az ADHD-s gyerekek a büntetésre és a jutalmazásra?

Miért nem működnek a hagyományos nevelési módszerek az ADHD-s gyerekeknél?

Így segítheti a gyermekek fejlődését a zene

A zene ereje túlmutat a kellemes dallamokon: képes hidat képezni társadalmi rétegek között, fejleszteni a gyermekek önbizalmát, kreativitását és szociális készségeit.

7 régi magyar lánynév, ami soha nem megy ki a divatból

Régi, szépen csengő lányneveket gyűjtöttünk össze, amelyek évszázadok óta szerves részei a magyar történelemnek.

Vádat emeltek egy anya ellen Szabolcsban - a gyerekei a faluban kéregettek

A nő a leromlott állapotú házban fűtés, élelem és felügyelet nélkül gyakran napokra is otthagyta a gyerekeket.

Szoptatási kisokos: hogyan készüljünk fel, mire érdemes figyelni?

Honnan lehet tudni, hogy a baba éhes? Az időzített vagy az igény szerinti szoptatás jobb? Hogyan és meddig érdemes szoptatni? Válaszok a cikkben!

Júliusi horoszkóp: intenzív érzelmekre és komoly irányváltásokra számíthatsz

A július igencsak intenzív érzelmekkel teli hónapnak ígérkezik. Idén nyáron nem biztos, hogy beköszönt az uborkaszezon. Mozgalmas hétköznapokra és tevékeny vagy programokkal teli hétvégékre számíthatunk az év közepén.

Így találd meg a tökéletes cumit és cumisüveget – szülőként ez lesz az egyik legjobb döntésed (x)

A kisbaba érkezésére való készülődés tele van örömteli pillanatokkal – babaruhák, kiságy, első plüssállatka –, de ugyanígy rengeteg olyan aprónak tűnő, ám annál jelentősebb döntéssel is, amelyek a mindennapokat alapjaiban befolyásolják. Ilyen a megfelelő cumi és cumisüveg kiválasztása is.

Júniusi horoszkóp: komoly érzelmi tisztulást hozhat a nyár első hónapja

Intenzív érzelmekre, lelki mélységekre és magasságokra, valamint meglepő beszélgetésekre számíthatunk a nyár első havában. A június bővelkedhet a nem szokványos érzelmi állapotokban, és fontos lesz, hogy az új dolgokat a pozitív oldalukról közelítsük meg.

Felejtsd el a babaváró bulit, itt a fészekrakó parti, amit imádni fogsz!

Egyre többen választják a fészekrakó partit, ugyanis ez nem a pelenkatortáról szól, hanem arról, amire tényleg szükséged van kismamaként. Egy praktikus és érzelmileg támogató alternatíva a hagyományos babaváró bulik helyett.

7 bájos, régi magyar lánynév, amit nagyanyáink idejében szívesen adtak a babáknak

Amikor régi keresztneveket hallunk, mintha egy másik kor dallamai csendülnének fel. Egy-egy név mögött nagymamáink mosolya, bölcsessége és a házi süteményeinek illata bújik meg. A következő lány keresztnevek még ma is bájosak és szépen csengenek.

Márciusi horoszkóp: sorsfordító energiákkal jön az első tavaszi hónap!

Garantáltan nem fogunk unatkozni márciusban!

Hisztizik a gyerek? Ezt a 4 módszert próbáld ki!

A hiszti nemcsak a gyermek számára stresszes, hanem a szülők számára is kihívást jelenthet.

Császármetszés után: erre figyelj, hogy hamarabb felépülj!

Az anyukák közel egyharmada császármetszéssel hozza világra gyermekét. Bár az esemény örömteli, a hasi műtét jelentős fizikai megterhelést ró az anyára, és a regenerálódás folyamata is eltér a hüvelyi szülés után megszokottól. De ha tisztában vagy a várható lépésekkel, a felépülés gördülékenyebbé válhat.

Februári horoszkóp: új, eddig ismeretlen utak nyílhatnak meg előttünk

A csendesebb januári kezdés után a február már több érdekes égi eseményt tartogat. A Jupiter és a Mars is előre indul, ami az új utak keresésének és a stressz csökkenésének ígéretét hozza el számunkra. Emellett a hónap közepén létrejövő telihold könnyen rávilágít a frusztrációt okozó problémáinkra.

Januári horoszkóp: békésen indul 2025 első hónapja

2025 első hónapja asztrológiai szempontból csendesebb időszaknak ígérkezik, kiemelkedő égi esemény nem várható most, legfeljebb a korábbi bolygómozgások lecsengését tapasztalhatjuk. A természet is készül a tavaszi nagy áttörésekre.

8 év meddőség után 4 gyermekes szülővé vált egy házaspár

Egy házaspár 8 év sikertelen próbálkozás után sem adta fel, és 3 hónapon belül 4 kisbabás családdá váltak.

Decemberi horoszkóp: mozgalmas, változásokkal teli adventi időszak elé nézünk!

Egy biztos: asztrológus szakértőnk elemzése alapján nem fogunk unatkozni decemberben!

7 dolog, amit soha senki nem mondott el nekem az anyaságról

Amikor várandós lettem, mindenki tanácsokat adott - akkor is, ha nem kértem. Az anyaság nem olyan, mint amilyennek elképzeltem - sokkal nehezebb, sokkal fárasztóbb, de ezerszer csodálatosabb is.

Hogyan hat a lelkiállapotunk a teherbeesés esélyére?

Az, hogy egy párnak milyen gyorsan sikerül teherbe esnie, számos tényezőtől függhet. Például attól, hogy mennyire tudatosan terveznek, attól, hogy milyen életmódot élnek vagy éppen attól, hogy milyenek a fizikai adottságaik.

Gyermekágyi pszichózis tünetei: ha ezt tapasztalod, kérj segítséget!

Gyakran előfordul, hogy a kismamák édesanyja vagy nagymamája is hasonló problémával küzdött, de évtizedekkel ezelőtt kevesebb figyelmet fordítottak erre a súlyos pszichiátriai betegségre, így annak diagnosztizálása és kezelése is ritkábban történt meg.

Kenguru módszer: ennyi mindenben segít, ha koraszülött babád van

A kenguru módszer lényege a közvetlen bőrkontaktus. Rengeteg előnnyel jár a babák számára, és az anyukák észéről is erősíti a kötődést.

Játék munkagépek: nem csak játszik, de tanul is velük a gyermek (x)

A szülők örök problémája, hogy a játékboltok egyre zsúfoltabb polcairól mit válasszanak egy-egy neves eseményre: születésnapra, karácsonyra. Mi lesz az, aminek a csöppség is örül, ugyanakkor fejleszti, segíti játék közben? A játék munkagépek nagyon régóta a gyerekek kedvencei, ezért remek választást jelenthetnek. Ebben a cikkben összefoglaljuk, hogy miért érdemes ezek mellett a játékok mellett dönteni, és mire kell figyelni a kiválasztásukkor.

Gyász, bántalmazás, függőség - hogyan lehet kényes témákról beszélgetni a gyerekekkel?

Hiába az életünk részei, az intim, a fájdalmas és a tabusított vagy kínosnak gondolt témákról nem könnyű beszélni egy gyerekkel. Segítünk, hogy a nehéz témák könnyebben menjenek!

Kisokos kezdő szülőknek - 10 buktató, amiről jó, ha tudsz

A szülővé válás kihívásokkal teli, és természetes, hogy hibákat követ el az ember útközben. De, ha tisztában vagyunk a leggyakoribb buktatókkal, és tudjuk, hogyan kerülhetjük el őket, az sokat segíthet abban, hogy könnyebben beleszokjunk a szülői szerepbe, és élvezhessük gyermekeinkkel töltött időt.

Októberi horoszkóp: rengeteg lehetőségünk lesz a napfogyatkozás hónapjában!

Októberben hatalmas energiák mozdulnak meg annak érdekében, hogy végre merjük megragadni a jövőnk szempontjából sokat ígérő lehetőségeket.

Alvászavar gyerekeknél: ez is lehet az oka a rossz iskolai teljesítménynek

Aggasztó eredményeket hozott a Pécsi Tudományegyetem gyerekek és serdülők körében végzett alváskutatása.

Szeptemberi horoszkóp: nagy lelki változást hozhat a holdfogyatkozással induló ősz

Transzformatív energiákat hoz az idei ősz. A szeptemberi részleges holdfogyatkozás számos átalakulást indíthat el sokunk életében – elsősorban lelki szinten.

Hospitalizáció és elszigetelődés: sok gyereket nem látogatnak a szülei a kórházban

A hospitalizáció folyamata akkor indul el, ha a gyermek huzamos ideig nélkülözi a szülője gondoskodását, az otthonától távol, az egyedüllét nyomán pedig elhagyatottság érzést él át, amiből aztán elszigetelődés alakulhat ki.

Júliusi horoszkóp: ez a hónap az új perspektíváké, a belső átalakulásé és a sorsfordító tetteké

Júliusban más oldalról is képes lehetsz rálátni az életedre, tökéletes időszak ez a hosszútávú tervek meghatározására - amiért most teszel, ami most elkezd kialakulni, az stabil és hosszan tartó lesz.

"A családom szerint veszélyeztettem a babám életét, mert természetes módon akartam szülni"

A 41 éves kismama olyan sértő SMS-eket kapott a családjától a vajúdása közben, amiket soha nem fog tudni elfelejteni.

Júniusi horoszkóp: lelki változások, új barátságok, új szerelmek várnak ránk

A június sok új ismeretséget, belső változásokat és előrelépést is tartogathat, ha sikerül fókuszáltnak és tudatosnak maradnunk.

Májusi horoszkóp: ez a hónap a megújulásról és a korlátaink átlépéséről szól!

Májusban a kezünkbe vehetjük az irányítást, sokat tehetünk a céljaink eléréséért, új dolgokat próbálhatunk ki, és új, értékes kapcsolatokat is kiépíthetünk az asztrológus szerint.

Milyen hatással van gyermekünk fejlődésére az esti mese? (x)

A mesemondás már hosszú évezredek óta – pontosabban az időszámításunk előtti idők óta – jelen van az emberiség életében. Minden kultúrának megvannak a maga klasszikusai: míg Kínában A fehér kígyó legendáját ismeri meg minden gyermek már egészen kicsi korban, addig Magyarországon Mátyás király történetein vagy éppen a Bóbitán nőnek fel. A mesék nem csupán szórakoztató időtöltést jelentenek, hanem mély és sokrétű hatással lehetnek a gyermek fejlődésére is.

A terhesség első tünetei: 12 korai jel, ami várandósságra utalhat

Milyen tünetek jelezhetik előre a terhességet már akár a menzesz elmaradása és az első terhességi teszt előtt? Elmondjuk, milyen jelekre érdemes figyelni!

Aggódsz a cumizavar miatt? Ismerd meg a Mammafeelt, mellyel lehetséges a szoptatás és a cumisüveges táplálás kombinálása!

A szülés-születés talán legmeghatározóbb pillanata, amikor az újszülött és az édesanya bőre először érintkezik egymással.

Miért kell visszajárni a koraszülöttekkel ellenőrzésre? Avagy mi az a PIC-ambulancia?

Mi az az utógondozó? Mi a PIC-ambulancia, és miért is kell visszajárni a koraszülöttekkel ellenőrzésre? Kell-e a halnak fára mászni és a tevének úsznia, vagy kell-e Bach d-moll zongoraversenyének I. tételét tudnia egy kétévesnek. Segítek: NEM!

"Erre a márkára már úgy tekintek, mint egy hagyatékra, amit azért építünk, hogy a gyermekeink át tudják venni!" – interjú a debaba KRAFT márka egyik alapítójával, Pataki-Gilányi Nórával

A debaba KRAFT márkát 2016 tavaszán Pataki-Gilányi Nóra és férje, Pataki György alapította azzal a céllal, hogy létrehozzon egy egyedi, gyerekeknek szóló márkát, amelynek középpontjában a funkcionalitás, a színek és a letisztult, egyszerű vonalak állnak. Nem titok, hogy Nóra munkáját jól ismerve őt kértük fel 2023-ban, hogy álmodja újra velünk a megújuló Babanet formavilágát, logóját. Vele beszélgettem most a márka születéséről, a párjával közös munkáról, de egyebek mellett arról is, hogy miként vonják be három kisgyermeküket a közös álmuk megvalósításába. – Kapinya Viktória interjúja.

Februári energiák: ezt ígérik a szerelmesek havában a csillagok

A hónap friss energiával indul, a Vízöntő nyitottsága, mozgékonysága minden téren megmutatkozik. Valószínűleg már te is arra vágysz, hogy kicsit kimozdulj, és beinduljanak a dolgok körülötted.
2-án a Merkúr is átlép a Vízöntő jelébe, ami gondolkodásmódodra lesz nagy hatással. Más szemmel tudsz tekinteni életedre, képes vagy máshogy gondolkodni, mint eddig. Vonzanak a szokatlan elképzelések, újítások, és valószínűleg kommunikációdban is könnyedebb, humorosabb vagy. Váratlan találkozások hozhatnak életedbe új nézőpontokat, és érdekes beszélgetések keretein belül tágíthatod világnézetedet.

10 toxikus szülői minta, amit ismerj fel magadban, hogy időben elkerülhesd a problémákat

10 eset, amikor a humorérzék győzedelmeskedett a "hiszti" felett

Új év, új én? Ilyen lesz 2024 januárja a horoszkóp szerint

Az új évbe a megújulás friss energiáival lépünk át. A Bak jelének nyugodt kimértsége, valamint a Vénusz és a Szaturnusz kapcsolata lassú évkezdésre szólítanak. A lelassulás és türelem segítenek megfontoltan átgondolni az elkövetkezendő évet. Az együtt töltött idő most különös jelentőséggel bír, sok tanítást kaphatsz kapcsolataidban. Az év első napjai kedveznek a komoly beszélgetéseknek, és az egymás iránti tisztelet kifejezésének. Fontos, hogy minden körülmények között vállald a felelősséget, főként emberi kapcsolódásaidban. A közös tervek és feladatok még jobban összekovácsolhatnak téged másokkal.

"Ez most annyira nem jött át!" – az első John Lewis karácsonyi reklám, amihez nekünk nem kellett zsepi

A John Lewis áruház karácsonyi reklámfilmjei évről évre jelentős figyelmet kapnak, és számos alkalommal szívet melengetően emlékezetesek voltak a nézők számára. Biztosan ti is láttatok már közül egyet-kettőt, a mi kedvenceinkről hamarosan egy külön összeállításban jelentkezünk.

Ismered gyermeked álmait? Tudod mit szeret igazán csinálni, vagy csak a hiányosságaira fordítod a figyelmed?

Az érzelmi intelligencia a mai világban kulcsfontosságú kompetencia.

Tudod, hogy miért?

Mert értelmi neveléssel/oktatással nem fejleszthető!

„A gyermekágy nem hat hét. Az inkább egy év!” – Az anyaság gyászáról Sepsi Helga pszichológus

Babát várni nem terhesség, az áldott állapot. Anyának lenni nem nehéz, az életed legszebb időszaka. Sírni a szülés után: ugyan miért? Ne hisztizz, szedd már össze magad! Sokan a fél karukat adnák, ha lehetne gyerekük. Az anyaságnak van egy túlfilterezett pozitív PR-ja, amelyben az anyák mindig kipihentek, frissen mosott a hajuk, nem karikás a szemük, a gyermekeik mindig boldogok, mindig van idejük magukra, és a párjukra, aki persze mindig ott van velük, hiszen gyereket nevelni nem egyszemélyes dolog. A valóság azonban sok esetben messze áll ettől a képtől. Sepsi Helga pszichológussal, az Empátialabor egyik alapító-tulajdonosával, édesanyával beszélgettünk arról, hogy miért fontos az anyaság gyászával foglalkozni és hogyan búcsúzzunk el a gyermektelen énünktől.
– Zubor ’IgenAnya’ Rozi interjúja.

"A nehézségekre most együtt találunk megoldást, előtérbe kerül az intimitás és a szexualitás" – Íme a nagy decemberi HOROSZKÓP!

December hava már az adventi várakozással indul. Három hét múlva elérkezik az év egyik legfontosabb eseménye, a fény ünnepe. A Nap már egy hete belépett a Nyilas jelébe, ezzel elhozva számunkra a készülődés melegségét, a befelé fordulás egyre nagyobb igényét.

„Attól még, mert valaki igény szerint szoptat, meg hordoz, még lehet elhanyagoló szülő.” – interjú Bojti Andival a magabiztos szülőségről

Bojti Andrea az egyik legismertebb hazai gyermekpszichológus. Közösségi felületein, zárt Facebook csoportjában és az online Magabiztos Szülők Klubjában több tízezren követik és folyamodnak hozzá tanácsokért, megoldási lehetőségekért. Pár hónappal ezelőtt úgy döntött, ezek mellett a platformok mellett megérett a dolog egy könyv formátumra is. A napokban megjelent A magabiztos szülő című könyvéről beszélgettünk, emellett pedig fejlődési ívről, arról, hogy mivel lehet traumatizálni egy gyereket, szülői önismeretről, magabiztos szülőségről és kötődésről is.
Zubor ’IgenAnya’ Rozi interjúja.

A koraszülés NEM lehet TABUTÉMA!

A koraszülésről beszélnünk kell, még akkor is, ha nehéz, sokak számára fájdalmas téma. Hogy miért? Mert egyszerűen nem lehet tabu.

Mit éreznek és min mennek keresztül a koraszülött babák apukái?

2023. november 17-én este – a Koraszülöttek Világnapja alkalmából - láthatja a budapesti közönség a Tollár Mónika által rendezett ’A PADON – apa születik’ című színházi produkciót, melynek témája a koraszülés és a koraszülöttekkel kapcsolatos apai érzelmek. A Marczibányi Tér színháztermében olyan előadást láthatnak az érdeklődők, ahol minden érzés, szó és gondolat valódi: három férfi igaz történetét ismerhetjük meg tabuk nélkül, Bozsó Péter, Inotay Ákos és Zámbori Soma színművészek interpretálásában.

“A gyerekek nem azért rombolnak, mert rosszat akarnak!” – Romboló gyerekekről Bojti Andrea gyermekpszichológussal

Életem legszebb fakockából épített tornyát építettem fel. Soha ilyen szépet még nem építettem. És akkor jön az (akkor még) alig múlt egyévesem, és lerombolja. A nagyfiam nagyon menő lego házat épít, tényleg, nagyon büszke rá és én is rá. Erre jön a kistesó és szétrombolja. A gyerekek a játszótéren nyáron csodás homokvárakat építenek, homoksütiket formáznak. Még épp időben meglátom, és már viszem is a kétévesemet inkább hintázni, mert garantált a balhé – mivel ezeket is valószínűleg azonnal a földig rombolná. Normális-e a rombolás? Meddig oké, ha rombol a gyerek? Mi állhat a rombolás mögött? – Bojti Andrea gyermekpszichológust, A magabiztos szülő könyv szerzőjét kérdeztük.
– Zubor ‘IgenAnya’ Rozi írása.

“Nem szivatni akar a gyerek, hanem csak szeretne fél percre az öledbe ülni” – Bojti Andrea gyermekpszichológus a visszababásodás okairól

Ha kistesó születik, ha az oviban vagy épp a bölcsiben kisebb gyerekek szoknak be, sokszor megfigyelhető a nagyobbaknál a visszababásodás. A gyerek, aki azelőtt egyedül öltözött, újra azt kéri, hogy öltöztessük. A gyerek, aki azelőtt egyedül evett, újra azt kéri, hogy etessük. A gyerek, aki azelőtt folyékonyan beszélt már, újra elkezd gagyogni. Mi állhat a visszababásodás hátterében? Miért csinálják ezt a gyerekek? És mit tehet ilyenkor a szülő?
Bojti Andrea gyermekpszichológussal, ’A magabiztos szülő’ című könyv szerzőjével beszélgettünk a visszababásodás okairól és a korszak mielőbbi lezárásának lehetőségeiről.
– Zubor ‘IgenAnya’ Rozi írása.

Lapozz bele ebbe az egyedi Babaváró Naplóba! – Exkluzív könyvajánlónk

Könyvajánló rovatunkban ezentúl minden héten egy exkluzív belelapozóval várunk: a Partvonal kiadó jóvoltából ugyanis most hétről-hétre betekintést nyerhetsz egy-egy gyermekneveléssel, önismerettel, életmóddal, szabadidővel, foglalkozó kiadványba.

Lapozz bele a könyvbe online, otthonod kényelmében, így ha megtetszik egy kiadvány, könnyebben döntheted el, beteszed-e majd online, vagy könyvesbolti kosaradba.

10 dolog, amit biztosan megtapasztalsz egy újszülöttel az első 6 hétben

Hogyan legyek az a magabiztos anya, akinek egykor elképzeltem önmagam?

Biztosan Te is érezted már úgy, hogy anyaként teljesen felborult az életed, vagy vannak olyan napok, amikor úgy érzed, kicsúszik a lábad alól a talaj, és azt sem tudod, hogyan felelj meg a különböző elvárásoknak. De vajon természetes dolog ez az érzés? Most, mint anya és személyiségfejlesztő szakember szeretném megmutatni neked, milyen megéléseink lehetnek, ha úgy tekintünk az anyaságra, mint egy megtérülő, tanulási utazásra, ahol az éppen zajló pillanatok csak állomások, amelyeken változtathatunk. Szemléljük kicsit mélyebben a személyes fejlődésünk szempontjából.

Minden elengedést egy új kezdet követ: íme a NOVEMBERI nagy horoszkóp!

Novemberbe lépve továbbra is a Skorpió időszakában járunk. A fák színesedő levelei lassan hullanak a fákról, ezzel vezetve át minket belső világunkba. Az elmúlás szépségét felismerhetjük, ha saját életünkben is megkeressük a párhuzamokat: mit tudunk most elengedni, hogy helyet csináljunk valami újnak? Hiszen minden elengedést egy új kezdet követ.

„Nem akartam elfogadni, hogy már csak olyan ruhákat hordhatok, amikre amúgy rá se néznék”

Kálmán-Láng Zsófi egy 15 hónapos gyermek anyukája, akit mai napig szoptat. Ez azonban szeretné, ha nem gátolná meg abban, hogy társaságba, közösségbe… bárhova járjanak. Így jött a friss édesanya ötlete, egy vállalkozás: a MamaTee. Zsófi ugyanis olyan pólókat készít, amelyek nem csak divatosak, kényelmesek, egyediek – ő maga készíti a pólók grafikáját! - de szoptatásbarátok is. Szoptatásról, vállalkozás indításról, mélységekről és magasságokról beszélgettünk Zsófival.
– Zubor ’IgenAnya’ Rozi interjúja.

Ismered a pelus-trükköt? Jól jöhet a kutya és a baba első találkozásánál

Vajon hogy fogadja a kutyusod az újszülöttet? Ha téged is foglalkoztat, milyen lesz majd az első találkozás, olvasd el, hogyan érdemes őket összeismertetni! 

Kutya gazdi kismamáknak és kispapáknak bizony szinte kivétel nélkül fejtörést okoz, hogy vajon kis kedvencük, hogyan viseli majd a „trónfosztást”, azaz az újszülött jövevény érkezését. Mert hát egy kisbaba megjelenéséig valóban úgy érezheti négylábú barátunk, hogy ő van a szeretet középpontjában, ő a mindenkori kedvenc, aki körül a gazdáknak sürgölődni szokás. Ha felelős állattartók vagyunk és igenis foglalkoztat bennünket, hogy milyen változásokat generál majd a kutyusunk lelki világában az új helyzet, akkor bizonyára minden eszközt megragadunk annak érdekében, hogy jól fogadja a család bővülését. Ehhez persze nem árt már jó előre intézkedéseket tennünk, a pici hazahozatala után pedig bevetnünk néhány hasznos fogást és trükköt.

Ezt most kisbabás szülők figyelmébe ajánlom, amíg nem késő...

Minden gyermek eredendően jónak születik és jó szándékkal áll hozzá a világhoz. Ősbizalommal néz a szüleire, gondozóira, akiktől az élete függ, és megtesz mindent, mert eleinte mindent meg akar tenni, amit elvárnak tőle.

Ezt ígérik OKTÓBERBEN a csillagok! Nézd meg, milyen energiák lesznek hatással a mindennapjaidra!

Október a Mérleg békés, harmóniára törekvő energiájával indul. A fókusz a szépség és egyensúly megtalálásában van, amit leginkább kapcsolatainkon, illetve a művészeten keresztül tapasztalhatunk meg. A másokkal való együttműködés is előtérbe kerül, ugyanakkor döntéshelyzetben most nehezebben boldogulunk majd.

Segítség, stresszel a gyerekem! Hogy vegyem észre? Mit tehetek ellene?

Megnéztem a Barbie-filmet gyerekszemmel, hogy elmondjam a szülőknek, ez NEM gyerekfilm

Szakértőnk, dr. Vass Dorottea, az ELTE Gyógypedagógia Karának oktató-kutatója beült megnézni a Barbiet, hogy aztán elmondhassa a foglalkozásain résztvevő gyerekek szüleinek, miért is NEM tanácsos egy kisgyereknek megnéznie a rózsaszín világba repítő kult-filmet. Olvassátok el velünk együtt, mire jutott!

Terápiás kutyákkal teszik gördülékenyebbé a betegek ellátását a Semmelweis Egyetemen

Alig telik el úgy hét a Semmelweis Egyetem Gyermekgyógyászati Klinikájának sürgősségi osztályán, hogy ne látogatna el oda Barack, a golden retriever és Kókusz, a labradoodle. 

Így pofozd helyre a nőiességed, fedezd fel magadban újra a nagybetűs NŐT

Az anyává válással sokan érezhetjük úgy, hogy egy ponton elvesztettük a kapcsolódást önmagunkkal, egyre nehezebben éljük meg a nőiességünket. Ebben segít ez a gondolatébresztő, cselekvésre sarkalló írás, amelyben még egy sokat segítő, vezetett meditációt is találsz. 

 

Szabadságon az anyaságból: „Bűntudatom volt, mert egyáltalán nem hiányzott a családom!”

Kecskés Timi life- és karriercoach, a segítő szakmák szövegírója, zöld civil aktivista, de elsősorban feleség és három nagy fiú édesanyja. Úrhidán él, otthonukban szó szerint egyedüli nőként, ugyanis három fia és a férje mellett még a kutyájuk és a cicájuk is a fiúk táborát erősítik. Tizenhét multinál töltött év után lépett az egyéni vállalkozók útjára és dolgozik otthonról. Igent mondott egy új életformára, a családjára, és saját magára is a jól léte, a jól létük érdekében. A nyáron megfejelte a dolgot egy anya szabival, három és fél hétre külföldre utazott, magukra hagyta (természetesen apjukkal) a fiúkat. Hogy milyen volt és miért buzdítja erre nőtársait is, arról Zubor ’IgenAnya’ Rozinak adott interjújában mesélt.

Negyedik trimeszter? Hogy micsoda?

Elírtuk volna? Nem tudunk számolni? Nem, nem! A negyedik trimeszter egy létező fogalom. Míg az első három trimeszter a terhesség időszakát öleli fel, a negyedik trimeszter lényegében az azt követő 3 hónapot foglalja magában, a gyermekágyi időszakot is beleértve.

Ezt üzenném múltbéli várandós önmagamnak, már tapasztalt édesanyaként

Nem egészséges: amikor a baba lesz anya bizalmasa

Így szoktasd hozzá a gyermekedet a közös bevásárlásokhoz: 8 hasznos tipp

9 dolog, amit a szülőségről tanultunk a Jóbarátokból

Megkérdeztük a mesterséges intelligenciát, szerinte mi a legnehezebb az anyaságban: elképesztő válaszokat kaptunk!

Íme az eszköz, ami kihúzhatja a párkapcsolatodat a mélyvízből! – 5 érv, hogy megtanuljátok használni

Először a saját oxigénmaszkodat veszed fel, utána gondoskodsz a gyerekéről...

Sztár nagymamák és nagypapák, akik élvezik az unokázást

Vannak sztárok, akikről sokan nem is gondolnák, hogy nagyszülői szerepben tetszelegnek. Talán sok esetben nehéz elképzelni néhány hollywoodi nevet gondoskodó nagyszülői szerepben. Ideje megtörni ezeket a sztereotípiákat, lássuk hát Hollywood sztárjait, akik már nagymamák és nagypapák!

Élet a PIC-en: a koraszülés egy dzsungelharc lelkiállapotával ér fel

Előítéletek, skatulyák, szemforgatások: üdv a mami-dzsungelben!

Megállt velem szemben, széthúzta a kabátom, elismerő pillantást vetett rám, majd folytatta tovább a dolgát. Abban a pillanatban már biztos voltam benne: más, mint a többi. 

Így ültetheted el az olvasás szeretetének magját már egészen pici korban

Valószínűleg a legtöbb szülő azt szeretné, hogy a gyermeke szeresse a könyveket, és később olvasóvá váljon. Hiszen azt már tudjuk, hogy a mesélés és az önálló olvasás milyen sok pozitív hatással van a gyerekek érzelmi, értelmi fejlődésére, koncentrálóképességére, de ezen kívül is óriási segítség gyermekeknek, felnőtteknek egyaránt.

Új év, új élet… új élet?

Január elsején sokan kezdenek új életet, de mi a helyzet akkor, ha a te esetedben az új élet nem a tiéd, hanem valaki másé? Ha az új évben új jövevény érkezik a családba, és szeretnél erre a lehető legjobban felkészülni?

Szüléstörténet - A harmadik gyermekem érkezésének története…

Megtörtént a csoda, 3 gyermekes anyuka lettem.

Hosszú hónapokkal ezelőtt történt, mégis tisztán emlékszem annak a bizonyos napnak minden pillanatára. Emlékszem a türelmetlenségre, a fájdalomra, a kétségbeesésre, a megkönnyebbülésre, a határtalan örömömre, a gyermekem érkezésével előtörő eufóriára… De emlékszem a kisebb-nagyobb csalódásokra is. A mai napig érzem a lelkem mélyén megbújó aprócska bánatcseppet is. Elmesélem hát életem egyik legfontosabb napjának eseményeit. Mert bár semmi sem úgy alakult, ahogy szerettük volna, a végén mégiscsak csoda történt.

Szülés utáni rémálmok - Miért vannak az új anyáknak ijesztő álmai?

A szülés utáni rémálmok olyasvalami, ami váratlanul érheti az újdonsült anyákat. Íme, mit kell tudni ezekről a rémisztő álmokról.

Kinek okoz nagyobb nehézséget egy új családtag érkezése?

A szülőknek vagy az immáron nagyobb gyereknek? Talán nekem. Mindenkinek hatalmas változás ez igaz, de mégis csak én, mint anya tartom a családot egyben, és nekem lett hirtelen több feladatom. 

Hogyan mondd meg neki, hogy kisbabátok lesz?

Végre állapotos lettél, és alig várod, hogy közöld a csodás hírt az apukával? Vagy megdöbbenve szorongatod a kezedben a tesztet azon őrlődve, hogyan történhetett ez? Mikor történt ez? Mit jelent ez a jövőmre nézve? Hogyan mondjam el az apának, hogy terhes vagyok? Akár félsz, akár boldog vagy épp, ez egy olyan pillanat lesz, amit sosem felejtesz majd el, ezért érdemes venni egy nagy levegőt előtte és végiggondolni, hogyan csináld.

Így lesz sikeres a gyerek

Minden szülő szeretné, hogy sikeres és boldog legyen a gyermeke. Azonban ezt nem könnyű elérni, néhány dolgot feltétlenül szem előtt kell tartani a nevelés során.

Miből lehet tudni, hogy bántják a gyereket az óvodában, és hogyan segíthetünk szülőként?

Elmondjuk, mit tehetsz azért, hogy időben észrevedd a bántalmazást, és azt is, hogyan tudsz segíteni.

Mikortól ehetnek csokit a gyerekek? Ezt javasolják a szakemberek

Adjunk a gyerekeknek csokoládét vagy ne? Mikortól és mennyi csokit ehet a gyerek, és mire figyeljünk azért, hogy ne tegyük csokifüggővé?

Hogyan éljük túl a meddőség érzelmi hullámvasútját?

Sokan szenvednek intenzív szomorúságtól és hangulatváltozásoktól a meddőség miatt. Normális, hogy félelmet és szorongást élnek át. Az ismerősökkel történő idegesítő találkozókon szabadkozva bujkálnak az érdeklődő kérdések elől, kifáradtan vergődnek át az örökkévalóságnak tűnő kéthetes várakozásokon, miközben próbálkoznak áldott állapotba kerülni. Ebben a káoszban bárki elveszhet, de a labirintusból mégis a tudatosság lehet a kiút. Nagyon hasznos lehet, ha mindent megtanulsz a termékenységi tervekről, és felkeresitek azokat, akik segíthetnek nektek.

Miért lefekvés után kérnek inni a gyerekek?

A hosszas esti rutint követően sok szülő fellélegez, amikor ágyba dugja a gyereket, hogy végre ő is pihenhessen egy kicsit, majd a legváratlanabb pillanatban hasít az estébe a felkiáltás: „Szomjas vagyok!” De vajon miért? Miért épp akkor, amikor már aludni kellene? - olvasható a divany.hu oldalán.

Ki az a napfénybaba?

Egy terhesség megszakadása, egy baba elvesztése traumatikus és szörnyű jelenség, bármikor is történik. Ha olyan szerencsések vagyunk, hogy az elvesztett babánk előtt vagy után gyermekáldásban részesültünk, az talán segíthet, erőt adhat a trauma feldolgozásához. A napfénybaba, aki a vetélés előtt már megszületett hozzánk.

Érzelmi felépülés halvaszülés után

Egy baba elvesztése nagyon fájdalmas. Egy ilyen tragédia után nemcsak a fizikai gyógyuláshoz kell idő, hanem az érzelmi felépüléshez is. De mégis, hogyan bírkózzak meg a babám elvesztésével?

A gyermekjogok ne csak puszta szavak legyenek, váljanak valósággá!

Az ENSZ Gyermekjogi Egyezményét 1989. november 20-án fogadták el, azóta tekintjük ezt a napot a gyermekjogok világnapjának. Több, mint három évtizede szükségszerű volt pontokba szedni a gyermekeket megillető bánásmódot. A jelenlegi gyermekvédelmi adatokat és tapasztalatokat tekintve ma is érdemes erről szólni.

Miért szeretik a kisgyermekek az ismétlést?

A gyerekek szeretik ismételni a dolgokat – felteszik ugyanazt a kérdést újra és újra, vagy mindig ugyanazt a mesét kérik lefekvés előtt, vagy újra és újra ugyanazt a játékot veszik elő. De vajon mi ennek az oka?

Fészekrakás terhesség alatt

A várandós kismamák többségénél bekapcsol az a bizonyos fészekrakó ösztön. De vajon mit is jelent ez pontosan, mikor jelentkezik, és miben mutatkozik meg?

Hogyan védjük meg a gyerekeket a közösségi média manipulációjával szemben?

A közösségi média által agyunknak közvetített impulzusok még sokkal veszélyesebbek lehetnek, mint maguk a gyerekeket elérő tartalmak. A megelőzés alapja ugyanakkor a tiltás helyett az edukációban rejlik.

Honnan tudhatod, hogy készen állsz az anyaságra?

Honnan tudhatom, hogy készen állok az anyaságra? Ez talán a nők életének egyik legfontosabb kérdése. Az biztos, ha valaki készen áll az anyaságra, azt érezni fogja, és ezt az érzést nem lehet pontosan megfogalmazni. Azonban vannak olyan körülmények, amelyek miatt halogatják a nők az anyává válást, hiába állnak készen rá érzelmileg.

A gyerekek nincsenek felkészülve a rájuk zúduló információtömeg feldolgozására

A különböző médiatartalmak és közösségi felületek erőteljes hatást gyakorolnak a gyerekek személyiségfejlődésére. A rájuk zúduló információtömeg feldolgozására nincsenek felkészülve - közölte a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) kommunikációs igazgatósága csütörtökön az MTI-vel, az NMHH Médiatudományi Intézete és a Mathias Corvinus Collegium (MCC) közös konferenciáján elhangzottak alapján.

Miért hat csodásan a gyerekre a nagyszülőkkel eltöltött idő? Nem csak kevesebb érzelmi problémájuk van

A gyerek fejlődésére pozitívan hat a nagyszülőkkel eltöltött idő.

Szülői felügyeleti ügyekben a gyerek meghallgatása lehetőség, nem kötelezettség

A szülői felügyelet rendezése során a gyerek meghallgatása lehetőség és nem kötelezettség - hangsúlyozta a Fővárosi Törvényszék általános elnökhelyettese a bíróság szerdai sajtótájékoztatóján.

Mit mondana a kétéves, ha meg tudná fogalmazni az érzéseit?

Sír, hisztizik a kisgyerek? Miért teszi? Vajon mi jár a fejében? Az alábbi, interneten terjedő írás választ ad ezekre a kérdésekre. Érdemes minden szülőnek elolvasni.

Ezt az egy mondatot próbáld ki, ha sehogy sem tudod megnyugtatni a gyereket

A kevesebb néha több: a véget nem érő elismerő mantrák helyett jobbat teszel a gyereknek és a saját idegszálaidnak is, ha megnyugtatásként egy egyszerű mondatot mondasz - olvasható a divany.hu oldalán.

Ügyészségi vizsgálat nyomán örökbefogadhattak egy gyermeket nevelőszülei

Ügyészségi vizsgálat nyomán örökbefogadhatják nevelőszülei azt a kisfiút, akit csecsemő kora óta neveltek, ám kérelmüket a gyermekvédelmi szakszolgálat nem támogatta - tudatta a Pest Megyei Főügyészség szerdán az MTI-vel.

Hogyan kezeljük érzelmileg a NICU-t?

Az újszülött intenzív osztályon lenni ijesztő a szülők számára. Hogyan kezeljük érzelmileg a NICU-t? Hogyan támogassunk egy NICU-szülőt?